Fleck Erika

A zenei formatan új útjai

Kokas Klára és Dienes Zoltán Pál nyomdokán



Elöljáróban

Az Agape Zene-, Életöröm Alapítvány Kokas Műhelyei közül a pécsi idén ünnepelte ötödik születésnapját. A kezdetekről a 103-as zenesziget(1) című írásban adtunk hírt. Az első komolyzenét hallgató tanítványaim azóta érettségi előtt álló fiatalokká váltak. Nagy örömöm, amikor hétfőnként a továbbtanulási gyakorló idejükből szakítanak egy-két órát, hogy a hetedik-nyolcadikosaimmal együtt hallgathassák Bach, Mozart, Bartók zenéit.
    A Pécsi Kokas Műhely két utóbbi megmutatkozása a Kokas-életműről készülő CD-rom hírhozóján, a szentendrei kiskonferenciára meghívott új kollekciós rajzkiállítás, illetve Korinek Beáta texasi konferencia-előadásának(2) zárásaként a műhelyünkben készült film(3) bemutatása volt.
    A pécsi Jókai Mór Általános Iskolában működő szakkörünk olyan speciális zenehallgató szakkör, ahol a zenebefogadás elsősorban emocionálisan mélyül. A harmóniák rezgései a lélek mélyének húrjait pengetik. Ám semmilyen csoportra szabott, gondos zeneválogatás nem biztosítja, hogy a résztvevők mindig tetszéssel fogadják a kínált zenét. A zenehallgatást előző események, pl. külső zajok vagy mélyről feltörő, elutasítást hozó érzelmek befolyásolják a gyerekek lelkiállapotát, vele együtt a zenebefogadás minőségét. Ezért előfordul, hogy a zenefigyelmet a foglalkozásainkon nem a szokásos emocionális út formálja, hanem az gondolati síkra terelődik. Ilyen esetben ezek a tanítványaim nem az érzelmeikhez, hanem a kutató értelemhez engedik a zenét. Távolról érdeklődve vizsgálgatják, vajon mi lehet benne olyan csodálatos, s mások mitől szárnyalnak örömükben?
    A zene értelmi megközelítéséből kiinduló tanítványaimat nem a szokásos tanári útmutatásokat követő lépésekkel segítem. Kiindulópont a gyerekek megnyilvánulása. A továbbhaladás sarokpontja a zene indukálta megnyilvánulások, akár a nemtetszést kifejezők is. A kifejezett bátorítás elengedhetetlen. Az emocionális zenehallgatás elakadásával látszólag mit sem törődve, az odáig elvezető út felkínálta lehetőségek kiaknázását kell célba venni. El kell fogadni a magukkal hozott és még a zenehallgatás alatt is uralkodó érzelmeiket, a zenére kivetített negatívokat is. Az előtóduló érzelmeket, vagy a tárgyi tudásukból ide asszociáló ismereteiket vetjük újfajta szemlélet alá. Kifejezetten a meghallott érdekes, esetleg „idegesítő” vagy éppen unalmasnak tűnő hangzásokra építünk.

Szerkezetmodellezés

Az értelem a zenemű gondolati megközelítésével a zene építőelemeit: a dallam vonalát, a ritmusvilágot, a dinamikát, a hangszínt, a harmóniaváltásokat, s mindezek együttes hatásaként a forma alakulását vizsgálhatja. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy keresi a hangok egymásutániságának rendjét, a kezdetben kaotikusnak tűnő, rendezetlen hangtömeg rendező elveit.
Tanítványaim egy adott zene szerkezeti összefüggéseinek kifejezésére, illetve a zene szerkezetének modellezésére különböző rajztechnikák alkalmazására jöttek rá. Olykor a kottakép EKG-szerű rezgés-leképezéseként rajzolják meg a dallam vonalát. (1. kép)



A motivikailag összetartozó dallamok megjelenítésére egyéni jeleket konstruálnak.
(2.,  3. kép)








