Répertoire – zeneiskolásoknak

Beszélgetés a „rézfúvóknak” kínált kötet közreadójával, Steiner Ferenc tanár úrral

    A közelmúltban a „Hangszeres ABC sorozat” keretében jelentkezett két kottával Steiner Ferenc: a Harsona-ABC és a Bariton-ABC összeállításakor több évtizedes, gazdag pedagógiai munkájának tapasztalatait kamatoztatta. Úgy tűnik, kincsestára kimeríthetetlen; a Répertoire-sorozat legújabb kötetével további tetszetős játszanivalót kínál – de nemcsak egy hangszer játékosainak.
    S.F.: A Répertoire-album négy hangszerre készült: tenorharsonára, baritonra, tubára és tenorkürtre. A zongorakíséretes kotta kétfajta szólam-mellékletet tartalmaz. Az egyik basszuskulcsban van lejegyezve, hiszen a harsonások, bariton-játékosok és tubások számára ez a kézenfekvő. Mindhárom hangszer c-hangolású, némely darabokat a tuba egy oktávval mélyebben játssza, ezt minden esetben külön feltüntettük. A tenorkürt b-hangolású, az ő szólamát violinkulcsban szokás kottázni.
    F.K.: Ugyanezeknek a hangszereseknek korábban is „közös kotta” állt rendelkezésükre. Az előadási darabok gyűjteményén két név olvasható:
Dr. Ujfalussy Lászlóé és  Steiner Ferencé.
    S.F.: Ujfalussy tanár úr – Isten nyugosztalja – 2001 decemberében halt meg. Ő már nem tudja elmondani – éppen ezért mondom el most én –, hogy a szerzőtársi kapcsolatra évforduló adott okot: a 40 éves tanári jubileum alkalmából kértem meg, hogy legyen szerzőtársam — ezzel akartam megtisztelni egykori tanáromat.
    F.K.: Hogyan osztották meg egymás között a munkát?
    S.F.: Javarészt az én gyűjtőmunkámról volt szó, ő inkább elsősorban lektorálta, jóváhagyta. A gyakorlati kivitelezés megannyi apró-cseprő feladata mind rám hárult — a mechanikus munkából a tenor-szólam violinkulcsos lejegyzését végezte ő.
    F.K.: Kapható-e még mindig ez az 1987-es kiadvány, és lesz-e még rá szükség a Répertoire-kötet mellett is?
    S.F.: A továbbiakban sem lesz elhanyagolható — fontos, hogy minden érdekelt tanár és diák tudjon róla. Szerencsére folyamatosan hozzáférhető. Felépítését tekintve azonos elvek alapján készült, mint ez a kiadvány. A rendezés alapelvét a nehézségi szempont jelenti. De a technikaiak mellett nem hagytuk figyelmen kívül a zenei igényesség szempontjait sem.
    F.K.: Van-e átfedés a két gyűjteményben?
    S.F.: Azonos kompozíciók nincsenek bennük, de azonos szerzőktől, természetesen, szerepelnek darabok a két összeállításban. Nagy a kínálat, a választék — nem szorulunk ismételgetésre. A legnagyobb szerzők munkássága pedig egyenesen kimeríthetetlennek hat.
    F.K.: Végigtekintve a kötet tartalomjegyzékén, azt látjuk, hogy a kronológiai csoportosításnak nyoma sincs. Tarka egymásutánban követik egymást a régi korokból származó és legújabbkori művek, feldolgozások-átiratok.
    S.F.: Az a bizonyos „nehézségi fok” ebben az esetben alapos körültekintést kíván; hiszen mindig négy hangszerben kell gondolkodni egyidejűleg, olyan szempontok figyelembevételével, mint a hangnemek vagy a hangterjedelem.
    F.K.: Örömmel vettem észre megint – csakúgy, mint a rézfúvós-ABC köteteinél –, hogy az összeállítás metrikai-ritmikai változatosságra törekszik. Külön megemlítendő, hogy a 3/4-es metrum megkülönböztetett szerepet kap, a kezdőknél leggyakrabban használatos 2/4 vagy 4/4 ellenében.
    S.F.: Ez az anyag sok év munkájának az eredménye. Tulajdonképpen, amióta tanítok, mindig gyűjtögettem — volt miből összeállítanom ezt a kiadványt, és van még legalább két hasonló terjedelmű kötetre való anyagom. Azokat is érdemes lenne közreadni.
    F.K.: Hadd kiváncsiskodjak: honnan-mindenhonnan származik a kotta anyaga?
    S.F.: A kíváncsiság életem egyik „alap-lüktetése”. Ez a kíváncsiság hajtott állandóan engem — és annak felismerése, hogy mire van szükség. Azt hiszem, már a tartalomból is kitűnik, hogy változatos az anyag. Sokféle forrásból válogattam a darabokat, például a régi Sándor-Szervánszky-Járdányi Hegedűiskolából is. A zeneiskolások szívesen hallgatják egymás játékát a növendékhangversenyeken, s nemegyszer kedvet kapnak ahhoz, hogy maguk is megszólaltassák azokat a kis darabokat, amelyeket zongorista, hegedűs vagy csellista társaiktól hallottak. Néha szinte kérik a gyerekek, hogy hadd tanulják meg egyik-másik darabot.
