Kamarazene Debrecenben

    „A kamarazene mindennapi kenyerünk, ezért a művelésére való alkalmassá válás folyamatos oktatási feladat… A zeneirodalom igen gazdag kamarazenei kínálata sok lehetőséget ad arra, hogy a különböző alkatú muzsikusok megtalálják a maguk karakteréhez legjobban illő zenét. (…) A kamarazene szerepének növelését reméljük a szemléletben és a napi oktatási programokban is.”
    Duffek Mihály, a Debreceni Egyetem Konzervatóriuma igazgatójának az Országos Főiskolai Kamarazene Találkozó és Verseny műsorfüzete első oldalán található Köszöntőjéből idéztem e sorokat.
    A találkozó meghirdetésének gondolata és szándéka – ami Duffek igazgató úr mellett Molnár Zsolt csellóművész, a debreceni kamarazene-képzés köztudottan lelkes és sikeres apostolának érdeme – igen magas színvonalon valósult meg.
A március első hétvégéjén hallott együttesek (vonósnégyesek, hegedű-zongora és cselló-zongora szonátapárok, zongorás triók, egy zongora-ötös és egy hegedű-cselló-gitár trió) szinte mindegyike felmutatta – sőt, csillogtatta – azokat a zenei erényeket és tanultakat, amikről egyrészt mint „igazi kamarazenei hozzáállás”-ról szoktunk beszélni, másrészt – vice versa – amelyek nélkül tulajdonképpen fogyatékosnak, szinte „fölöslegesnek” érezzük és joggal sajnáljuk a mégoly mutatós, de zárt, öncélú és végső soron művet-hallgatót érintetlenül hagyó előadást.
A hallottak alapján ismét és joggal felmerült bennünk a kérdés: ugyan ki(k)től eredhet a ránkkényszerített credit- („hitel”!-)rendszernek a kamarazenét a főtárgy 9-ével szembeni, lesajnáló 3-pontos „értékelése”? De félre bánat… mi ez az iskolai ének heti 1/2 – azaz fél – órás, cinikus „felértékeléséhez” képest? Vagy örüljünk már annak is, hogy egyáltalán…?
    A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Karát (amikor én zongorázni kezdtem tanulni benne – több, mint hatvan évvel ezelőtt –, még csak a Zeneiskolának hívták), tehát a szegedi Konzit öt, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetét három, a hazaiakat, a Debreceni Egyetem Konzervatóriumát öt csoport képviselte, mint említettem, igen magas színvonalon. A zsűri – Iván Klára Miskolcról, Weninger Richárd Szegedről, Molnár Zsolt otthonról, valamint (ál-)szerénységem – pontozás nélküli, igen gyümölcsöző véleménycsere alapján választotta ki a jóknál is jobbakat nívódíjra, az Egyetem rektora által felajánlott különdíjra, és a gála-hangversenyre. (Ez a reklám helye: a találkozót a Weiner Leó Alapítvány és – ez hosszabb lesz! – a Debreceni Egyetem és Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közművelődési Vegyesbizottsága támogatta. Ezúton is köszönet érte.)
     Igaz örömünkre csak elvétve zavarta az élvezetet egy-egy, a fekvésváltás címén elkövetett, de zeneileg nem indokolt, nem odaillő csúszás, egy-egy helytelenül ujjrendezett fekvésváltás a non legato pontozott (nyújtott) ritmusban, néhány sztereotip muszáj-ritenuto, ritkán egy kis átmeneti pedálba-feledkezés. Hallottunk viszont sok jól, értelmesen tagolt formálást, nemesen bátor kifejezést, kellően adagolt, egészséges hangsúlyokat, szépen képzett „üres” húrokat, láttunk jól „rajzoló”, differenciált vonókezelést és –beosztást. Feltűnően szépen és célszerűen hangolt (nem semmi!) a debreceni fiú-vonósnégyes.
    Mindkét szabad estén emlékezetes hangverseny-élményben volt részünk a szervezők és a szereplők jóvoltából. Az elsőn a 2003. évi Weiner Leó Országos Kamarazenei Verseny két I. díjas vonósnégyese – Deák Márta, Deák Anna, V. Nagy Zsuzsa, Pálkövi Ágnes, valamint Mező Péter, Veér Csongor, Kondor Péter és Ölveti Mátyás (az Accord Quartett), a budapesti Zeneakadémia hallgatói – Beethoven c-moll ill. Bartók 1. kvartettjét játszotta remekül, nyilvánvaló inspirációt nyújtva a másnapi versengés résztvevőinek. A második estén a vendéglátó intézmény művésztanárai – Kiss Vilmos Péter, Sárosi György, Ádám Károly és Martos László – igazi „mesteri” előadásban tálalták Weiner Leó vonóstrióját és fisz-moll szonátáját. Ezért is köszönet – csakúgy, mint a névtelenségben maradt felkészítő tanároknak!
    A két ifjúsági hangverseny (a nyitó koncert és a záró gála) CD-felvételét percekkel a taps elülte után kézhez kapták a szereplők és a zsűri tagjai. Bízvást állíthatom: a lemezek a profi piacon is megállnák a helyüket.
    Hiányérzetünk csak egy témában volt: vajon Győrnek, Pécsnek és a fővárosnak hogy-hogy „nem jött össze”? Reméljük és óhajtjuk, legközelebb ők is mutassák meg magukat – s főképpen, hogy lesz, legyen folytatás. Hajrá kamarazene, hajrá Debrecen!

A díjkiosztó gálahangverseny műsora

A. Dvořák: G-dúr szonatina Op. 100. I. tétel
  Előadják:    Barra Ákos    - hegedű
            Pál Eszter    - zongora
            Debreceni Egyetem Konzervatóriuma

L. van Beethoven: C-dúr szonáta Op. 102. I tétel
  Előadják:    Brezovai Zsuzsanna     - gordonka
        Roma Tamás    - zongora
        Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Kara

J. Brahms: c-moll trió Op. 101. I. tétel
  Előadják:    Horváth Flóra    - hegedű
        Ludmány Sebestyén     - gordonka
        Roma Tamás    - zongora
        Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Kara

L. van Beethoven: c-moll vonósnégyes Op. 18. No.4. I. tétel
  Előadják:    Varró Katalin     - hegedű
        Csáki Katalin     - hegedű
        Gyura Krisztina    - mélyhegedű
        Vörös Eszter    - gordonka
        Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete

P. I. Csajkovszkij: a-moll trió Op. 50. I. tétel
  Előadják:    Nagy Olívia Gizella    - hegedű
        Szabó László    - gordonka
        Pék Ildikó    - zongora
        Debreceni Egyetem Konzervatóriuma