WEINER LEÓ ZONGORAMŰVEINEK HANGZÓ ÖSSZKIADÁSA NÉGY CD KORONGON

Napjainkban néhány nagy igényű előadóművész, mint esetünkben Kassai István, nem csupán egy életmű kiválasztott mű-csoportjának hanglemezfelvételét valósítja meg, hanem egy átfogó igényű vállalkozásba kezd: az összes zongorára komponált művet hangfelvételen rögzíti. Weiner Leó (1885 - 1960) életművét tekintve, amelynek vonatkozásában még a zeneműkiadványok terén sem lehet összkiadásról beszélni, (minthogy számos Weiner-mű illetve műváltozat máig kéziratként maradt fenn), különösen jelentős lépést jelent az a vállalkozás, amely a Weiner zongoraművek teljes körének hangfelvételét hozta létre. Közel tíz éves előkészületi, felkészülési és megvalósulási folyamat eredményeként 2007-ben fejeződött be Weiner Leó összes zongoraművének hangfelvétele: négy CD lemez formájában. 
 A zongoraművek csoportja Weiner Leó életművében központi szerepet töltött be. Weiner Leó 1905-től 1960-ig tartó életművében, (amely mintegy 45 opuszból áll), periodikusen tűnnek elénk a zongorakompozíciók. Számszerűségük meghatározását megnehezíti az a sajátos, Weinerre jellemző alkotásmód, amely egy-egy opuszt a későbbiekben több átiratban újból életre keltett. Ezért a Weiner zongoradarabok körében két műcsoport különböztethető meg: az elsőbe azok a művek tartoznak, amelyek eredetileg zongorára készültek, a másodikba azok a zongoraművek, amelyek első formájukban nem zongorára készültek, de amelyeket a szerző későbbiekben zongorára is átdolgozott: ezeket zongoraátiratokként tartjuk számon.
Weiner zeneszerzői szemléletéhez és kora zenélési alkalmaihoz, a házizenéléshez és családi kamaramuzsikáláshoz az a gyakorlat is hozzátartozott, hogy egy-egy kedvelt hangszeres művet az előadók két zongorás és négykezes változatban is megszólaltattak. Akkoriban így idézték fel egymás örömére Beethoven szimfóniáit és más, neves klasszikus szerző alkotásait.   Ezeket a bevezető gondolatokat azért kellett elmondanunk, mert a Weiner zongoraművek hangzó összkiadásában, a négy CD-felvételen jelentős számú átirat, két zongorás és négykezes kompozíció is elhangzik.
 Miután aligha tekinthető Weiner Leó zongoraműveinek teljes köre közismertnek, tekintsük át a hanglemezeken megszólaló alkotásokat, műcsoportokat.
  1. Az első CD-albumon Weiner Leó népzenei feldolgozásai, népzenei hangvételű darabjai és ciklusai szólalnak meg. Ennek a műcsoportnak a legjelentősebb reprezentánsa a Magyar parasztdalok című 5 részes sorozat, amely az 1930-as évektől kezdve az 50-es évekig végig vonult Weiner munkásságán (op. 19/I, II., op. 22, op. 33, op. 34). De stilárisan ehhez a körhöz tartozott a hanglemezen megszólaló Három magyar népi tánc és a Lakodalmas tánc (op. 21/a) is.
 2. A második CD-n, szemben az elsővel, a legkülönfélébb stíluskörbe tartozó Weiner-zongoraművek szólalnak meg: tíz olyan kompozíció, illetve zongoraciklus, amely a legsokoldalúbban reprezentálja Weiner zeneszerzői és műfaji forrásait, példaképeit.
 Fény derül itt Weiner 19. századi zenei eszményképeire, Schumannra, Chopinre, egy-egy stíluspéldázatban, de Bachra is, akire egy hommage-szerű zongoradarabban tekint vissza, a Miniatürbilder-8 könnyű zongoradarab (op. 12) keretében. De éppen ez a CD-album nyújt szembetűnő változatosságot Weiner kedvelt műfajairól és tételtípusairól is: előttünk mutatkozik be a weineri scherzo, a prelűd, a passacaglia és a caprice, továbbá az etűd és a felmérhetetlenül sokoldalú népi meloszfeldolgozások forma-típusai is. A hangfelvételen az alkotás időrendjében sorakoznak fel a zongoraművek: a Farsang című zenekari mű zongoraátirata (op. 5), a Caprice zongorára (op. nélkül), a Három zongoradarab: Preludium, Nocturne és Scherzo (op. 7), a Miniatür képek - 8 könnyű zongoradarab (op. 12), a Katonásdi (op.16/b), amely ugyancsak egy zenekari mű zongora-változataként jött létre. Weiner második, népzenei alkotókorszakát ezen a lemezen egy kétzongorás és két négykezes mű képviseli: az első típushoz a Változatok egy magyar népdalra (op. 32) tartozik, a másodikhoz a Három kis négykezes zongoradarab (op. 36), amelynek darabjai: a Bölcsődal, a Bordal és a Leánykérő jól ismertek a mai zongorapedagógiában. A második CD-albumot a Három magyar népi tánc zongorára, négy kézre (op. nélkül) zárja, amely a korábbi divertimentók egy-egy sikeres tételének átirataként készült zongorára. De csemegeként még a Csongor és Tünde egyik szép tétele is elhangzik ezen a lemezen. a Tündérek táncának egy késői, négykezes átirata (op. nélkül).
