Mindannyiunkat megdöbbentett a hír: Kedves Tamás gordonkaművész, főiskolai tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriumának volt igazgatója, a Vonós Tanszék volt vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem volt főtitkára életének 67. esztendejében, 2007. január 23-án, súlyos betegség után elhunyt. Gyászmiséjére és a debreceni temetési szertartásra 2007. február 10-én 11 órakor került sor Debrecenben a Megtestesülés Templomban.
 Szegeden kezdte zenei tanulmányait, majd a Zeneakadémia befejezése után újra Szegeden dolgozott: zenekari szólócsellista állása mellett gordonkát, esztétikát, filozófiát oktatott, a zeneművészeti főiskola igazgatói funkcióját is betöltötte. A debreceni zenei felsőoktatásban, művészeti életben hosszú időn keresztül meghatározó volt személyisége, tevékenysége. Mind gordonkaművészként, mind hangszerének professzoraként, mind a zeneesztétikai, gondolkodás továbbfejlesztőjeként jól ismert volt. 1976-tól 1992-ig tartó felelős intézetvezetői tevékenysége a Debreceni Konzervatórium létrehozását eredményezte 1990-ben. A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve fokozatosan teremtette meg az egyetemi képzés szakmai bázisát Debrecenben, egyúttal létrehozta a fiatal tehetségek számára tanulási alternatívát nyújtó előkészítő tagozatot is.
 Későbbi tevékenységében is hű maradt intézményéhez: a Vonós Tanszék vezetését vállalta el, jelentős segítséget nyújtott az egyetemi integráció idején, a kredit rendszerű képzés bevezetésében, az intézményi és képzési akkreditációs folyamatban, valamint a képzés tartalmi és formai korszerűsítésében. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem főtitkáraként lehetősége nyílott a hazai zenei felsőoktatás korszerűsítésének segítésére is.
 Debreceni tevékenysége az utóbbi esztendőkben a Nemzetközi Nyári Akadémia megszervezésével gazdagodott. Külföldi és hazai kapcsolatai révén a Konzervatórium nagyon sokat nyerhetett mind hallgatóinak jobb képzése, mind tanárainak kiterjedtebb külföldi kapcsolatépítése terén. 
 A zenei közéletben különböző országos szakmai szervezetek elnökségi tagja volt, ezek között is a Bárdos Társaság alapító tagja, a Magyar Zeneművészek Társaságának elnökségi tagja, a Magyar Zene- és Táncművészek Szakszervezetének vezetőségi tagja. Debreceni igazgatói tevékenysége alatt jöttek létre olyan országos zenei versenyek, találkozók, amelyek mind a mai napig erősítik a mai Zeneművészeti Kar szakmai szerepét. A kortárs zeneművészet támogatását minden beosztásában fontos küldetésnek tartotta.
 Debrecenben sok segítséget nyújtott a város zenei intézményeinek is, koncerteknek nemcsak előadója volt, hanem számos előadás ismertetőjét is megfogalmazta. Cselekedeteit a zeneoktatás, a zenei felsőoktatás, a zeneművészet iránti elkötelezettség motiválta, fáradhatatlan munkabírása mindnyájunk előtt például állt. Más publikációi, főiskolai jegyzetei mellett tanulmánykötete Gulyás Györgyről, az első, alapító igazgatóról egyedi és igen fontos érték. Mindezek mellett folyamatosan részt vállalt az oktatásban, hiszen a hangszertanítás, a filozófia és esztétika oktatás életének és munkájának fontos, soha fel nem adott része volt.
 Számos kitüntetéséből néhány: a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje, az Artisjus Zenei Alapítvány előadói díja, a Debreceni Zenei Felsőoktatásért Díj. 
A termékeny élet értékeinek számbavételekor láthatjuk meg igazán, mekkora az életben maradók vesztesége: hiánya nemcsak a családot, de kollégáit, művésztársait, tanítványait és barátait is szomorúsággal tölti el. 
 Még élnie kellett volna…, nyugodjék békében!