AKI TUDJA…

Elkötelezett pedagógusok vigasztalhatatlanok G. B. Shaw kétségkívül szellemes mondása miatt, miszerint „Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja”. Keveset javít a helyzeten, hogy a nép-humor csakhamar kiegészítette, hogy „aki azt sem tudja, az pedig az igazgató bácsi”.

Nos, találni azért univerzális kivételeket is, akik aligha erősítik a szabályt. Merthogy ha valaki tudja (tehát csinálja), s jóllehet nem tartozik a nemtudók táborába, mégis tanítja, az még csak egyszerű kivétel. De ha mindemellett tehetséggondozással is foglalkozik, éspedig intézményes keretek között, arra már érdemes odafigyelni. Ki tudja, hogy, hogy sem, Michel Sogny egyszerre csak nosztalgiát érzett édesapja szülőföldje iránt – olyannyira, hogy frissen kiváltott útlevele Szőnyi Mihály névre szól.

A zongoraművész-pedagógus egyszersmind komponál is (részben pedagógiai célú darabokat, köztük megannyi koncertetűd jellegű tételt) és kidolgozott egy zenepedagógiai módszert is, melyet a gyakorlatban eredményesen alkalmaz. Ráadásul Franciaországban könyvet is adott ki „Az alkotói mámor Lisztnél” címmel. A folytatás: az általa alapított nemzetközi zenei Kft. 2007 októberében koncertsorozatot indított Budapesten, s az általa alapított tehetséggondozó alapítvány ösztöndíjasai közé immár magyar növendéket is felvett.

Ez már azért valami, ugye?

És most jön a „hab a tortán”: az a művész-tanár, aki növendékei számára szervez koncerteket, hogy játékukkal bizonyítsa oktatása hasznosságát, a zongora mellett a gyakorlatban egészen meglepő teljesítményre képes.

A DVD-n, melynek felvétele 1996. október 5-i koncertjét rögzíti, saját műveit játssza. Darabjainak sajátosságát az a biztonság adja, amellyel letűnt korok zenei nyelvét beszéli, éspedig nem valamiféle neoklasszicizáló elidegenítéssel, hanem közvetlen élménytől áthatottan. Nem újat akar mondani, nem is újszerűen – hanem a mondásnak, a zenei beszédnek az élvezetességét hirdeti. Ujjai alatt hangzó valósággá válnak olyan előadói stílusok, irányzatok, sőt, ízlés-világok, amelyekről aligha lehet konkrét tudomásunk. Közelebb visz a romantikus kor mestereihez, mint azok az archív felvételek, melyeken idős művészek közvetítik a műveket oly módon, ahogyan a szerzőktől vagy a szerzők növendékeitől – első- illetve másodkézből tanulták.

A kottafejek mögé nézés akusztikus analógiájáról van szó. Kihall valamit például az általa eszményített Liszt műveinek kottájából, amihez hasonlót legutóbb talán Cziffra Györgynek sikerült.

Zongoradarabjai – kiváltképp a koncertetűd jellegűek – képesek felkészíteni a növendékeket arra, hogy összeegyeztessék a technikai perfekciót az értő kottaolvasással, s mindezt személyiségük hozzáadásával (tehát korántsem közvetítő-szerepre korlátozva tevékenységüket) tegyék.

Nézem a DVD-felvételt, s reménytelenül kutatom a titkot. „Tud valamit” a Maestro, ami a kiválasztottak sajátja lehet csak. És még valamit, ami könnyen megfejthető: anélkül, hogy a hitelességre való törekvéshez írott betűket hívna segítségül, merészen álmodva, a kottákból indul ki. Mint játékából kiderül: első jelentésében értelmezi például a virtuozitást, mely kifejezés nem valamiféle magamutogató bravúrhoz szükséges eszköz, hanem (gondolom, rengeteg gyakorlással) megszerzett képesség, melynek birtokában problémamentesen foglalkozhat a virtuozitást alapfeltételként elváró kompozíciókkal.

Éppen ezért darabjai korántsem könnyűek – főképp nem, ha valaki a hagyományos módszertani fokozatosság elvének-gyakorlatának betartásával kíván eljutni a transzcendenciáig. Szőnyi játéka visszaadja az elegancia hitelét, charme-osan játssza a kottakép alapján valószínűleg elrettentő passzázsokat is. És éppen ebben rejlik darabjainak haszna és jelentősége: segítségükkel növendékeit elsősorban a romantikus zene iránt teszi fogékonnyá, megadva nekik azt a magabiztosságot, melynek birtokában kiválasztottnak érezhetik magukat, tehát olyanoknak, akik „tudnak valamit”. Olyat, amit mások – kevesen.

Elsősorban zongoristáknak (tanároknak és hangszer-tanulóknak), valamint azoknak, akik szeretnék otthonosan érezni magukat a 19. századi muzsikában, érdemes: hasznos és tanulságos megismerkedni Szőnyi Mihály munkásságával, amelyben az alkotás-előadás-tanítás elválaszthatatlan hármas egységet képez.