 3. A Weiner zongoraművek harmadik albuma ismét Weiner második, népzenei alkotókorszakához kapcsolódik. A megszólaltatott művek ennek az 1931-től 1960-ig tartó szemléletnek két periódusát és műfajcsoportjait mutatják be. Jelentős zenekari mű négykezes átirataként készült az op. 18-as Szvit zongoraátirata, amely hűen közvetíti az eredeti mű fakturabeli és tematikus gazdagságát. A négytételes, nagyhatású és bravúros művet Weiner Lajtha Lászlónak dedikálta, aki segítséget adott Weinernek abban, hogy zenei szemléletét a népzenei források ismeretében újjáalakítsa. (A dedikáció a zongoramű kiadásában azonban már nem szerepel.) A hangfelvétel második nagy egységében főként pedagógiai rendeltetésű zongoraciklusok szólalnak meg. Ezek a zongorasorozatok Weiner életének utolsó évtizedéből valók, és kis, miniatűr népdalfeldolgozásokból összefont ciklusokat tartalmaznak. A megszólaló sorozatok a következők: Öt kis zongoradarab (op. nélkül), Húsz könnyű kis zongoradarab/ magyar gyermek- és népdalok (op. nélkül), Magyar népi muzsika, 30 kis darab zongorázó ifjúság számára (op. 42). Ezekben a népszerű sorozatokban, amelyeknek egy-egy darabja a zongorázni tanulók körében igen népszerű, Weiner egy olyan koncentrált formálásmódot honosított meg, amely teljesen eltér a Magyar parasztdalok sorozat darabjainak elmélyült, feldolgozásra törekvő alkotásmódjától. E népdalelvű ciklusok a maguk teljességében azonban máig sem töltik be méltó helyüket a zenepedagógiai gyakorlatban.
 4. A negyedik CD-albumon megszólaló zongoraművek mindegyike átirat, azaz az eredeti zeneszerzői elképzelés minden esetben egy-egy zenekari, vagy kamarazenei műhöz fűződött, amelyből később a zeneszerző zongoraváltozatot komponált.
Mint említettük Weiner, aki a 20. század első évtizedeiben zenész barátainak társaságában a házimuzsikálást életformaként gyakorolta, ezeknek az együttjátszásoknak hatására fontos ösztönzést érzett saját műveinek zongora-átirat alkotására. Ebben az inspirációs légkörben készültek el a hanglemezen megszólaló átiratok: az ifjúkori Szerenádnak (amelyet tanárának, Hans Koesslernek ajánlott) a négykezes átirata (op.3), az Esz-dúr vonósnégyesnek a négykezes változata (op.4), a Csongor és Tünde balett (op.10) két tételének zongoraátirata, és a Toldi-zenék sorában egy zongorára írt kísérőzenének öt kiválasztott tétele, amelyek zárt zenei egységként voltak kiemelhetőek az irodalmi előadáshoz fűződő kísérőzenéből. 
 A nagyszabású hangzó összkiadás Kassai István zongoraművész előadói és kutatói ambícióinak együttes adottságát dicséri. Kassai nem elégedett meg a közismert Weiner zongoraművek hangfelvételével, hanem arra törekedett, hogy minden olyan műről képet alkosson és zeneileg reprezentáljon, amelyeket Weiner zongoraműként alkotott. Kassai alkatához közel állt a Weiner-életmű kutatói megismerése is, amelyhez a kutatás oldaláról minden szakismeretemmel (kéziratok bemutatása, átadása) segítséget nyújtottam. Így bővült a zongoraművek törzsanyaga egy négy lemezt igénylő összkiadássá, amely ismereti szinten és élményként is első kezdeményezés a Weiner-irodalomban. Külön érdeme Kassai Istvánnak, hogy a négykezes és kétzongorás művek előadását is személyes ambíciójának tekintette, és nem riadt vissza a playback technika követelményeitől, amely mindkét szólam azonos minőségű elsajátításán alapult. A playback technika sajátosságairól Kassai István a 4. CD-kísérőfüzetben részletes tájékoztatást adott.