Az előadóművészi képesség gyökereiSebők György művészetébenDombi Józsefné
Életrajzi adatai Sebők György 1922. november 2-án született Szegeden, és
1998. november 14-én Amerikában (Bloomington) hunyt el.
*** Sebők György művészetének korai állomásai Sebők György gyermekkoráról, pályájának állomásairól főleg a vele készült interjúk, továbbá levelek és személyes emlékek alapján tájékozódhatunk. Szülei zenekedvelő emberek voltak. Anyai nagyapja dr. Krausz József orvos, apja dr. Sebők Vilmos ügyvéd volt. Nagyanyja és édesanyja a háztartással és a gyerekneveléssel foglalkozott. A család biztonságot nyújtott és nagy szeretettel nevelte a kis Gyurit és nővérét, Évát. Sebők Éva író ma is Budapesten él. Sebők György zenei tehetségét nagyapja fedezte fel. 5 éves lehetett, amikor már 25-30, a rádióból hallott dallamot játszott le a zongorán emlékezetből és ügyes harmóniákat is szerkesztett hozzá. Ekkor vitte el a nagyapa dr. Baranyi Jánoshoz, a város legelismertebb zongoratanárához. Baranyi János 1891-ben született Galsán. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán és a berlini Hochschule für Musik-on végezte Dohnányi Ernő mesteriskolájában. Hangversenyezett Magyarországon és egész Európában. Sebők György Kellner János osztálytársához írt levelében utalt arra, hogy Baranyi János először nem akarta felvenni 5 éves korában azzal, hogy „botfüle” van. „Ha arra gondolok, hogy Liszt Ferencet nem fogadta el a párizsi Conservatoire, és Verdit nem vették fel Milanóban, erre csak büszke lehetek.” – írta Sebők. Baranyi bácsi azonban hamarosan revidiálta véleményét, de tanítását először Bartl Ödönnére bízta. Bartl néni vagy „Bella” néni, ahogy a gyerekek nevezték, Sebők visszaemlékezése szerint kedves öreg néni volt – aki ekkor lehetett vagy 25 éves(!) Nagy türelemmel és szeretettel oktatta tanítványait. Sebők zeneelméletet Szögi (Szeghy) Endrétől tanult. Egy éve járhatott a szolfézs órákra, amikor a tanár úr felírt a táblára egy dallamot és azt mondta: „Gyerekek, ezt énekeljétek el, megadom az első hangot.” Meg is adta, de a kis Gyuri nem énekelt. Megkérdezte: „Gyurika, te miért nem énekelsz? – „Azért nem – felelte, mert az első hangnak f-t tetszett felírni, és d-t tetszett énekelni.”(1) Így derült ki, hogy Sebők Györgynek abszolút hallása van. Ezután ő lepődött meg azon, hogy ezt a jelenséget a többiek miért nem hallják. Sebők György kamarazenei tanulmányait is a Baranyi Magániskolában kezdte el. Gábor Arnoldné hegedűtanárnő növendékeivel kamarázott és kísérte őket. Az iskolai hangversenyeket mindig előre meghirdették az újságban is, és így a városban nagy érdeklődés kísérte azokat. Sebők első szegedi fellépésére 1929-ben találtunk utalást. Lengyel Vilma, a Délmagyarország kritikusa a következőképpen írt erről a hangversenyről. „Növendékhangverseny a Baranyi Zeneiskolában
Sebők György zenei fejlődését a család, de különösen az édesapa nagyon a szívén viselte és mindent megtett zenetanulása érdekében. A zenehallgatásra is korán ráirányították a figyelmet. Vasárnaponként a családi ebéd után a rádióhoz ültek, ahol művészlemezeket közvetítettek. Így alkalma volt Sebőknek igen sok művel megismerkedni. A zene mellett a tudományos érdeklődését is korán felkeltették. Édesapja magyarázta el, hogyan működik a Naprendszer, és hol vannak a bolygók, ami olyan hatással volt rá, hogy ezután Sebők is megpróbálta kisebb gyermekeknek ugyanezt továbbadni. A nagyapa is igen bölcs ember volt, és ő is táplálta minden szellemi jóval. Ebéd után egy órát sétáltak együtt, ilyenkor a nagyapa kérdéseket tett fel. Majd mesélt