A BÖHM-RENDSZERŰ FUVOLA JÖVŐJE

Afuvola hangi adottsága elsősorban a hangszer fejének minőségétől függ. A  fuvolának ezt a jelentős darabját – ami a hangszer legfontosabb jellemzőjét,  hangi minőséget meghatározza – a fontos, de nem lényeges több apró újítás alapvetően nem tudta megformálni. A különböző mesterek a fuvola fejlesztése folyamán a fej jobbítása céljából napjainkban az egyéni igények kiszolgálását tartják célravezetőnek (ezek a fej anyaga, a kémény és Mundstück változatai), ezért a nagyobb gyárak az adott hangszerhez fuvolafej változatokat kínálnak kiválasztásra. További lehetőség: vannak csak fuvolafej készítő mesterek (A.Cooper, Lafyn ) a legmagasabb igények kielégítésére.
 Az elmúlt évek két kiemelkedő eredményt hoztak a fuvola fejlesztése terén. Az egyik az Albert Cooper által kifejlesztett Cooper Skála szisztéma, amely a hangnyílások helyét és nagyságát megváltoztatva tisztább, homogénebb hangsort eredményezett. A másik a Straubinger párnázás. A párna anyagának és kialakításának, valamint a nagyon szigorú technikai paraméterek megkövetelésének eredménye, hogy a hangszer tökéletes takarása a megbízhatóságot és az adott hangszer maximális szintű működését eredményezi. Nem elhanyagolható szempont a megduplázódott élettartam sem.
 A most bemutatásra kerülő harmadik, egyben legújabb újítás egyedül csak a fuvola hangját célozza meg, és a fentiekhez hasonlóan hosszú kísérletezés után jutott el a megoldásig. Ez a szisztéma alapvető változást hoz a hangszeren. Bármilyen modern fuvolára alkalmazható, nem drága, bármikor visszaállítható a régi állapot. Jelen újítás az előző kettővel együtt azt is jelentheti, hogy a Böhm fuvola, amely 150 évig alig változott, most a következő évezred küszöbén lényegét megtartva, de jelentősen megújulva léphet át azon.
 Th. Böhm a modern fuvola megalkotásakor szinte mindent megújított a hangszeren, de változás nélkül továbbvitte a fejet lezáró parafa dugót. Igaz, ennek helyét – eltérően az addigi gyakorkattól-17 mm-re fixálta a befúvónyílás középpontjától. A fuvolafej bal oldala a dugó miatt akusztikailag nem működő, néma csőszakasz. A hangszer szíve a „hangkamra”, a fejnek kb. 4cm-es területe, központjában a nyitott csővég felé terjedhet. A hangszer ezért előre és jobb oldalon sugároz hangot. Ezt a létrejövő hangot a játékos kezeli. Anatómiai felépítése, hangkezelési szintje, valamint a hangszer adottságai együttesen határozzák meg a kapott hangminőséget.
 A hangképzés a legfontosabb stúdium és gyakorlat, ami egy életen keresztül állandó csiszolást és gyakorlást igényel. Az e stúdiumok közé tartozó feladatok egyik specifikuma a képzett hang felerősítése az emberi fej üregeinek segítségével. Ezt a technikát az énekesek használják, tőlük tanuljuk el. Eredménye egy vivőbb, dúsabb hang, lényege a hangszer hangjának rezonátor üregek által való felerősítése. Nagy termekben, zenekari kíséret mellett nagy segítséget jelent a fenti technika alkalmazása. 
 Újításom lényege szintén rezonátor üreg alkalmazása, de most a fuvola fejében. Ha a fejben lévő parafa dugót kiveszem, egy üreget kapok közvetlenül a hangkamra mellett, azzal szoros csatolásban-nem úgy, mint a fenti technika, ahol az arc-fej üregek jóval távolabb vannak a hangforrástól. A 17 mm-en lévő ponton egy vékony aranylemezzel zárom le a csövet, amely egyben továbbadja a rezgést az utána lévő üregnek ill. üregeknek. A fuvolafej bal végén újabb lemez zárja a csövet, ami hangot sugároz: a fuvola baloldalon is szól. A fenti alakítás percek alatt elvégezhető, az eredeti állapot bármikor visszaállítható. Variálható, egyéni beállítás lehetséges. A módszer további kísérleteket igényel a piccoló, altfuvola és basszus fuvolák irányában. A FENTI MÓDOSÍTÁS A FUVOLAFEJBEN KÉPZŐDŐ HANG SZINTE MINDEN TERÜLETÉN POZITÍV VÁLTOZÁST EREDMÉNYEZ. 
 A fuvolafej teljes hosszában rezonál.
 Az újonnan kialakított rezonáló rendszer alapvetően megváltoztatja a hangot. A fej szinte önálló életet él, függetlenül a hangszer testétől, az előzőnél sokkal intenzívebben sugározza a hangot. A baloldalon is szól a fej, oly módon, hogy a fej bal oldali záró lemezénél a képzett hang csengése jól hallható, annak intenzitása szabályozhatóan jelenik meg. Ez a jelenség a középregisztertől kiindulva egyre markánsabb, a felső regiszterben intenzíven működik, megadva a hangok fényét, és olyan csengést és kiegyenlített hangszint adva annak, amivel a regiszter kényes pontjai megszűnnek.
 A játékos új élménye a bal füllel jól hallható tiszta, csengő hang, amely szabályozható és gyönyörű, homogén hangokat ad. A hangok intenzitása a teljes hangterjedelemben megnő, feltűnő az alsó regiszter G-C közötti mély területe: itt mintha egy „rásegítő” működne, erőltetés nélkül nagy hangok képződnek. Elképzelhetőnek tartom, hogy ezen a hangszeren a hagyományos hangképzést át kell értékelni. Több kényes és nehéz terület megszűnik, viszont új lehetőségek kikísérletezése várható, ami egy teljesen új típusú hang kialakulását eredményezheti.