Többszörös figyelmes újrahallgatás után a párperces zene precíz szemléletű rajzi leképezése jelentős mennyiségű jeltömeggé válik. (4. kép)



Már az első megfigyelésrajzokon is észrevehető a megannyi jelhalmaznak valamiféle határvonalak közé szorítása, azaz az idő felszeletelése. Ennek elsődleges segítői a kadenciák, a kisebb zárlatok, a periódusok és a motívumok erős kohéziója. A formai részeket tagoló erős zárlatok is ebben segítenek. (5., 6., 7. kép.)






  Nehéz feladat az egyszerű alapmotívumok és a változatok felismerése. Ne felejtsük, hogy ez nem a hangjegyeknek kottaképes összehasonlítása, hanem harmóniákkal színezett hangfolyamba olvasztott hallása útján történik. A hangok viselkedésének felismerése, esetleges szabályszerűségek feltételezése nagy lépés a hangok csodálatos világa felé. Valamiféle szabály szerinti rendeződés megsejtése izgalmas, ezért hosszas figyelemintenzitást adó felfedezés. A bonyolult rendezetlenből egyéni szempont szerinti megfigyeléssel ki-ki másfajta rendező elvet kereshet és egyedi rendet alakíthat ki. (8. 9. kép)



  Ilyen módon egyszerűsödik a hanginformációk tömegével való megbirkózás.
  Az azonos mintának összefogó, egyszerűbb jelekkel4 való helyettesítése további biztonságos tájékozódást tesz lehetővé. (10. 11. kép)




Az is fontos, hogy az egyszerűsített zenei leképezését más is értse, és fordítva, ki-ki képes legyen más rendszerét is értelmezni, netán más észrevételeit a magáéba átkódolni. Nem cél egyetlen tökéletes szerkezetrajz létrehozása. Sokféle szempontú megfigyelés produkálhat jó modellt.
A szintézis folyamatát segítik az újabb szempontok szerinti nagyobb halmazokban való gondolkodás. A sokféle szerkezetmodellezés során elkövetkezhet a szintézisnek olyan pillanata is, amikor előáll az egészre kiterjeszthető egyszerűbb összefüggés. (13., 14. kép)



  Zenehallgatásaink lényeges elemei tehát az analizálásra koncentrált figyelem, az analitikus gondolkodás, saját tapasztalatok értelmezése és annak megértetése, a másik megértése és ötleteinek elismerése. Hozzájön ehhez a káosz optimális bonyolulttá szervezése, az általánosság keresése az érthetőség érdekében, a lényegkiemelés, szimbólumok bevezetése és alkalmazása, az összefüggések megértése, a legegyszerűbb szimbolikus reprezentáció megalkotása, a sajátos megoldások transzfer vonásainak felfedezése, a közösen elfogadható rend megállapítása. Mindezek az együttes felfedezés örömének élményét idézik elő.
Ez a felfedező tanulás-rendszer Dienes Zoltán Pál matematika professzornak a megértést segítő, kreatív tanulást megcélzó módszerével mutat hasonlóságot.(5)

Átmeneti állapot

Zenefoglalkozásaink különleges átmeneti állapota, a kamaszlelkület ok-okozat viszonykeresését szolgálja. A zeneművekre alkalmazott strukturális modellezés statikus gondolatok eredménye. Egyfajta „zárt gondolkodási rendszer”-be vezet, mely végtelen távolságban marad az átélt zenebefogadástól. Csupán a gondolkodás logikus lánca sosem lesz művészet. A zene nem a minta szabályzatával azonos. A zene lényege az intuitív élmény közlése. A hangstruktúrák megelevenedése akkor következhet be, amikor értelmet nyer két hang közötti feszültség és az általuk keltett érzelmek. Zenehallgatásaink célja, hogy tanítványaink ilyen zenebefogadáshoz jussanak.

