FRANK OSZKÁR

KODÁLY ÉNEKKARI MŰVEI (II/1. rész)

odály alkotóművészetének legfontosabb és legvonzóbb területét jelentik az énekkari művek. A több mint száz, különböző együttesekre komponált műalkotás kiemelkedő jelentőségű a XX. századi európai zenében, többségük a magyar és külföldi kórusok állandó és megkerülhetetlen repertoárdarabja. Az első vegyeskari mű, az 1904-ben Gyulai Pál versére komponált Este még erős francia hatást mutat, de már ebben is felfedezhető a Mester későbbi alkotásaira is jellemző meleg dallamosság és dús harmóniavilág. Az első nőikari mű, a Két zoborvidéki népdal már újabb hangvételű feldolgozás, keletkezési éve: 1908. A gyermekek számára írt kórusművek többsége a II. világháború előtt, 1925 és 1938 között keletkezett. Legkorábbi közülük a Villő és a Túrót eszik a cigány. Néhány művet többféle együttesre is megkomponált a szerző, például az Esti dalt és az Ének Szent István királyhoz címűt női karra, férfikarra, vegyeskarra. Néhány mű, például A magyarokhoz esetében csak a szólamszám van megjelölve, az előadó apparátus többféle lehet.

A legtöbb kórusmű hangszerkíséret nélküli (a cappella). A továbbiakban ezeket kívánom szemügyre venni, kihagyva a vizsgálódásból azokat a pedagógiai jellegű sorozatokat (biciniumok, triciniumok, egyéb gyakorlatok), amelyek ma is a szolfézsórák állandó anyagát képezik. A művek áttekintését a legegyszerűbb gyermekkari feldolgozásokkal kezdem, azzal a meggyőződéssel, hogy ezek sem tekinthetők „primitívnek” a szó pejoratív értelmében, hiszen itt is sok figyelemre méltó és a Mesterre jellemző vonás fedezhető fel.

I. Gyermek- és női karok

A. Kétszólamúak

A Szerző közreadásában, 1942-ben megjelent Gyermek- és női karok első fejezetében (a rövid játékdalok kivételével) a következő kétszólamu művek szerepelnek:

1. A juhász

2. Ciróka

3. Éva, szívem, Éva

4. Falu végén

5. Héja

6. Jó gazdasszony

7. Karácsonyi pásztortánc

8. Nyulacska

9. Versengés

A művek témái túlnyomórészt népdalok, illetve népi gyermekdalok. Az utóbbiak eredeti alakja megtalálható a Magyar népzene tára 1951-ben közreadott I. kötetében. A juhász címe alatt nincs feltüntetve az eredet, a Karácsonyi pásztortánc, illetve a Nyulacska címe alatt az olvasható, hogy „Népdal után”.

A művek daltémái

1. Szótagszám

A verssorok szótagszámának egybevetésével kétféle versszak különböztethető meg: izoszillabikus = a sorok szótagszáma azonos; heteroszillabikus = a sorok szótagszáma eltérő.

A felsoroltak közül izoszillabikus az Éva szívem, Éva témája (6 + 6), a többi téma heteroszillabikus.

Gyakran előfordul, hogy valamilyen izoszillabikus strófa szöveg-ismétléssel vagy közbeiktatott játékos, hangutánzó, értelem nélküli szavakkal heteroszillabikussá válik. Például a Falu végén szövege:

„Falu végén keskeny gát, Barna kislány [lipitom, lipi lipi lipitom] ugord át” = 7 + [10] + 7; vagy a Jó gazdasszony szövege: „Jó gazdasszony vagyok én [no de vagyok én], Két fazékban [libidári dombon, lombári hegyen] főzök én” = 7 + [5] + 4 + [11] + 3.

Ezek a változások természetesen a dallamok felépítését, ritmikáját, melodikáját is befolyásolják.

2. A dalok ritmikai tulajdonságai

a) ütemfajták

Jellemző a páros ütem. A fentebb felsorolt dalok közül

2/4-es az 1. 2. 3. 4. 5. 7. 8. számú,

4/4-es a 6. számú,

változó ütemű (3/4, 2/4) a 9. számú Versengés:

b) az ütemek soron belüli száma

Egy-egy soron vagy motívumon belül az ütemek, főhangsúlyok száma (görög eredetű szóval: pódiaszám) változó. Előfordul kétütemes (bipódikus), háromütemes (tripódikus), négyütemes (tetrapódikus) sor, illetve motívum. A felsorolt dalok közül végig bipódikus motívumokból áll a Nyulacska, tripódikus motívumokból áll az Éva szívem, Éva, a többi vegyes összetételű.

Néhány példa:

A juhász:

Két tetrapódikus, két bipódikus és egy tripódikus motívum.

Falu végén:

Egy tetrapódikus, egy tripódikus és két bipódikus motívum.

A Héja csaknem végig bipódikus, utolsó motívuma tripódikus.

c) ritmikai sűrűsödés–ritkulás, kisebbedés (diminúció)–nagyobbodás (augmentáció)

Sűrűsödést jelent a ritmusértékek számának megnövekedése aprózás következtében (például két negyed helyett négy nyolcad), ritkulást idézhet elő a hangok számának csökkenése összevonás vagy közbeeső szünet miatt (például négy nyolcad helyett két negyed). Például a Karácsonyi pásztortánc-ban:

Az 1-2. sor első két üteme 2-2 negyedhangból áll, a 3-4. és 6. sor első két ütemében 4-4 nyolcadérték található. A dal szünetekkel tarkított, táncosléptű második részének első sorában a folyamatos nyolcadokat szünetek ritkítják meg.