anatómiáról, fiziológiáról, fizikáról. Jól tudta, hogyan kell ezt adagolni, és mindebből unokája mennyit tud megérteni. Ez az örökös kíváncsiság a tudományok iránt örökké megmaradt Sebőkben. Mindemellett Sebők György gyermekkorában nem lett koravén felnőtt, megmaradt gyermeknek. Úszott a Tiszában, biciklizett a Klauzál téren, ahová nagyanyja féltő pillantásai kísérték a Kígyó utcai lakásuk erkélyéről. Bicikliversenyen indult, vívóiskolába járt. Sokat olvasott, festett,2 múzeumba járt. Szobrokat akart készíteni. Mindent fel akart fedezni. (Szent-Györgyi Albert is ekkor fedezte fel a C-vitamint.) Boleslav Prus: A fáraó c. regénye nyomán kidolgozta egy időutazás tervét: mit vinne magával, ha elhajózhatna az ókori Egyiptomba. Rátalált Mereskovszkij: Leonardo da Vinci életrajzára3. Nemcsak képeit csodálta, de mondásait is kimásolta a könyvből, majd maga is készített rajzokat, akvarelleket. Képeit elvitte a Modern Könyvtár és Képszalon nevű üzletbe, ami ugyancsak a Kígyó utcában volt: eladásra ajánlotta azokat. Ott azt mondták, hogy nem veszik meg, de szívesen kirakják a kirakatba, hátha valakinek megtetszik. És valóban elkeltek a képek, így össze tudott gyűjteni egy kis zsebpénzt. A nyarakat Jánosszálláson töltötte a család. Volt ott egy kis házuk szőlővel, ahol apja a törvényszéki munkája után kapált, permetezett, virágokat ültetett. A nagyszülők vasárnaponként látogatták meg őket. Az egyetlen dolog, amivel apja nyáron is igazán törődött: hogy fia gyakoroljon. Jánosszállásra is vitetett egy pianínót. Az úszás, fáramászás, homokvárépítés, a szabadban való barangolás mellett a napi adagot, a 2 órát le kellett gyakorolni (Kellner Jánoshoz írt levél alapján tudjuk). Ennek is köszönhető, hogy felnőtt korára nagy repertoárt tudott kialakítani. Szeged pezsgő zenei élete is nagy hatást gyakorolt Sebőkre.
Az első interjú is ehhez a hangversenyhez kapcsolódott, mely a Szegedi Naplóban 1937. február 25-én a 4. oldalon látott napvilágot. „Nem tudom, mi a lámpaláz” – nyilatkozta a 14 éves kis zongoraművész. Ebben utalt eddigi tanáraira és jövendő terveire. „Most végzem a III-ik akadémiát, ha a negyedikkel készen leszek, külföldön szándékozom tanulmányaimat folytatni Sauernél vagy Cortotnál.” Sebők György édesapja tanácsára 16 éves korától Budapesten a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Zongoratanárai Székely Arnold és Keéri Szántó Imre majd rövid ideig Faragó György voltak. Fischer Anniehoz4 is járt magánórákra. Zeneszerzést Kodály Zoltánnál, kamarazenét Weiner Leónál tanult. Ebben az időben a legnagyobb hatást Weiner, Zathuretzky és az olvasmányai gyakorolták rá. A Zeneakadémián Sebők György sokat kamarázott, zongoraórákat adott, hegedűsök korrepetícióját vállalta el. A kamarazene során ismerkedett meg Starker Jánossal, akivel életreszóló barátságot kötött. A háború előtt végigjátszották az összes Beethoven triót. A zene mellett ebben az időben foglalkoztatta a buddhizmus, a jóga és sok más titokzatos dolog is. A Zeneakadémiát befejezve Paul Weingartennél képezte magát, aki ekkor költözött Berlinből Budapestre. A háború után rokonokhoz Dévára majd Bukarestbe került. Játéka híre eljutott George Enescuhoz, aki megkérte, hogy a következő hangversenyen lépjen fel Mozart: d-moll zongoraversenyével. Enescu nagyszerű muzsikus volt, az egyik koncerten hegedült, a másikon zongorázott, a harmadikon vezényelt. Közben zeneszerzőként is megalkotta életművét. 1946-ban Sebők hazajött Budapestre. Ekkor hallotta, hogy Starker János kiment Párizsba. A francia főváros őt is vonzotta, így követte barátját. Végül úgy döntött, hogy visszajön Budapestre. Itthon minden reményteljesnek látszott. 