A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (amely szövetségnek az Artistaművészek Szakszervezete, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete, az Írók Szakszervezete, a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete, a 
Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, valamint a Színházi Dolgozók Szakszervezete a tagjai) 2001. II. 21-én 
tartotta XV. Kongresszusát.

Az elfogadott határozatok között kiemelkedő jelentőségű az, mely szerint a szövetség kezdeményezi a művészeti élet szabadságáról szóló törvény megalkotását. A szövetség ennek során első lépésként kialakítja írásos elképzeléseit, javaslatait, alapozva az UNESCO Művész státuszra vonatkozó Ajánlásra, és más nemzetközi dokumentumokra, valamint más országok ilyen jellegű szabályozásaira, továbbá a külföldi partner szervezetek információira és gyakorlatára, illetve a hazai és saját tapasztalatokra. A Kongresszus nyilatkozatot fogadott el többek között a „művész státuszról”, „a piacvédelemről”, továbbá „a művészeti szakmavédelemről és piacvédelemről”. 

A Kongresszus újraválasztotta elnökének dr. Gyimesi Lászlót, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete főtitkárát, folyóiratunk felelős kiadóját. A szerkesztőség ezúton gratulál dr. Gyimesi Lászlónak az Állam- és Jogtudományi Egyetemen szerzett diplomájához. 

Az alábbiakban szíves tájékoztatásul  teljes terjedelmében közzé tesszük a Szövetség beszámolóját  „A művészetoktatással kapcsolatos tevékenységéről” és a XV. Kongresszus határozatait.
 

 A művészetoktatási terület képviselete döntően a szakmai szakszervezetek tevékenységében jelent komoly kihívást, azonban a beszámolóban csak olyan kérdésekre térünk ki, amelyek a művészetoktatás egészét érintették.

3.1. A közoktatás finanszírozása a tanulói alapú költségvetési normatív hozzájárulás rendszerén keresztül valósul meg. A normatíva eltérő arányban fedezi a különböző oktatási tevékenységeket, és így a művészetoktatás, ezen belül elsősorban az egyéni oktatás fokozott mértékben szorul a fenntartó támogatására is.
 Ezért szövetségünk és a szakmai szervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítottak a normatíva mértékére az éves költségvetési törvények egyeztetése során, s ez a tevékenység nem bizonyult eredménytelennek. 

3.2. A közoktatásról szóló törvény (1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról) 1996-os módosítása megalapozta annak lehetőségét, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező zeneoktatás mellett a többi művészeti ág, így a képző- és iparművészet, a színművészet és bábművészet, továbbá a táncművészet valamennyi ága bekerüljön az alapvető művészetoktatás rendszerébe. Ennek szakmai alapfeltétele az volt, hogy elkészüljön valamennyi művészeti ág összes műfajának és tantárgyának a szakma és a Minisztérium által jóváhagyott központi tantárgyi programja.
 Ez az eddig egyedülálló dokumentum-gyűjtemény kiadásra került és ezzel megnyílt a lehetősége új művészeti iskolák létrehozásának, a tehetséges és érdeklődő tanulók tehetséggondozásának, és nem utolsó sorban új munkahelyek alapításának. Így néhányan – elsősorban a nem önkormányzati alapfokú művészeti iskolák esetében – kihasználták a szabályozás újdonságát és a jogalkalmazás bizonytalanságait arra, hogy egyéni érdekeiket előtérbe helyezve, üzleti jellegű vállalkozás céljára alakítsanak művészeti iskolát.

3.3. A művészeti szakközépiskolai és szakiskolai képzés feltételrendszere is – hasonlóan az alapfokú művészetoktatáshoz – jelentős változáson jutott túl a központi szakmai programok elkészítésével, illetve az egységes szakmai és vizsgáztatási követelmények kiadásával. Szövetségünk ebben a munkában is tevékenyen részt vett, csak úgy, mint az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) átalakításával összefüggő vitákban.
 Egyik kezdeményezője voltunk annak a sikeres javaslatnak, melynek alapján a művészeti szakképzés intézményei számára immár kettő alkalommal írt ki pályázatot az oktatási miniszter. A pályázatokon az iskolák összesen közel félmilliárd forint értékben juthattak eszközfejlesztési és beszerzési támogatáshoz.
A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége XV. Kongresszusának
Határozatai

