Fasang árpád nevét vette fel a csepeli zeneiskola

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm minden megjelent vendégünket iskolánk névfelvételi ünnepségén. 
 Megkülönböztetett szeretettel köszöntöm névadónk, F a s a n g  Árpád családtagjait, akik jelenlétükkel is megtiszteltek bennünket. Köszöntöm névadónk gyermekeit, elsőként Fasang Árpád urat, aki az Unesco párizsi nagykövete. Fasang Zoltán fuvolaművészt, aki a magyar Állami Operaház Zenekarának tagja és a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola tanára; Fasang Mártát, aki könyvtárosként tevékenykedik, Fasang János fagottművészt, aki Düsseldorfban él, és nem tudott most eljönni. Köszöntjük Fasang Zoltán fiát, ifj. Fasang László orgonaművészt, aki Párizsból érkezett haza erre az eseményre, s mint a meghívókból már kiderült, emlékkoncertet ad énekes partnernőjével, Palya Beatrix-szel közösen a Szent Imre téri Templomban, melyet ezúton is megköszönünk. 
 Köszöntöm kerületünk polgármesterét, és a megjelent vezetőinket. 
 Külön örömmel és szeretettel köszöntöm régi kollégáinkat, tantestületünk jelenlegi tagjait, valamint zenész barátainkat, ismerőseinket, és mindazokat, akik ismerték Fasang Árpádot, s úgy gondolták, erre a jeles eseményre el kell jönniük.
 A véletlenek szerencsés egybeesésének tűnhet, hogy névadó ünnepségünket össze tudtuk kötni iskolánk fennállásának és működésének 60-ik évfordulójával, valamint azzal az eseménnyel, hogy központi épületünk ez év augusztus 27-én költözött át ebbe a szép épületbe, mely nagymértékben javítja eddigi munkakörülményeinket. 
 Zeneiskolánk 60 éve alatt kiváló szaktanárok tanítottak, s tanítanak ma is ez intézmény falai között. Tanításukat átitatta névadónk szellemisége, hiszen többen tanítottak itt, s tanítanak ma is azok közül, akik az Ő irányítása alatt végezték el a konzervatóriumot, vagy más szakmai fórumon kerültek vele közeli kapcsolatba. Ennek köszönhetően számos olyan növendék került ki, akik felnőtt korukra a társadalom megbecsült és elismert tagjai lettek, kiemelkedő eredményeket értek el a közéletben, zenei vagy más területen.
 Idézzük fel röviden Fasang Árpád életútját.
 Egy jó barátja köszöntötte így 80 éves születésnapján: „Te vagy a magyar zenei élet mindenese. Hosszú életed folyamán mindig megtaláltad a módját annak, hogy miként lehess hasznos mások számára. Nem Te kerested a feladatokat, ők kerestek meg Téged.”
 E találó megjegyzés jól jellemzi Fasang Árpád közel kilenc évtizedes, váratlan fordulatoktól sem mentes életét. 1912-ben született, s 2001-ben hunyt el. Két világháborút, 56-ot, rendszerváltozásokat megélve, jellemességből példát mutatva vált századunk magyar zeneéletének hiteles tanújává.
 S mélységekből küzdötte fel magát. Édesapja egyszerű vasmunkás volt, aki az első világháborúban szerzett betegségéből már nem tudott kigyógyulni, s ezért Fasang Árpád 15 éves korában árvaságra jutott. Szorgalmas tanuló volt. Sokáig azt hitte, hogy a Miskolci Evangélikus Tanítóképzőben tandíjmentességet élvez. Évtizedek múlva derült ki, hogy egyik volt tanára, Becht József éveken át fizetésének jelentős részét, havi 20 pengőt kedves tanítványa iskoláztatására fordította. 1950 után fordult a kocka. Becht Józsefet megalázóan alacsony nyugdíjjal küldték nyugdíjba, s akkor hajdani tanítványa volt az, aki Becht Józsefet támogatta. Kottatárát is megvásárolta, amely továbbra is a család birtokában van. Csodálatos példája annak, hogy az 1900-as évek elején egy vidéki magyar zenetanár milyen zenei műveltséggel rendelkezett. Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms valamennyi zongora- és kamaraművét, a vonósnégyesek szólamait is megvehette. Barátaival eltöltött hétvégi muzsikálásuk az öröm pillanatait jelentették számukra.