1949-ben Sebők Györgyöt a budapesti Bartók Konzervatóriumba nevezték ki tanárnak. Közben bekapcsolódott a koncertéletbe. A Csajkovszkij zongoraversenyt majdnem havonta eljátszotta. Különböző koncertlehetőségeket kapott külföldön is. Játszott zenekarral, szólót és kamarazenét. Megbecsült művész lett. A Berlinben rendezett Világ Ifjúsági Találkozón kiemelkedően szerepelt és díjat kapott. 1950-ben Liszt-díjas lett. Elérkeztünk Sebők művészetében ahhoz a ponthoz, ahol az előzmények alapján rávilágíthatunk az előadóművészi képesség kibontakozásának fontos pontjaira. Sebők rendelkezett egy született adottsággal, amely a zenéhez való affinitását már gyermekkorában meghatározta. A zenetanulás viszonylag korai kezdete abszolút hallással és a zenei emlékezet korai fejlettségével párosult . Sebők tanárai jó pedagógiai érzékkel rendelkeztek.A családi háttér szerepe szintén meghatározó volt. Ez több fontos dologra hívja fel a figyelmünket. Egyrészt a gyakorlást nagyon szigorúan ellenőrizték nemcsak évközben, de az iskolai szünetekben is. Az otthoni zenehallgatás, a koncertre járás életszükségletté vált. A kíváncsiság, a tudományos érdeklődés felkeltésében előremutató volt a család szerepe. A gyermekkori élményekben a zene mellett helyet kapott a fizikai mozgás. A sportok: a vívás, az úszás , a kerékpározás által egy állóképességre tett szert. Sebők önálló képzőművészeti érdeklődése a kifejezésbeli érzékenységét fejlesztette. A korai és gyakori pódiumlehetőség szintén hozzájárultak az előadó képesség fejlődéséhez. A fiatalkori zenekritikák visszajelzésül szolgáltak. A középiskolás években meghatározóak voltak az olvasmányok és a zene szerepének további intenzitása. A lámpalázat Sebők nem ismerte. Főiskolai éveit meghatározta a nagy tanárgeneráció hatása. A diploma után a bel-és külföldi koncertlehetőségek, a díjak a biztos egzisztencia egyaránt erősítették az előadóművészi képesség teljes kiteljesedését. Sebők művészetében meghatározó volt a zenei memória tökéletessége, a motorikus képességek rugalmassága, a zenei kifejezőkészség erőteljessége, egyedi volta. Az előadóművészi képességet segítette a repertoár hihetetlen gazdagsága, a művek és a világ dolgai iránt való érdeklődés fokozott volta. Sebők György előadó művészete páratlan és felejthetetlen volt és élete
végéig a zenei megvalósítás tökéletességére törekedett.
Sebők György pedagógiai nézetei*A lámpalázrólAzt szoktam mondani, hogy a lámpaláz a büszkeség egyik fajtája. Amikor azt hiszem: hogy én nem engedhetem meg magamnak, hogy melléüssek, megakadjak. Ha ilyen óriási felelősséget rakok a vállamra, akkor félni fogok és ezzel előkészítem a katasztrófát...De ha van bennem kellő szerénység és elfogadom tökéletlenségem, akkor kevésbé félek. Tudjuk a régi perzsaszőnyegekbe a tökéletlenségek vannak beleszőve. A készítők nem akarták megsérteni a Korán előírását, mely szerint egyedül a Teremtőt illeti a tökéletesség. Nos, nekünk nem kell mesterségesen hibát csinálnunk, elég elfogadnunk az adottságainkból származókat(5) . A tanításról Először is megpróbálom „megtanítani” az illetőnek azt, aki Ő, nem azt, aki én vagyok. Annak semmi értelme sincs, hogy egy kópiát csináljunk. Az ember alapprincípiumokat át tud adni, vagy amiket tapasztalt az életben, de tulajdonképpen együtt kutatjuk azt, hogy mit akart a komponista. Meg kell próbálni megtanítani a zenét, azt a zenét, ami létezett, mielőtt papírra került, ha azt sikerül megtalálni, vagy az egyik verzióját abból, akkor valami