FÖLDVÁR – hatodszor

A Földvári Napok rendezvényét dicsérni néhány esztendeje közhelyszámbamegy. Teljes joggal dicsérheti bárki, hiszen ez a sajátos fesztivál a magyar zeneélet egyik legsikeresebb kezdeményezésének bizonyult. Beigazolódott: érdemes a kortárs-zene érdekében a tanév végén összehívni a Balaton-partra a minden rendű és rangú muzsikusokat. A tó közelétől, a parkok, ligetek természeti környezetétől a test felüdül, a hangversenyeken, tudományos előadásokon és a képzőművészeti kiállításon a szellem gazdagszik. Kiderült: ebben a közegben nem csak mód, de kedv is adódik zeneszerzők, muzikológusok, előadóművészek, zenepedagógusok és főiskolások – a zeneélet szinte kasztszerűen elkülönült szakmai csoportjai – számára a tapasztalatok, sőt, az élmények kicserélésére, szorosabb kapcsolatok kiépítésére. És sok fáradozásnál, amelyik konferenciákon, szimpóziumokon, tanácskozásokon igyekszik a meglehetősen elszigetelt, de legalábbis elkülönült szakmai rétegek érdeklődését egymás problémáira hangolni, sokkal hamarabb közel hozza egymáshoz a résztvevőket egy hangverseny utáni pogácsa-kísérte poharazgatás, mint bármilyen összeráncolt homlokú, szigorú tanácskozás.
 Valószínű azonban, hogy egy kevésbé magas szakmai színvonalon, kevésbé színesen, tartalmában és formájában (műsorban és lélekben) merevebben megrendezett program nem volna képes Földvárhoz hasonlóan magához vonzani a néhányszáz hallgatót. Végülis senkinek nem kell résztvennie ezen a találkozón, senkinek sem kell ott lennie a Napok eseményein, mégis, sokan évek óta (hat éve, mióta ez a sajátos fesztivál létezik) rendszeresen eljönnek június végén a Balaton partjára, és ott ül csaknem mindenki minden rendezvényen a Bajor Gizi Közösségi Ház termében.
 A 2001. évi Földvári Napok rendezői (a Balatonföldvári Közösségi Ház, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége, a Magyar Alkotóművészek Egyesülete és a Strém Koncert Kft., azaz leginkább a szervezés oroszlánrészét teljesítő Strém Kálmán) és résztvevői idén a hetvenöt éves Kurtág Györgyöt ünnepelték. Ez alkalomból különösen gazdag volt a program: mesterkurzus, tudományos konferencia, képzőművészeti kiállítás és irodalmi est tették teljesebbé a hangversenyek kínálta élményeket. A különösen átgondoltan összeállított műsorok az egész hétből egy egységes, kerek egészet alkottak. 
 Régi, nem szerencsés hagyomány (amelyik az utóbbi időben talán lassan-lassan elmúlóban van), hogy tanár és növendéke számára a tanult és tanított zeneanyag, a zenetörténet és a zeneelmélet a hétköznap gyakorlatában általában (tisztelet a kivételnek) végetér valahol a 19. század befejezése előtt. Ezért tűnt jó ötletnek, hogy az eleinte zeneszerzők, előadók és muzikológusok találkozójaként megszületett Földvári Napok az elmúlt évben kiegészült a zenepedagógusok továbbképzési programjával. Egy olyan intenzív együttlélegző, együttgondolkodó koncert- és tudományos elemző program, mint a földvári általában, az idei meg különösen, kiválóan alkalmas élményszerű benyomásokkal egészíteni ki muzsikus kollégáink hétköznapjainak olykor bizony „lukas” zenei panorámáját.