1. Határozat a munkaköri pótlékról:
 A nemzeti művészeti intézmények mintájára a többi intézmény művészeti munkaköreire is ki kell alakítani munkaköri pótlékot, továbbá a nem művészeti, a színpadi munkával összefüggő munkakörben foglalkoztatottak számára is munkaköri pótlékrendszert szükséges kialakítani, amelynek fedezetét a költségvetés forrásaiból szükséges biztosítani.
2. Határozat a művészeti intézmények közalkalmazottainak keresetéről:
 A nemzeti intézmények művészei és munkavállalói számára – követve a Nemzeti Filharmonikusoknál végrehajtott bérintézkedést – biztosítani kell a kiemelt feladatnak és teljesítménynek megfelelő színvonalú jövedelmeket.
 Egyidejűleg valamennyi közpénzből fenntartott művészeti intézmény vagy más hivatásos együttes esetében az azonos munkakörben és szakmai végzettséggel rendelkező művészek kereseti viszonyait közelíteni kell egymáshoz, mérsékelve a jelenlegi aránytalanságot. A művészeti intézmények közalkalmazottainak keresetét legalább a hasonló értelmiségi foglalkozások átlagos keresetszínvonalának megfelelő mértékre kell emelni.
3. Határozat a nemzeti alapintézmények támogatásáról:
 A nemzeti alapintézmények feladatához és rangjához méltó kiemelt mértékű, és a mindenkori költségvetési vitától kevéssé függő, garantált támogatást szükséges biztosítani.
4. Határozat a művészeti élet szabadságáról szóló törvény megalkotásáról:
 A Művészeti Szakszervezetek Szövetségi Tanácsa dolgozzon ki javaslatot a művészetekről szóló törvény megalkotásához. Ennek keretében kezdeményezze többek között:
 – az állam, az állami tulajdonban működő gazdasági társaságok, a fenntartó, és a művészeti intézmények, szervezetek vonatkozó feladatainak, jogainak és kötelezettségeinek,
 – a művészet finanszírozásának,
 – a művészek és más foglalkoztatottak sajátos jogviszonyainak,
 – a művészek és más foglalkoztatottak kereset– és jövedelem viszonyai kereteinek és garantált mértékeinek,
 – a művészeti tevékenység adózásának és társadalombiztosításának, továbbá a művészek munkanélküli ellátásának a tevékenység sajátosságaira alapuló,
 – a minőségi teljesítmények, a kiemelkedő feladatok támogatása rendszerének,
 – a szakmai minőségi minimumok, a művészeti szakma– és minőségvédelem,
 – az ún. playback és más technikai eszközök nyilvános előadásokon és a televíziós  műsorok sugárzás útján történő használatának, továbbá
 – összhangban más jogszabályokkal a művészi alkotói és előadói teljesítmények autonómiája garanciáinak szabályozását.
 A kongresszus külön is felkéri a Kulturális Minisztériumot arra, hogy támogassa a határozati javaslatot.
5. Határozat a művészeti terület forrásai elosztásáról:
 A kongresszus nem ért egyet a művészeti terület forrásainak olyan elosztásával, amelynek során a szakmai, érdekvédelmi támogatást élvező döntések helyét a kormányzati akaraton és hatalmon alapuló egyoldalú akaratnyilatkozatok veszik át.
 A kongresszus kizárólag a szakmai, érdekvédelmi szervezeti vélemények és a kormányzati szándékok egyensúlyán és konszenzusán alapuló döntési mechanizmust tartja elfogadhatónak.
6. Határozat a non-profit törvény módosításának kezdeményezéséről:
  A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége kezdeményezi az un. non-profit törvény olyan módosítását, amelynek eredményeként a támogatást nyújtó magánszemélyek és jogi személyek a jelenleginél lényegesen magasabb mértékű adókedvezményben részesülhetnek. Ez hozzájárulhatna a támogatott területek, így a művészeti területek forrásainak bővüléséhez.
7. Határozat a szakmavédelemről:
 A szakmai felkészültség, illetve végzettség megléte és megkövetelése a szakmai színvonal, a minőségbiztosítás, másfelől a foglalkoztatás fontos garanciális eleme.
 A kongresszus tiltakozik az olyan foglalkoztatás ellen, amely során a kontárok, az olcsó szakképzetlen vagy felkészületlen munkaerő, a technikai eszközökkel manipulált előadások szakmailag értékelhetetlen teljesítménye tisztességtelen előnyt élvez.
 Ezek a jelenségek a szakmai felkészültség leértékelését teszik lehetővé, és egyben a közönség manipulálását, félrevezetését is eredményezik.
 A kongresszus felkéri a szövetségi tanácsot, hogy – együttműködve a kulturális minisztériummal és az érdekelt szakmai szervezetekkel – minden lehetséges eszközzel küzdjön az ilyen jelenségek ellen.
 A kongresszus ugyanakkor rögzíti azt is, hogy minden tekintetben és eszközeivel messzemenően támogatja az új alkotások vagy előadások létrejöttét, illetve a fiatal tehetségek, pályakezdők képességeinek kibontakoztatását.
8. Határozat a művészfoglalkoztatást elősegítő szövetségi szervezetről:
 A szövetségi tanács vizsgálja meg a művészfoglalkoztatást elősegítő szervezet kialakításának, továbbá a foglalkoztatást elősegítő eszközök felhasználásának, igénybevételének lehetőségeit, és a vizsgálat eredménye alapján döntsön szervezeti és egyéb kérdésekben.
9. Határozat a szerződések jelentőségéről:
 A kongresszus ezúton is felhívja kollegáink figyelmét arra, hogy a munkavégzés, alkotó– és előadóművészi tevékenység és az érdekvédelem nélkülözhetetlen eszköze az egyéni, kollektív szerződések megléte.
 Továbbra is a szövetség, a szakmai szakszervezetek, az Előadóművészi Jogvédő Iroda, továbbá a szövetség jogsegély szolgálatának kiemelt feladata az, hogy minden lehetséges jogi, szakmai, érdekvédelmi segítséget megadjon – lehetőleg még a szerződések megkötését, illetve módosítását megelőzően – ahhoz, hogy a művészek és más munkavállalók érdekeit megfelelően érvényesítő szerződések jöjjenek létre.
10. Határozat az előadóművészi jogok védelméről:
 A kongresszus továbbra is kiemelkedő fontosságot tulajdonít az előadóművészi jogok védelmének, illetve az EJI és testületi munkájának. Külön is elismerését fejezi ki a közös jogkezelő szervezet és valamennyi tisztségviselője kimagasló színvonalú és eredményes tevékenységéért.
11. Határozat az NKA munkájában történő részvételről:
 A szövetségi tanács kezdeményezze a nemzeti kulturális örökség miniszterénél azt, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan, a szakmai szakszervezetek képviselői számára – figyelemmel a szakszervezetek országos reprezentativitására és ebből is eredő átfogó tájékozottságára, továbbá szervezeti, és személyes érdektelenségükre a pályázati források elosztásában – teremtse meg a részvétel lehetőségét az NKA szakmai kollégiumai munkájában.
12. Határozat a szakmai szervezetekkel megvalósítandó együttműködésről:
 A kongresszus különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a művészeti szakszervezetek, illetve a szövetség és a különböző szakmai szervezetek között általában rendszeres és kiegyensúlyozott kapcsolat alakult ki.
 A kongresszus kezdeményezi azt, hogy a közös gondolkodás és cselekvés jegyében kezdődjenek szakmai tanácskozások a kongresszus nyilatkozataiban és határozataiban, továbbá bármely közös érdekeltségbe tartozó kérdésben a szövetség és a szakmai szervezetek között.
 Ezek a tanácskozások alkalmasak lehetnek arra, hogy a művészeti élet egészét vagy egy-egy részét érintő fontos, sőt alapvető kérdésekben közös álláspontok szülessenek, amelyeket a jövőben közösen is képviselhetünk.
Budapest, 2001. február 21.