sikerült. A technika olyan dolog, mely sokszor konfliktusba kerül a zenével. Több módon is konfliktusba kerülhet. Pl. úgy, hogy átveszi a zene szerepét azzal, hogy az illetőnek az izmai muzsikálnak. Az izmoknak nincs sok zenei mondanivalójuk. A tanítás egyfajta tisztogatás. A zongorázás közbeni félelem rossz tanácsadó, mely rossz mozdulatokhoz vezet és rossz szokások keletkeznek. Ez olyan, mintha valaki jégen sétál és mindig fél, hogy elcsúszik és a végén megtanul egy olyan járásmódot, hogy a járdán is úgy sétál. Valakit megszabadítani a félelmétől fontos dolog, de megváltoztatni valamit nagyobb eredmény, mint megtanítani valakit arra, hogy ugyanazt a rosszat jobban csinálja. A növendék jó érzését kell megteremteni. Azt is meg kell tanítani, hogyan érezze jól magát a zongora mellett. A spontán zongorázás állapotába kell elvezetni, s a megvilágosodás pillanatához. Ez a pillanat olyan, mint amikor színes lesz a fekete-fehér televízió!(6) Már tanítvány koromban tudományosan próbáltam figyelni bármely tanár módszerét. Átadni valamit amit más nem tud, ez a legcsodálatosabb dolog a világon. A jó tanár sohasem kíván lehetetlent. A pedagógia csak katalógus, az alkalmazást személyiségekre, adott esetekre kell szabni. Mégis léteznek általános szabályok, pl. végy levegőt a frázisok közt! (7) Az emberi megnyilvánulások titokzatos helyről jönnek. A tanítás során az ember legfontosabb dolga, hogy elhárítsa az akadályokat.
Prevernek van egy verse, amelynek témája, hogy hogyan kell, egy madarat festeni. Ha valaki festeni akar egy madarat, akkor először egy kalickát kell minél szebbre festeni, és esetleg egy nap megjelenik a madár és beleszáll. De, ha egy szép napon elkezd énekelni, akkor be kell csukni a kalicka ajtaját és lassan kivenni a madár farkából egy tollat és azzal beírhatja a nevét a kép sarkába. Amikor gyakorol valaki, akkor a kalickát gyakorolja és a madár jön vagy
sem.
Az élet nehéz periódusainak elviseléséről „A nehéz dolgok mind epizódok az életben. Amikor az embernek jól megy, akkor esik depresszióba. Amikor igazi problémák vannak, akkor az ember nem kesereg. Tudomásul veszi mint tényeket, de nem meri átélni.”(8) A mesterkurzusokról Ez olyan, mint egy visszhangkamra (9), ez kiegészítő képzése a tanításnak. Annak nem lenne értelme, hogy mindig 100 ember hallgassa az órát, mert négyszemközt is kell lenni a növendékekkel, aki esetleg el akarja mesélni a bánatát, ami nem tartozik másra. A kurzusok egy generációval való kapcsolatot teremtenek. Olyan ez, mint egy vitamin. (Kutas János 1997). Itt szó van a zongorázás filozófiájáról, fiziológiájáról a testmozgásig. Hová néz a szemével, mikor lélegzik, mit akar a zene. A világ mindenfajta megnyilvánulását bekapcsolja. (10) A zene misztérium, de a zongorás mesterség, seregnyi fizikai problémával. Ezeket meg kell oldani számtalan segédeszközzel. A jógától kezdve Sztanyiszlavszkij módszerig bármi jó lehet: csak arra kell vigyázni, hogy egyik rendszerből se legyen metódus. Bármily gyönyörű eszmével kívánok mindent megmagyarázni, - rögeszmére lelek. Ezek eszközök. A cél más. Egy egyszerű példával megvilágítva ,mindezek szerepe a tanításban annyi, mint a cipőkanálé .„Az pedig csak addig kell, míg felveszem a cipőt. Nem hagyom benne a cipőkanalat.” (11) Sebők György a mesterkurzusokon számtalan hasonlattal segítette a zene igazi megszületését. Interjúk során utalt arra ,hogy mindig öröm volt számára, amikor a tanítványok évekkel később is visszajeleztek, hogy most értik igazán a kurzusok jelentőségét, amely napi munkájukban visszatükröződik. Jegyzetek
|