 Miért írom, hogy „az idei különösen”? Mert ebben az évben újdonságnak számított az a rendkívül tanulságos mesteriskola, amellyel az ünnepelt Kurtág György lepte meg a hallgatóságot. Két „felnőtt”, hangversenyező vonósnégyes-együttessel dolgozott a kvartett-irodalom egy-egy remekművének előadásán. A Keller Vonósnégyes Beethoven opusz 131-es cisz-moll kvartettjét hozta magával erre az alkalomra, a fiatalabb, de már távolról sem kezdő Auer Vonósnégyes a Bartók V.-et. Nem lehet leírni azt a művek legmélyebb ismeretéből fakadó tudatos biztonságot és a művek érzelmi–érzéki kisugárzásának azt a tökéletesen felépített elképzelését, amivel Kurtág minden pillanatban teljesebbé–pontosabbá tette, kiegészítette, finomította, érzékenyítette az éppen a színpadon ülő együttes éppen játszott tételét, és nem lehetett eléggé csodálnunk egymásból fakadó javaslatainak konzekvens kifejtését, az elképzelt hangzási megoldás hangszeres megvalósításának keresését szolgáló el nem fáradó kísérletező kedvét, amivel a percről percre aktívabban élénk Kurtág partnereit sarkalta. Elemzés, analógia-keresése, szín-fantázia megfogalmazása, vonókezelési tanács, testi közérzet felidézése: mindez Kurtág tanítási eszköztárának szerves része, s a legelvontabban spirituális megfigyelések éppúgy helyet kapnak ebben, mint Kokó közelmúltban lezajlott nagy mérkőzésének tanulságai. A koncentráció magas fokán mindenki, aki valóban együtt tudott menni a színpadon levőkkel elfáradt – Kurtágot kivéve.
  Idén bizonyosan ennek a mesterkurzusnak volt a legnagyobb pedagógiai hozama. Fantáziánk gazdagodott, elképzelésünk szélesedett, követelményrendszerünk határozottabbá vált Kurtág tanítása nyomán. A megismert és megtanult ismeretek felhasználása már kinek-kinek saját következetességén, ötletességén, tehetségén múlik.
 A hét második felének délelőttjei is igen sok tanulsággal szolgáltak: a rendezőség (szokás szerint) zenetudományos konferenciát is hirdetett  a Földvári Napok éppen aktuális témakörével kapcsolatban, és egy szerencsés ötlet folyományaként az Internet valamelyik tudományos honlapján is közzétették a konferencia jelentkezési lapját. Kurtág neve nagy vonzerő a világban, mert végülis olyan nagy számban jelentkeztek a kül- és belföldi jelöltek, hogy a szerkesztőbizottságnak előzetes vázlat alapján néhány jelentkezőt el is kellett utasítania. Így is maradt még majd húsz felolvasás, zömmel angol nyelven. A rendezőket dicséri, hogy valamennyi fölolvasott dolgozat magyar nyersfordítása kellő időben a hallgatóság rendelkezésére állt. Természetesen ez a hely nem alkalmas még valamennyi tanulmány akárcsak címszerinti felsorolására sem, de közülük néhány különösen tanulságos és jellemző a következő hónapokban megjelenik majd (magyar nyelven) a Magyar Zene, eredeti formájában pedig valamennyi a Studia Musicologica hasábjain. 
 A Földvári Napok műsorának gerince azért mégis csak az esti hangversenyek sorozata. A mesterkurzus két vonósnégyese, a Solti György Kamarazenekar és az UMZE Kamaraegyüttes játéka (mindkettő Wilheim András vezetésével) adta a műsor törzsét. A szereplőknek nem volt könnyű dolguk: a koncerteken is meg kellett felelniük a mesterkurzuson felébresztett hangzás-gondosság és -gazdagság, eszpresszív játék és kifejezés-igény követelményének. A mogyorót a torta tetején (ahogy mondani szokták) egyfelől Maria Hussmann és Keller András előadásában a Kafka-töredékek megrázó megszólaltatása, másfelől Kurtág Márta és Kurtág György Bach-átiratokból és a Játékok sorozatból összeállított szívmelengető, de nem kevésbé megrázó négykezes programja jelentették. Istenigazában csak ez két hangverseny felelt meg az igen magasra emelt követelményszintnek.    
 Még két kiegészítő, de cseppet sem csak járulékos programpont: az egész Földvári Napok (hagyományosan) egy képzőművészeti kiállítás megnyitójával kezdődik. Idén Keserű Ilona keresett ki mai magyar festők Kurtág művészetéhez (talán) legközelebb álló mesterek alkotásaiból egy imponáló, sokféleségében mégiscsak egynemű válogatást. Kovács Adél és Mácsai Pál a számukra Balassa Péter által válogatott Kurtág-megzenésítette szövegekből olvastak fel verseket és próza-töredékeket. A részleteket Csalog Gábor zongorajátéka fogta egységes eggyé.