Beszámoló dr. Paul Michel előadásáról

November elején négytagú német zenepedagógus küldöttség érkezett hazánkba a magyar zeneoktatás tanulmányozására. A delegáció vezetője, dr. Paul Michel, a Zeneművész Szakszervezet zenepedagógus szakosztályának felkérésére előadást tartott a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenepszichológiai tanszékének munkájáról.

Michel professzor hosszabb lélegzetű tanulmánya „Über musikalische Fähigkeiten und Fertigkeiten” címen a közeljövőben jelenik meg a Breitkopf- és Härtel kiadónál. Ennek a tanulmánynak lényegét foglalta össze előadásában, ezen kívül röviden ismertette az NDK zenetudósainak zenepszichológiai és zeneesztétikai munkásságát.

Az NDK-ban folyó zenepszichológiai kutatásoknak Weimarban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola iskolazenei tanszékén van a központja. Hasonló munkásságot folytat Halleban Schulze professzor, és a berlini Humboldt-egyetemen Reutter professzor.

Dr. Paul Michel és munkatársai úgy látják, hogy kutatásaikat eredményesen tudják hasznosítani a zenei nevelés, valamint a zeneesztétika területén, ezen kívül komoly segítséget tudnak nyújtani számos ideológiai kérdés tisztázásához.

Elsőrendű feladatuknak mindenekelőtt a zenei nevelés tudományos megalapozását tekintik. A zenepedagógia területén főként azt vizsgálják, hogy

milyen zenei élményei vannak a tanulóifjúságnak, különös tekintettel a serdülőkorra, milyen zenei élményei vannak a felnőtteknek, melyek a zenei készségek sajátosságai?

A zenei élmények indulati tartalmának felmérésére széleskörű kísérleteket folytattak körülbelül 5000 fiatallal, akik Beethoven 3. szimfóniájának második tételét, Mozart variációs A-dúr szonátájának első tételét, modern zeneműveket és tömegdalokat hallgattak meg. A nyilatkozatok alapján bizonyos törvényszerűségeket állapítottak meg. Pl. 8-9 éves gyermekek csak külsőséges, felületes megjegyzéseket fűztek a zenéhez, 10 éves gyerekek megérezték a zene hangulatát, de észrevételeiket csak néhány jelzővel tudták kifejezni. 12 éves gyerekek már határozottan meg tudták mondani, hogyan hatott rájuk a zene emocionális tartalma. Mindezek alapján megállapították, hogy 12 éves kor előtt nem várható a zene indulati tartalmának felfogása.

A kísérletekből számos módszertani következtetést vontak le: pl. azt, hogy adott életkorban milyen zeneművek megtanulása helyes, vagy hogy bizonyos életkorban milyen intenzitású előadó képesség jelentkezik a gyerekeknél. A kísérletekből azt a következtetést is levonták, hogy az emocionális képességeket nevelni, és fejleszteni kell.

Érdekes jelenségnek tekinthető, hogy a megvizsgált gyerekek többsége a dodekafón zenét teljesen elutasította.

A zenei nevelés területén komoly gondot okoz az ifjúság előszeretete a sekélyes könnyűzene iránt. Ezért szükségesnek látták, hogy megvizsgálják, mivel foglalkoznak a fiatalok szabad idejükben.

Hétezer gyereket vizsgáltak meg, ezeknek mindössze 6%-a hallgat zenét, s 5,5%-a zenél aktívan. A zenehallgatóknak is mintegy 50 százaléka a slágereket kedveli. Ez a magas szám arra mutat, hogy az iskolának feltétlenül foglalkoznia kell a problémával. A gyerekek többnyire meg szokták indokolni, hogy miért szeretik a slágereket, s különösen a gyors, vad ritmikájú számokat. Nyilatkozataikban olyan jelzők szerepelnek, mint „őrült jó”, „szórakoztató”, „nem unalmas”. A pedagógusoknak be kell látniuk, hogy a tánczenének van jogosultsága. De arra kell törekedni, hogy a tánczene jobb és ízlésesebb legyen.

A hangszeres nevelés követelményeivel kapcsolatban Michel professzor beszélt, a hangszeres módszertan kimunkálásának néhány alapvető vonásáról. Kísérleteiket a pavlovi kutatások alapján folytatták. Foglalkoztak a gyakorlás pszichológiájának elemzésével. Az izomérzet vizsgálatai a különböző gátlások és a lámpaláz problémáira is rámutatnak. Kísérleteiknél a sport területén végzett vizsgálatokat vették alapul, és ezeket vitték át zenei területre.

A zeneesztétika is támaszkodik a zenepszichológiai kutatásokra. Fontos kérdésnek tekintik pl. a zenei tehetség kritériumának megállapítását. Ezen a téren revízióra szorul néhány régebbi zenepszichológiai megállapítás. Marxista szempontból nem teljesen elfogadható a magyar származású Révész Géza, Ernst Kurt vagy Hans Schien elmélete. Ernst Kurt szerint a zenei tehetség vele született adottság, a nevelés kizárólag azt tudja kibontakoztatni, ami az egyénben van. Michel professzor idézi Marx megállapítását a tehetség kibontakozásának történelmi és társadalmi vonatkozásaival kapcsolatban. Az NDK és valamennyi szocialista ország zeneiskolai rendszere azt a célt tartja szem előtt, hogy egyetlen zenei tehetség se kallódjék el, és a zenei nevelés váljék sokkal szélesebb körűvé, mint a múltban.

A zenepszichológiai kísérletek lényeges segítséget nyújtanak a tehetségkutató vizsgálatok és a felvételi vizsgák helyes módszerének kialakításához.

Michel professzor tartalmas előadása után érdeklődéssel várjuk könyvének megjelenését, amely talán elindítója lehet nálunk is a hasonló jellegű kísérleteknek.

(Sz. M.)