„Ne csak a népdalt szeressék, hanem egymást is…”

Czidráné Bodza Klára Németh László és Életfa díjas énekművész, énektanár a magyarországi intézményes népi énektanítás megteremtője. Jelenleg a Nádasdy Kálmán Művészeti és Általános Iskola és a Váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola népi ének tanára. Nemrégiben a Magyar Köztársaság Kulturális Minisztériuma Eötvös József díjjal tüntette ki. Nevéhez fűződik a nagysikerű Magyar Népi Énekiskola c. alapvetés, melynek eddig négy kötete jelent meg.

— Nagy megtiszteltetés ért nemrégiben: megkaptad azt a kitüntetést, amelyet népszerűen a pedagógusok Oscar-díjaként emlegetnek. Sokrétű pályádnak mely részére vonatkozhat ez?
— Gondolom, hogy elméleti munkáimra, valamint tanítási módszeremnek a kiteljesedésére. Egész életemben arra törekedtem, hogy amit művészként megtanultam a pályán, meg a gyűjtések folytán, az mind visszakerüljön a tanítványokhoz. Hogy   megszeressék ezt és kedvet kapjanak ahhoz, hogy ugyanezt az utat végigjárják. Vagy ha nem is ugyanezt, de sikeresek legyenek.
— Nézzünk vissza a múltba. Mikor határoztad el, hogy énekes leszel?
— Nekem már volt egy kész pályaívem a vendéglátóiparban, szállodaigazgató szerettem volna lenni. Erre szólt a diplomám, amikor jött a Nyílik a rózsa népzenei vetélkedő a Magyar Televízióban. Itt még a magyar népdal és a nóta vegyesen volt jelen. Akkor én már nagyon kategórikusan fókuszáltam a népdalra és nem voltam hajlandó semmi mást énekelni. Természetesen a pályám180 fokos szögben megfordult, amikor megnyertem ezt a vetélkedőt -népdalokkal. Ez motivált. Meg a génjeim, hiszen a szüleim alföldi származásúak, és bár anyukámnak nem volt jó hallása, de a nagyanyáim gyönyörűen énekeltek. Már gyerekkoromban magamba szívtam ezeket az emlékeket, mert az egész rokonságom az Alföldön élt.  Anyám izsáki lány, apám Kecskeméten született. Sokan voltunk testvérek, a nyolc gyerekben az volt a csodálatos, hogy a szüleink belénk neveltek valami olyan erős összetartozást, ami a mai napig is tart. Figyelünk egymásra, fogjuk egymás kezét, bárkinek baja van, ott van mellette a többi.
 — Ez a közösségi érzés, ami veled született - indíthatott arra is, hogy énekegyütteseket alapíts…
 — A közösségi szellem kialakításának az volt a lényege, hogy ne csak a népdalt szeressék, hanem egymást is. Hogy a tanítványaim figyeljenek egymásra. És nem is irigykedtek, hanem figyeltek, tanultak egymástól. Mindenkinek lehetőséget adtam a közösségen belül.  
 — Tanítványaid közül sokan futottak be önálló művészi karriert. Mennyire látod - hallod vissza mai működésükben azt, amit te adtál nekik?
 — Nagyon. Mintha tükörbe néznék: én is így lépegettem! Vannak kiváló tanítványaim: Vakler Anna, Szalóki Ági, Navratil Andrea és mások, akikre nagyon büszke vagyok. Vannak, akik népzenekutatóként viszik tovább, vannak énektanárok, táncosok, és sorolhatnám. 
 — A munkád úttörő jelentőségű volt. Népdalénekes tanszak a zeneiskolában azelőtt nem volt. Te teremtetted meg. Rögös volt az út?
 — Rögös. Nem keserűségből mondom, de ha az ember egy kicsit kitűnik, mindjárt lesznek ellenségei is. A pályám kezdetén a klasszikus zenét tanító tanárok nem értették, miért skáláztatom a tanítványokat. Sokan azt hitték, én csak üvöltetem a növendékeket, akik így el fogják veszíteni a szép hangjukat. Én akkor elhatároztam, bebizonyítom, hogy ez nem igaz. 