 Fasang Árpád ebből a szellemi légkörből táplálkozott. Nagy kár lenne, ha az életének ez a kellemessége már többé nem jönne vissza. Pedig Fasang Árpád egész életében azért dolgozott, hogy a zene öröm legyen valamennyiünk számára. 18 évesen szerezte meg tanítói oklevelét és lekerült Orosházára evangélikus kántortanítónak. Soha nem tagadta meg azokat, akikből vétetett, s mindig büszke volt arra, hogy milyen derék, egyszerű emberek között tölthette életét. Tanítóskodása alatt rendszeresen feljárt Budapestre, s az évek során, a tanítással párhuzamosan három diplomát is szerzett. Siklós Albertnél zeneszerzés végbizonyítványt, Zalánfy Aladárnál orgonaművészi diplomát, Ádám Jenőnél pedig középiskolai énektanári diplomát. Elvégezte az Apponyi Kollégiumot is, amely abban az időben a tanítóképzőben tanító tanárok minél színvonalasabb szakmai felkészítésére hivatott intézmény volt. Fasang Árpád sokoldalúságára jellemző, hogy az 1929-es évből fennmaradt miskolci zeneiskolai hangversenyprogram szerint Dohnányi igényesen nehéz c-moll Kvintettjének brácsaszólamát játszotta. A 30-as években Orosházán vonós kamaraegyüttest alapított, s mivel nem volt csellista, két év alatt megtanult csellózni, hogy teljessé váljék az együttes.
 Életében a változatosnál változatosabb munkaterületeket töltötte be. Volt gimnáziumi, majd tanító- és óvónőképzői énektanár, később igazgató, zeneiskolai tanár, országos szakfelügyelő, konzervatóriumi igazgató, a művészetoktatásért felelős minisztériumi köztisztviselő. 1955 és 58 között – Kemény Zsigmond szavaival a zord időkben – Kodály Zoltán tanácsára és teljes erkölcsi támogatását bírva, elvállalta a magyar zeneélet miniszteriális irányítását. Szervezett kórustanfolyamokat, kiadta Bartók Béla békés megyei népdalgyűjtését, gimnáziumi ének-tankönyveket írt. Rendszeresen részt vett kórusfesztiválokon mint zsűritag vagy elnök, szeretett a pávakörökhöz is eljárni. Megalapította, majd két évtizeden át vezette, s haláláig tiszteletbeli elnöke volt a Pedagóguskórusok Országos Társaságának.
 Kapcsolatát az evangélikus egyházzal soha nem szakította meg, bár voltak olyan évek, amikor ezen kapcsolataiból csak nehézsége származott. A leendő evangélikus kántorok részére korálfeldolgozásokat írt, és részt vett az új evangélikus korálkönyv szakmai munkáinak előkészítésében. Rövid ideig Sopronban, az Evangélikus Teológián – amíg azt 1951-ben Budapestre költöztették – evangélikus egyházzenét tanított. Munkáskórusokat is vezetett, zeneakadémista évei alatt a nyomdászok kórusát vezette, Sopronban az ottani kisiparosok énekkarát, Pesten az ipari szakszervezetek kórusát, és itt Csepelen a Csepeli Munkásotthon énekkarát. Az egész országhoz volt kötődése. Több száz hangversenyt ismertetett szerte az országban, s tartott különböző zenei ismeretterjesztő előadásokat. 
 Ars poeticáját a következőképpen fogalmazta meg: a Bartók és Kodály utáni nemzedékeknek az a feladata, hogy azon közösségek társadalmi erejét, tekintélyét növeljék, akik számára az igényes zene napi táplálék. Azért, mert a jó zene az önmagunkkal való lelki megbékélés egyik nélkülözhetetlen eszköze és feltétele. Minden erejével azon volt, hogy csökkentse azt a hatalmas távolságot, amely a főváros és a vidéki Magyarország között kulturális értelemben fennállt. 
 Az általa elért eredmények önmagukért beszélnek. Amikor átvette a zeneoktatás irányítását, Magyarországon mindössze nyolc vidéki zeneiskola működött. A minisztériumból való távozása után 58-ra emelkedett számuk. Beindította az énektagozatos zenei általános iskolákat, amelyek nélkül a magyar zeneélet nem lenne olyan, amilyen.
 Jelenleg 640 művészeti-zeneiskola, valamint kb. 90 zenei általános iskola működik az országban. 
 Nem élt hiába. Tanítványai emlékében úgy él, mint akinek mindenkihez volt egy jó szava, figyelemmel kísérte életútjuk további alakulását, s tudott örülni tanítványai sikereinek. S a hajdani tanítványok – köztük mi is – hálásan emlékeznek mindarra, amit tőle kaptak, s igyekeznek továbbadni a Fasang Árpád által is képviselt értékeket a következő nemzedéknek. 
 Mi mindezekért választottuk Fasang Árpádot névadóként. Szeretnénk, ha iskolánkban a távolabbi jövőben is az Ő szellemisége élne tovább. 
 Budapest, 2002. október 21.