Mészáros Aladár emlékére ...

... adtak hangversenyt volt tanítványai 2002. február 2-án Debrecenben, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában. Ez egy adat, egy hír, mely esetleg a helyi sajtót érdekelheti, de nagyobb nyilvánosságot nem érdemel. 
Mészáros Aladár 100 éve született és éppen 50 éve Ő indította a fuvolaoktatást a Debreceni Zenekonzervatóriumban. Ez is csak egy adat, egy száraz tény, melyet megtudhattunk az eseményre szóló meghívóból. De február 2-án a Kodály-termet zsúfolásig megtöltő közönség ennél sokkal többet tudhatott meg, és talán ez már a szélesebb körre is tartozik.

– „Aladár bácsi mindennél jobban szerette a fuvolát – azt szerette volna, ha a világon mindenki megtanul fuvolázni”;
– „Aladár bácsi atyai gondoskodással terelgetett bennünket a választott úton”;
– „nagyon odafigyelt ránk”, „pedagógiai példaképem” — ezek voltak a legfőbb gondolatok, melyeket az emlékezőktől hallottunk. 
Tudjuk, hogy az ember szeret csak a szépre emlékezni, az idő sok mindent megszépít stb. – de ezeket a gondolatokat aznap oly módon támasztotta alá az emlékest, hogy nyilvánvalóvá vált: nem üres frázisok hangzanak el, hanem a mélységes tisztelet és szeretet diktálta őszinte szavak.
Egy nagy tanáregyéniséget az utódok igazolnak a leghitelesebben – s nem az, amit mesélnek Róla, hanem az életük, a munkásságuk.

   A fuvola szeretete és megszerettetése másokkal: ez volt a legszembetűnőbb eredménye ennek a pedagógiai tevékenységnek: hiszen a színpadon 19-en (17-től 70 évesig!!!) vállalták a szereplést – a nézőtéren pedig vagy 150-en tapsolhattak a fuvolamuzsikát kedvelők a szép műsornak. Egykori tanítványok, pályatársak, a család tagjai, barátok, a tanítványok tanítványai voltak mindkét oldalon: lelkes szereplők, szeretettel emlékezők és mindezt érdeklődve és hálásan fogadók.
   S ha a pedagógusok nemcsak a tanított tárgyat, hanem magát a tanítást, hivatását is úgy meg tudja szerettetni, mint tette Mészáros Aladár tanár úr, akkor érheti el, hogy nemzedékekkel később is emlékeznek rá, hisz „fiai”, „lányai” unokáknak és dédunokáknak adják át tanítását, szemléletét. Debrecenben érezni lehet ezt a messze ható sugárzást.
Ápolnunk kell szép hagyományainkat, hogy nem legyünk „gyökértelenek”, tisztelnünk kell azokat, akiknek jelenlegi mivoltunkat köszönhetjük – és jó, hogy vannak emberek, akik nem csak vallják ezt, hanem olyan sokat tesznek is érte, mint dr. Becsky Gáborné Gacsó Annamária, aki a volt tanítványok nevében létrehozta ezt a nagysikerű estet: a hangversenyt és a baráti találkozót, mely ébren tartja Mészáros Aladár tanár úr emlékét.