A gondolatok életre keltése


A struktúra-felfedezés izgalmas útja megteremtheti azt a lelkiállapotot, mely alkalmassá teheti a zene hallgatóját egy egészen másfajta zeneközelítés megtapasztalására. A szabad zeneidézte élmények nem tűrik a logikus gondolkodás szigorú rendjét. A megváltozott
lelkiállapotban a gondolkodás-szülte megoldások megelevenedhetnek, majd a szellem síkján, annak végtelen lehetőségeiben új formát ölthetnek. Analitikus problémák boncolgatására beállt gyereknél a megalkotott modell a továbbhaladás gátlójává válhat. Addigra azonban a csoport olyan együttműködése alakul ki, hogy a saját élményű mélyreható zenebefogadás helyett a társak átélt zenehallgatása vált ki emocionális nyomokat. Mintát kínálva a racionális élménybefogadás síkjának elhagyására. Ha lelkiállapota mégsem kész az érzelmeinek megnyitására, akkor is mélyreható élmény várja, mert társainak őszinte élményeiből részesül.

Szabad gondolatok

Műhelyünkben a zene inspirálta szabad gondolatok tanítványaimat vizuális ábrázolásra késztetik. Ez leggyakrabban színes krétarajz. E rajzokban azonban legtöbbször nem a strukturális, hanem a tartalmi mondanivalók formálódnak. Utólagos képelemzési meglepetés lesz, amennyiben a képen a zene formatani leképezése is felbukkan. (16., 17. kép)







E megjelenítés már a szellemi mondanivalóval együtt szólal meg, melyben megmutatkozik a kimondhatatlan, a szellemi lét. A gondolatok legtöbbször absztrakt formákba rejtett szimbólumokban jelentkeznek. Értelmük szavakon túli jelentést hordoz: a zene megfejtéséig elvezető utak sokféleségét, izgalmát, ábrázolójának önmagára történő kivetítését, a tetten ért pillanat-érzések belső kifejezésének késztetését. A zene képi kódolásában már a „lélekközlés titka él”(6).
 Felejthetetlen élmények.

A lelkület kiáradása

Mozgásos zenehallgatásunk értelme, hogy a szabad mozdulatban a zene legfelsőbb kapcsolódásait keressük. Ahol a lélek keresi és kapja kincseit, ott a szerkezeti struktúrák ismerete nem nehezedhet értelmünkre. Olyan értékek után kutatunk, melyek önmagunkban mélyen elrejtve lapulnak.
    A kamasz szeret filozofálni. Érdeklik a zenei hangzás feltételei. Vizsgálódik: mi lehet az oka egy-egy zenemű több száz éves fennmaradásának? Ezért kutatja az alkotás összetevőit. Majd megleli kutatása értelmét: magát a struktúrát, melyben a zenének választott szempont szerinti modellezésére vállalkozik, amellyel a zene a megtestesíthető szimbólumaival egyáltalán megvilágítható. Felfedezését azonban legtöbbször félreteszi, mert megérzi, hogy mégsem a lényeget találta meg. Csodálni való modellrajza csupán felfedezett törvények rendszere, melyből hiányzik az élet, a szellem. Mitől átható mégis? Megfelelő kitartás mellett akkor következhet az invenció, a fantázia, melynek segítségével végre lehetősége nyílik a szerkezetkéreg mögé hatolnia.

