CSELLÓMÁNIA

A Budapesti Csellóegyüttes (koncertmester: Déri György, művészezi vezető: Boldoghy Kummert Péter) 1997 tavaszán alakult meg. Első koncertjük a Budapesti Tavaszi Fesztiválon volt. Tagjai híres budapesti zenekarok művészei, akik valamennyien mesterei hangszereiknek. Az együttes repertoárja Bachtól Beatlesig terjed. Szinte mindegyik koncertjükön szerepel 1-1 ősbemutató magyar szerzőtől, melyek mindegyikét számukra komponálták kortársaink.
 A Hungarotonnál most megjelent Csellómánia c. album ezekből válogat. Kovács Zoltán A kerekasztal lovagjai c. műve egy induló, amely variációs formában ölt testet. A mű címe nemcsak a militarista jellegre utal, hanem egy áttételes üzenete is van. A középkori kelta mondavilágból ismert Artúr király ugyanis 12 lovagját azért ültette egy kerek asztal köré, mert így – asztalfő híján – egyikőjük sem kerülhetett előtérbe a többiekhez képest. Ezzel olyan egyenlőséget teremtett meg köztük, amelyre a szerző is törekedett a 12 cselló szólamának írása közben. Király László Melankolikus szerenád-ja egy szomorkás hangvételű kompozíció, amely erősen rímel Csajkovszkij, Sibelius, Fauré, Ravel, Kodály és más szerzők ilyen típusú karakterdarabjaira. Gyöngyössy Levente Divertimento c. művének egyetlen témája van, ami tulajdonképpen egyetlen gyors fúga, melyet a mű végén mind a 12 hangszer majdnem egyidejűleg, kánonszerű torlasztással eljátszik, függönyszerű hatást eredményezve. Vajda János Quasi una fantasia c. gyászzenéjét Viktor Togobickij zeneszerző élete utolsó hangjaira komponálta. Hollós Máté ismét pompás címet talál művének a dodici (=12) és a violoncelli (=gordonkák) szavak összevonásából. A kéttételes kompozíció a gordonka számos megszólaltatás módját vonultatja fel, sokféle hangszínét kiaknázva. A mű hangulatát jól érzékelteti Hollós Máténak egy korábbi vallomása: „Dallam nélkül számomra értelmetlen a zene. Mert dallam nélkül nem lehet líra. Líra nélkül…Igen, líra nélkül számomra hiányos, süket a zene.” Bánlaky Ákos Nimfák c. műve franciás könnyedségű, amelyben a szerző a 12 cselló térbeli helyzetét kihasználva a csellók egymásnak adják a dallamokat. Melis László “címadó” műve, a Csellómánia négy zenei tréfa Vivaldi, Bach, Stravinsky és Rossini tiszteletére. Melis László szerint a legfontosabb az, hogy „ezek a darabok egyáltalán nem viccesek az előadók szempontjából, hanem pokoli nehezek. Úgyhogy minden tisztelet…”
 A Csellómánia c. CD tisztelgés a mai magyar zeneszerzők előtt, akik kiváló alkotásokkal gazdagították a Budapesti Csellóegyüttes repertoárját és az egyetemes zeneművészetet. A művek nemcsak zeneszerzésileg kiválóak, hanem abban is példaértékűek, hogy miképpen képes egy alkotóműhely ihletül szolgálni. A szerzők ugyanis nagyszerűen megérezték a legfontosabbat: nemcsak egy kiváló együttes számára komponáltak, hanem olyan kamaramuzsikusoknak is, akik megalakulásuk kezdete óta vonzódnak korunk zenéjéhez és saját, szinte semmivel össze nem hasonlítható hangzásképet teremtettek meg maguknak. Azaz mégiscsak hasonlít ez a hangzáskép a Bartók Divertimentójában kért hangképhez: dús és erőteljes, mély és komoly, kellően drámai és könnyed. Mindezen csodát 12 gordonkás (benne 1 bőgő is) teremti meg. A Csellómánia c. CD a közelmúltban hangos sikert aratott a 2002. évi MIDEM-en, ami egyúttal azt is jelzi, hogy a Budapesti Csellóegyüttest már a külföldi zenebarátok is felfedezték. Szerencséjük van, hogy a Hungaroton Classic vállalta menedzselésüket…