 Amikor az első könyvem megjelent, akkor viszont szakmai oldalról kaptam a támadásokat: nagyító alá vették és támadták. Később a tanítványaimat is piszkálták. 
 — Óriási újdonság volt, hogy a zeneiskolában úgy tanítottál, hogy a tanár nem egy tanult zenész, hanem egy parasztember volt! Tehát a néprajzi felvételeket hallgattátok, ahol a mester egy esetlegesen írástudatlan falusi ember! Hogy fogadták ezt?
 — Mindig azt mondtam a tanítványaimnak, hogy ne tőlem tanuljanak. Ha valaki nagy mélységeiben akar elmerülni, akkor meg kell tanulni az összes stílust, az összes dialektust. Ezt csak a nótafáktól ismerheti meg. Tehát meg kellett hallgatni az eredetit, megtanulni, aztán együtt megbeszéltük és kijavítottuk a hibákat.
 — Éppen ez tetszik nekem is! Mennyire szabad másolni? Mit lehet változtatni? Mennyire teheti bele az éneklésbe a saját egyéniségét a növendék?
 — A gyerek egyéniségét sohasem szabad elnyomni, tehát tilos utánozni. Isten ments, hogy átvegyük a mély hangon való éneklést, a pöszeséget, egyebeket. Tehát nem szabad utánozni az énekest, hanem át kell venni a lelkiségét, a dalokból kisugárzó tartalmat. Ezt vegye át és tegye hozzá a saját korát, karakterét, lelkét. A díszítéseket pontosan megcsináljuk, de a növendék karakteréhez igazítva. Fokozatosan. Először egy díszítést, aztán kettőt, aztán díszítmény bokrokat, minden dialektusra vonatkozóan.
 — Hány éves korban érdemes ezt elkezdeni?
— Hét - nyolc évesen. Mikor már tudnak pl. olvasni.
— Azt hittem 16 - 18 éves kort fogsz mondani…
— Dehogyis. De figyelni kell az egyéniségére, a hangterjedelmére.
— Van-e recept arra, mivel kell kezdeni a tanulást?
— Van. Meg kell találni először is a gyerek saját hangját. Vissza kell nevelni a természetességre. Sokan beszélni sem tudnak. Velük mondókákkal kezdjük. Ezután nyúlunk a stílushoz. 
— Vannak-e könnyebb és nehezebb tájegységek előadói szempontból?
— Vannak. A palóc a legegyszerűbb. Itt lehet jól megszólaltatni a gyerek természetes hangját. 
 — Egy palóc, új stílusú dalban?
 — Igen. Nincs benne díszítés. Karikázó, vagy népszokás dal. Lassan és hasítósan. Így lehet felépíteni a hangot. Érti a szöveget, lassan énekel és felfogja az egészet.
 — Mi a legnehezebb?
 — Gyimes, a Mezőség és Kalotaszeg. Itt már olyan díszítések és hangvételek vannak, amelyek élesen elkülönülnek más dialektusoktól. Pl. Gyimesben az a különleges vibrálás, Mezőségen az éles hajlítás, érdekes gégetartás…
 — Négy kötet jelent meg eddig a Magyar Népi Énekiskolából…
 — Kész az 5. is, kiadásra vár. Ebben a hangszerrel kísért énekes anyagról lesz szó. A hangszeresek általában nem szeretnek transzponálni, mert kényelmesek. Tehát az énekesnek kell alkalmazkodni a hangszer hangterjedelméhez, a tekerőhöz, dudához, a furulyákhoz. Az 5. kötet erről szól. 
 — Mivel töltöd még az idődet?
 — Teljesen kielégít az, hogy alap- és középfokon is tanítok. A Hagyományok Háza szervezésében minden évben kurzust tartok a népi éneklés módszertanából. Ezt nagyon szeretik a hallgatók. A Vass Lajos Szövetség táborában népdalkör vezetőket tanítok minden évben Szigligeten. Van egy reneszánsz barokk kurzus, ahol szintén tanítom a népi éneklés gyakorlatát. Gyakran hívnak zsűrizni országos versenyekre. Előadásokat tartok, énekelek… Örülök, hogy minden korosztálynak adhatok valamit!