 A fuvola hangja nagyon labilis. A hang a befúváskor egy szűk területen szól optimálisan, ettől eltérve torzul. Nagyon nehéz pontosan eltalálni a befúvás szögét, a levegősugár sebességét. Ha erősebben fújod, a hang felfelé megy, ha a hang magasabb lesz és fordítva. Ha kifelé fordítod a fejet, felfelé hangolódik viszont.
 Ennek a labilitásnak a kivédésére a szájnyílás és a befúvás szöge állandó korrekciós igazításával tudunk beavatkozni, és talán ez igényel legtöbb figyelmet és időt a hangképzés területén. Állandó gyakorlás és jó hallás szükséges a fuvola alapvető problémájának a kiküszöböléséhez.
 Újításommal a fenti problémák szinte teljesen megszűnnek…
 A hang pontosan ott szólal meg, ahol a legjobb a helye, onnan sem dinamikai, sem befúvási szög-változással nem mozdul el. Piano vagy fortissimo, ki-be forgatás, teljesen mindegy, ugyanott szól, és a legjobb hangon. Extrém esetben torzul a hang, de csak durva beavatkozásnál. Ugyanakkor megmarad némi korrekciós lehetőség, pl. zenekarban. Az eddigi „anzatzolási” problémák megszűnnek, az eredmény egy szokatlanul homogén játék a partnerekkel. A vibrátó is máshogy működik, az eddigi hangmagasság-változás helyett marad a dinamikai lebegés. A beépített rezgő aranylemezek hatására az ezüst fuvolafej is arany hangszínt kap. 

 Az nyilvánvaló, hogy a fixált 17 mm-en le kell zárnom a fejet, mert csak akkor szólal meg a fuvola. Ezt a lezárást egy nagyon vékony arany lemezzel oldottam meg, ami a közvetlen mellette képződő hang rezgését átveszi, és továbbítja a lemez mögötti rezonátor üregbe. Ez a rezonátor visszahat a fuvola eredetileg képzett hangjára, azt megsegíti oly módon, hogy felerősíti a felhangokat. Ezzel tömörebb, nagyobb, hajlékonyabb, hangolás szempontjából konkrétabb hangot eredményez úgy,  (és ez az új az eddigiekhez képest!), hogy az már a kialakult fuvola hangot „manipulálja”. Ellentétben az eddigiekkel, ahol az összes változás a fejen, mind a hang megszólalását segítette elő. Már így is szól a fuvola, de a rezonátor kialakítása végett a cső végét hasonlóan lezárom egy másik arany lemezzel. Van olyan fuvolafejem, amibe egy vagy akár két új lemezt tettem. Ebben az esetben egy rezonátor üreg helyett kettő vagy három is működik a fejben… 
 Egy azonos kvalitású arany fuvola ára majdnem négyszerese egy ezüst hangszerének. A különbség, amit kapunk, és ami hangszínben jelentkezik, nincs arányban ezzel. Zenekari használatában vitatott az arany fuvola előnye.
 Szisztémám egy olcsó, eredményes, variálható és bármikor az eredetire visszaállítható megoldást jelent. Az aranylemezek biztosítják az arany fuvolák hangszínét, mégis megtartva az ezüst fuvola karakterét, kiegészítve a fenti újdonságokkal.
 Az átlagos szintű hangszerek jól demonstrálják a fuvola alapvető hibáit. Ha alap- és középregisztert nézünk, a G- hangtól lefelé haladva egyre színtelenebb és egyre alacsonyabb, míg G-től felfelé egyre élesedik és magasodik a hang. A regiszterváltásnál a D-Disz-nél zökkenő van. Közismert a két szélső hang E-Cisz-problematikája. Az alapregiszter mély hangjait rendszeresen kell gyakorolni és speciális befúvást igényel ennek beállítása.
 A felső regiszter teljesen más problematikával rendelkezik. A D alacsony, Disz-E magas, Fisz- Gisz- E- a biztos, tiszta intonálás miatt speciális mechanikai megoldást igényelne, ami csak az E hangnál valósult meg. B alacsony, C magas. Az egész felső oktávra jellemző a labilitás (más szóval hamisság), a hangszín kiegyenlítetlensége.
 Egy minőségi fuvola elsősorban ezek javításában mutat előnyt.
 Ezek a jellegzetes problémák most megszűnnek. A teljes hangterjedelemben a hangok tiszták és homogének. Minden hang optimális a hangszín, tömörség, tisztaság tekintetében, ezért nincs hang, ami más lenne, mint a többi. A legalsótól a legfelsőig teljes homogenitás a jellemző. A fuvola dinamikai adottságai megnőnek.
 A megjavult és megerősödött felhangrendszer eredménye, hogy a hangszer szinte magától szól. Lecsökken a hang beindulási tehetetlensége, hamarabb gerjeszti a hangot, ezért az indítás jobb. Ez kihat a staccatókra. A nyelvindítás mellett további lehetőségek vannak a rekesz-, torok- és szájindításokra, amik az előadói eszköztárt színesítik. A megjavult hangviszonyok takarékosabb levegő felhasználást tesznek lehetővé, és az így megspórolt levegőt a hangszer megnövekedett dinamikai lehetőségének kihasználására van mód felhasználni. 
 A fej bal oldali végét lezáró aranylemezre jól illeszthető a megfelelő nagyságú tapadó mikrofon. Ezt egy hangoló géppel csatlakoztatva a külső hangoktól függetlenített, állandóan ellenőrizhető kontrollt kapunk a hangtisztaságra.