Ha a hangok száma változatlan, de a ritmikájuk kisebb értékekből áll s ezáltal az ütemek száma csökken, diminúcióról van szó. Ez figyelhető meg például a Falu végén fentebb közölt 2-3. sorában.

Ha változatlan szám mellett a ritmusértékek nagyobbak az eredetinél, augmentáció jön létre. Emiatt vált például a Héja első Kodály-változatának utolsó motívuma tripódikussá. (Kottáját l. a Hangkészlet, hangnem fejezetnél.)

3. A dalok melodikai tulajdonságai

A felsorolt művek közül az 1., 2., 4. és 6. dalban a magyar népdalokra kevéssé jellemző törtakkordos, illetve szekvenciázó motívum található. A juhász tört dúrkvartszexttel, a Jó gazdasszony tört mollkvartszexttel indul:

A juhász dallama ereszkedő szekvenciával folytatódik:

Pentatóniára jellemző szekund- kvartlépések találhatók a Ciróka és az Éva szívem, Éva utolsó sorában.

Ciróka:

Éva szívem, Éva:

A dallamok hangterjedelme (alsó és felső hangok távolsága) megfelel a gyermekhangok általános terjedelmének. Általában nem lépi túl az oktávot (itt-ott a nónát). A Nyulacska dallama mindössze 5 hangig (c-g), a Versengésé 6 hangig (d-h) terjed.

4. Hangkészlet, hangnem

A Nyulacska hangkészlete ötféle hang, hangneme: C-dúr pentachord.

A Jó gazdasszony hangkészlete szintén ötféle hang, de a g-moll pentachord alsó d-hanggal (dominánssal) egészül ki.

A Versengés hathangú: D-dúr hexachord.

A juhász is hathangú, de ebben a dalban is kiegészül a hangkészlet az alsó d-vel.

A Héja eredeti alakja dúr tetrachord, de Kodály a dallam második felét kétféleképpen megváltoztatva, az ismétlődő háromhangú szelvényeket (trichordokat) hosszabb skálává egészíti ki.

A dal eredeti alakja (M.N.T.132.):

A Kodály-műben levő 1. változat (alt):

2. változat (szoprán):

Az eredeti G-dúr tetrachord az 1. változatban cisz-fríggé, a 2. változatban
É-mixolíddá, tehát mindkét esetben hétfokúvá egészül ki.

A többi hétfokú dallam közül d-dór a Ciróka (a 2. hang kihagyásával, az utolsó motívum pentaton jellegével) és az Éva szívem, Éva (a 4. sor pentaton jellegével).

A Falu végén hangneme G-dúr, de a hangkészlet az 1. sorban levő cisz váltóhang
miatt 8-fokúvá bővült:

5. A dalok formai felépítése

Háromféle lehetőség:

a) kétütemes motívumok egymásutánjából álló (ütempár szerkezetű) strófák;

b) sorok szerinti tagolódó (sorszerkezetű) strófák;

c) vegyes felépítésűek (egy-egy strófán belül mindkét változat megtalálható.)

A felsorolt darabok közül ütempár szerkezetű például a Héja témája, amelynek első motívuma négyszer ismétlődik, utána négy, az előzőktől eltérő motívum következik. Ezek közül a dal 5. és 7. motívuma azonos. A dalt lezáró utolsó motívum az addigi bipódikus motívumokkal szemben tripódikussá bővül. (A szorosabban összefüggő 5-6, illetve 7-8. motívumok 4-, illetve 5-ütemes sornak is felfoghatók.)

A Ciróka témájának első része ugyancsak ütempár szerkezetű, amit az is alátámaszt, hogy a kétütemes motívumokat – egymásnak felelgetve – váltakozva éneklik a megosztott szólamok. Az utolsó négy ütem mindenképpen egy sornak számít, a folyamatos ritmika és az unisono éneklés miatt:

A sorszerkezetű dalok közül négysoros az Éva szívem, Éva és a Karácsonyi pásztortánc első része, amelyhez (hangszerrel is kísérhető második részként) egy szekvenciázó, bipódikus motívumokból álló és egy tetrapódikus sor csatlakozik.

Az A juhász 3. sora szintén két, szekvenciázó, bipódikus motívumból áll, emiatt a négysoros dal esetleg ötsorosnak is értelmezhető (mint számos „újstilusú” népdal esetében).

A Jó gazdasszony szövege valójában kétsoros strófa, de a szövegismétlés, közbevetés, valamint a ritmikai aprózás miatt a dal háromsorossá vált, egy tripódikus és két bipódikus sorral:

Hasonlóképpen bővült ki háromsorossá a Falu végén kétsoros strófája.

A daltémákban sorismétlés, motivumismétlés (pontosan vagy variált formában) mindenütt felfedezhető, de visszatérés egyik dalban sem fordul elő.

A kottapéldákat az Editio Musica Budapest szíves engedélyével közöltük.

(Folytatjuk)