    F.K.: Elgondolkodtam azon, hogy azok a rézfúvós növendékek, akik még csak ismerkednek hangszerükkel, már sok „komoly”, nehéz művet ismernek. Zenehallgatásban tehát jóval előbbre járnak, mint abban, hogy maguk is megszólaltassanak – jóval rövidebb, könnyebb – kompozíciókat. Hogyan vette észre, leginkább milyen zene iránt érdeklődnek a kezdő rézfúvósok?
    S.F.: Mindig a dallamosság az, ami megfogja az embert, legyen gyerek vagy felnőtt, muzsikus vagy zenebarát. A „jaj, de szép!” felkiáltás elismerő dicséretét többnyire a fülbemászó dallamok kapják. Ezt a tényt mindig szem előtt tartottam a gyűjtemények anyagának kialakításakor.
    F.K.: A gyűjtemény szerzői között szép számmal találunk a legnagyobbak közül is: J. S. Bach és C. Ph. E. Bach, Händel, Telemann, Corelli — hogy csak néhányat említsünk. Vannak olyan darabok is, leginkább tánctételek, amelyek komponistájának nevét hónapról-hónapra hiába keresnénk a hangversenyek vagy a rádió-tv műsorán: Küffner, Hauszmann, Foster. Képviselteti magát a magyar hangvétel is: a közismert népies műdallal (Magasan repül a daru), magyar tánccal (Járdányi Pál műve) és népdal-kalákával egyaránt (Bogár István tollából). Bogár István a közreadó szerző-társaként is szerepel.
    S.F.: Már a bariton-ABC számára is írtam etűdöket, rövid darabokat. Amikor Láng István zeneszerző-kollégám a kérésemre átnézte, bírálta-értékelte és jóváhagyta őket, megjegyezte, hogy érdemes lenne zongorakísérettel is ellátni őket. Annyira azonban végképp nem vagyok jártas a zeneszerzésben, hogy még zongorakíséretet is komponáljak — megkértem  hát e feladatra Bogár Istvánt, aki nagyon régi barátom. Szellemes ember (emlékszem, ha csoportosulás volt a Zeneakadémia folyosóján, akkor vagy Bogár István állt a középpontban, vagy Antal Imre, ők ketten kifogyhatatlanok voltak a sztorikból, vicekből), és hasonlóképpen szellemes a zenéje is. Ennek illusztrálására említem Három karakter című kompozícióját. Letagadhatatlan, hogy a mai kor zeneszerzője, tehát hallhatóan-érezhetően modern, ugyanakkor mindig vannak szép dallamos fordulatai.
    F.K.: Úgy tűnik, a történeti korok táncai közül a menüett a legéletképesebb, és találunk az összeállításban gavotte-ot, polkát, keringőt és ländert is.
    S.F.: Zongorában, hegedűben már az alsó fokú tananyagban gyakori a keringő — a rézfúvósok számára inkább testreszabott a ländler, ami lassúbb lüktetésű, nyugodtabb, mint a keringő. Annakidején édesapám zenekarában, mint falusi muzsikus, én is játszottam ländlereket. A svábok mindmáig szívesen játszanak ländlereket és más német táncokat.
    F.K.: Szemet szúrt, hogy se Bartóktól, se Kodálytól nem szerepel egyetlen darab, átirat sem a kottában.
    S.F.: Ez nagyon kényes dolog. Nehéz megszerezni az engedélyeket. Leginkább a Zeneműkiadónál megjelent művekből készíthetek átiratokat, másképp szerzői jogi, illetve kiadói problémák merülnek fel. A Harsona-ABC számára egyébként Kodálytól két, Bartóktól egy darabot sikerült engedélyeztetni.
    F.K.: Mennyi időre ad játszanivalót ez a kotta a rézfúvós-növendékeknek?
    S.F.: Tulajdonképpen már azok is találnak maguknak játszanivalót benne, akik első éve foglalkoznak a hangszerükkel, de általánosan elmondható, hogy körülbelül az első két-három év során elegendő az itt – valamint az 1987-es gyűjteményben – kínált anyag. Egyik-másik darabbal még szakiskolai szinten is érdemes foglalkozni.
    F.K.: A Répertoire-kötet elvégzése után milyen játszanivalót tud javasolni a rézfúvósoknak?
    S.F.: Itt már vannak gondok — a diákok későbbi repertoárjának összeállításában nagyon sok függ a tanár irodalom-ismeretétől. Érdemes állandóan figyelemmel kísérni más hangszeresek tananyagát, s tulajdonképpen „csak” idő és energia kell ahhoz, hogy növendékeinknek mindig „új” játszanivalót tudjunk kínálni. Sok-sok felfedezésre váró „újdonság” lappang a könyvtárakban — másfajta újdonságokat viszont zeneszerzőktől várhatunk. Rendszeresen kellene íratni pedagógiai célú darabokat. Olyasmikre gondolok, mint Hidas Frigyes Hét bagatellje, ami hasznos, értékes és élvezetes játszanivaló a szakiskolások számára.
    F.K.: További kíváncsiságot, erőt-energiát kívánok Tanár Úrnak, hogy mielőbb újabb összeállítással jelentkezzen, elsősorban a szakiskolás rézfúvós növendékek örömére.