Összhatás



Foglalkozásaink kínálják a zenebefogadás különféle lehetőségeit. Az első szinten a strukturális modellezést, mely az értelem síkján mozog. A második szinten a gondolatok képi életre keltését. A harmadik szinten a mozgásos zenehallgatást. Ez utóbbi a maga eszköztelen szabadságában a lelkület szabad kiáradásával a zenével való eggyé válást teszi lehetővé. A három szint együttes végigjárásának nehézsége az első és a két másik sík természetének lényegében rejlik. Mások a szabályozók. Az elsőé az analízis(7) és az absztrahálás(8). Mégpedig a zene lényegi összetevőjének, az érzelmeknek az elvonása. A modell „csupán” az alkotórészek leltározása során feltárt szerkezet csodálatához vezet, mely formatani szempontból teljes eredmény. Járulékos előnye, hogy a formai szerkezetre koncentrálás megregulázza a gondolatokat, így kizárva a nem zene által indukáltakat. A második szint az együttalkotás eszközigényes nonverbális9 leképezése, ahol a felélesztett érzelmek rejtve maradhatnak. A krétarajz szín- és formaszimbólumai a lelki dolgok burkolt kifejezésére alkalmasak. A szabad kifejezést akadályozhatja a kevésbé fejlett manuális képesség, ám a képbetestesült lelki kifejeződés akkor is hat. Tapasztalataink szerint a gyerekek többsége az első és a második szintet egyfajta tanulási fokozatnak tekinti.
    A harmadik szintű zenebefogadás a teljes szabadságban hagyott mozgásos zenehallgatás olyan együttalkotással, melyben „minden formán túl és elven, lélek lélekkel beszél” (5). Zenehallgatásunk e fokozatát is tanulni kell, mely nem puszta szórakozás. Nem közönséges napi feladat. Lelkünkből meg kell tanulni a zavaró külvilág, a mindennapok történéseinek kizárását, hogy majd mindazok megfelelően átalakulva új üzenettel jelentkezzenek újra. A zenére való koncentrálás megtanulása igen nehéz, mert épp a gondolati, logikai sík zavarja állandóan.
    A ráhangolódás fokozatában még minden külsőség számít: a modell szerkezete, a színek, az alakzatok, a mozdulatok, a társak észrevételei. Az egyfajta meditativ koncentráció akkor sikerült, ha csupán a zene marad jelen és körülöttünk minden más szinte megszűnik létezni.
  Az önfeledt zeneidézte mozdulatban megtörténik a zenében való teljes feloldódás, eggyé válás. Ez a zene bennünk való szétáradásának és feldolgozásának a legmagasabb foka.

 
Záró gondolatok


Zenehallgatásainknak tehát nem maga a mozgás a célja, hanem az abban megtapasztalt tudatállapot, egyfajta magasrendű kapcsolódás a zene segítségével önmagunk elrejtett magjával. Célunk annak a közös emocionális állapotnak a megtapasztalása is, hogy érzéseinkkel nem vagyunk egyedül. Célunk továbbá, ennek a lelkületnek az elérése, melynek megismerése és megjegyzése az ihletett zene örökbefogadásával iránymutatóvá válhat. Akkor, és az átélt érzelmek hatásán való utólagos elmélkedésekkor egyaránt. Ebben rejlik foglalkozásaink értéke: önismeret, ember- és természetismeret a maga valójában.
  Az átélt lélekállapot emléke a mindennapi életünkben is hatással marad.


Jegyzetek

1 Fleck: 103-as zenesziget. Iskolakultúra, 2001. 01. p.:112-118.

2 First International Conference on Children‘s Rights & Education for the 21st Century

3 Mascagni – Kokas Műhely – Pécs. Fleck: Pécs, 2005.

4 A gyerekek az absztrakt jelek közé olykor számjegyeket is alkalmaznak, melyek értelmezése nem feltétlenül a számfogalmon belül keresendő. Ez esetben tekintsük ezeket a jeleket egyszerű törött- vagy görbe vonalnak.

5 Dienes: Építsük fel a matematikát. SHL könyvek, Budapest, 1999.

 Dienes: Játék az életem. SHL könyvek, Budapest, 2001.

6 Dienes Valéria: Októberi emberek. Dr. Dienes Valéria: Hajnalvárás. Szent István Társulat. Budapest, 1983.

7 elemzés

8 elvonatkoztatás, elvonás

9 szavak nélküli