Báthory Sándor

Több munkás-paraszt származású növendéket a szakiskolákba!

Az Ötéves Terv perspektivikus elkészítésének irányelvei sarkalatos fordulópontot jelentenek a szakiskolák életében. Ezek alapján a szakiskoláknak módjukban van felmérni a területükön öt éven belül mutatkozó fejlesztési terveket, és megtervezni az ezek nyomán adódó szakember-szükségletét.

Mi a munkát Szegeden megkezdtük és a megyei tanácsoktól bekért adatok alapján megállapítottuk, hogy a szakiskolák körzetéhez tartozó 3 megye iskoláinak 5 év alatt 92 zenetanárra van szükségük, ami átlagosan 18 főnek felel meg.

A minőség kérdése már sokkal nehezebb feladat elé állít bennünket. Legégetőbb és legnehezebb feladatunk a munkás-paraszt származású tanárjelölteket megfelelő arányban biztosítani. A szakiskolákat tápláló zeneiskolák ez idő szerint nagyon gyéren tudnak megfelelő szakmai színvonalon álló munkás-paraszt származású növendékeket a szakiskolák felé irányítani. Ennek okait kutatva megállapíthatjuk, hogy - bár a zeneiskolák növendékeinek szociális arányszáma jónak mondható -, az alsóbb osztályokban, de a felső osztályokban már bizonyos fokú lemorzsolódás tapasztalható.

A zeneiskolák egyik fő feladatát abban látjuk: küzdjenek a lemorzsolódás ellen és törekedjenek arra, hogy megfelelő arányszámú munkás-paraszt származású növendéket irányítsanak a szakiskolába. Ezen a téren a múlt hátrányos örökségét még nem sikerült a szükséges mértékben felszámolni.

Feladatunk másik jelentős összetevője az intézeteinkből kikerülő tanárok haladó világnézetű nevelésének biztosítása. E feladatok megoldása kapcsán két kérdés körül összpontosulnak nehézségeink: az ifjúság haladó világnézeti nevelésének egyik fő tényezője a közösségi nevelés biztosítása. Nem akarok itt kitérni részletesen. Szerintem annak a feladatnak, hogy a szakiskola végzett tanárai haladó világnézetű, közösségi szellemű, a szocialista társadalomban helytálló pedagógusokká váljanak, a szakiskolák csak abban az esetben felelhetnek meg teljes egészében, ha a tanárjelöltek közösségi nevelését biztosítani tudja kollégiumi elhelyezéssel. A kétes világnézetű környezetet nyújtó, és a szülők anyagi teherbírását igénybevevő magánszállásokon való elhelyezés akadályozója, sőt számos esetben gátlója a haladó szellemű világnézeti nevelésnek. (Zárójelben utalok az ebből a körülményből adódó tanulási és gyakorlási nehézségekre, amelyek viszont a megfelelő szakmai színvonal elérésének állnak útjában.) Természetesen a legmesszebbmenőkig ki kell használnunk a KISZ-szervezetben rendelkezésünkre álló nevelési lehetőségeket is.

A kikerülő tanárnemzedék ideológiai és szakmai színvonalának biztosításánál a másik, de semmivel nem kisebb jelentőségű kérdés a szakiskoláknak olyan tanárokkal való ellátása, akik ilyen szemléletben képesek és készek nevelő munkájukat végezni. Meg kell mondanom, hogy az e téren szerzett tapasztalataink nem megnyugtatóak. Általánosítani nem volna helyes, de az ifjabb tanári nemzedék egyes tagjainál nemegyszer találkozunk nem haladó világnézettel, vagy éppen a pedagógiai munkához való helytelen viszonyulással. Ha a szakiskolák ezen a téren nem remélhetnek döntő változást, nem remélhetjük azt a frontáttörést, amit a szocialista társadalmunk megkövetel tőlünk.

Nem szabad lebecsülnünk, és szó nélkül napirendre térnünk az e kérdés megoldása kapcsán felmerülő adminisztratív nehézségek felett sem. Itt elsősorban a vidéki szakiskolákban alkalmazandó tanárok letelepítésének gondjaira utalok, mert ez a kérdés a legégetőbb. Nem tudom, más szakiskoláknál mi a helyzet, de értesüléseim alapján joggal mondhatom, hogy a zenei intézmények a lakáskiutalásoknál - országos viszonylatban - mostoha elbánásban részesülnek. A szakiskola a rá háruló művészi és pedagógiai feladatoknak utazó tanárokkal, vagy kettős állású kartársakkal nem tud megfelelni.

A már majdnem száz körül működő zenei általános iskolák tanári ellátását alapos vizsgálat tárgyává kell tenni. Csak zárójelben említem, hogy a zenei általános iskolák száma legalább kétszerese a zeneiskolák számának. Tisztázandónak látnánk, hogy ennek az iskolatípusnak a hangszeres oktatáson kívül megfelelő szakmai szintű tanárokkal való ellátása a jövőben a Pedagógus Főiskola, vagy a Zeneművészeti Szakiskolák hatáskörébe tartozzék-e?

Meggondolásra ajánlanám, hogy a szakiskolák tanárképzőit az eredeti elképzelésnek megfelelően az általános iskolai énektanításra is képesítő tagozattal kellene kibővítenünk. Nem akarnám ezzel megváltoztatni a Pedagógiai Főiskola jelenlegi tanárképzésének módját és feladatait. Az általános iskolák énektanárképzése - a most érvénybe léptetett háromszakos, négyéves tanárképzés - továbbra is a Pedagógiai Főiskola feladata és kötelessége maradna, indokoltnak látnánk azonban, hogy a zenei általános iskolák magasabb zenei igényeinek megfelelő, speciálisan képzett tanárait a szakiskolák képezzék.