A korai zongoraoktatás módszertanaDr. Gallai Istvánné– kiforratlan személyiségével – folytonos, de egyenetlen fejlődésben lévő intellektusával – könnyen eltéríthető és gyorsan fáradó figyelmével – mozgékony fantáziájával Bár a tanítás nagyon tudatos munkát, alapos szakmai felkészültséget igényel, az igazi közlés, az átadás művészete csak a pillanat hatása alatt születhetik meg. Mindig tudnunk kell, hogy az adott pillanatban éppen mire van szüksége kicsi tanítványunknak. A tudatosság és az improvizálás állandóan kiegészíti egymást tanári munkánkban. Hogy ez eredményes lehessen, elengedhetetlen a tanár részéről: – a gyermeki lélektan minimális ismerete – a beleérző képesség – a színes, eleven fantázia – az alkalmazkodni tudás Ha így tudunk együtt dolgozni és lélegezni a gyermekkel, akkor a szüntelen változó, fluktuáló erőkből a közös munka eredményét kovácsolhatjuk. W. James mondta: „A pszichológia tudományág, a tanítás viszont művészet, és a tudomány sohasem szül közvetlenül művészetet... Ehhez inkább olyan közvetítő, találékony szellemre van szükség, amely eredetisége révén a tudomány eredményeit alkalmazza.” Az iskoláskor előtti zongoraoktatásban a legfontosabb elemek: – a játékosság, a mozgásöröm kihasználása – a kisgyermek mese, illetve alkotó fantáziájának a felszínre hozsa, tovább – a hangzás megtapasztalása – a hangzás–elképzelés és a belső hallás fejlesztése – a zenei sokszínűség megalapozása Klaus Runze német professzor kétkötetes munkája, a Zwei Hände – Zwölf Tasten c. zongoraiskola jó kiindulópont a korai hangszeroktatás módszertanához. Az óvódáskorban a zenei képzés a hallásból indul ki, ezért nagyon sokat énekelünk az órán. Ehhez társul a képi megfogalmazás. K. Runze könyvét a gyermekek által készített rajzok illusztrálják. A sok–sok kedves állat: a csacsi, a csíkos zebra, elefánt, a kakukk, a papagáj, a tigris, a süni, a puputeve, ezek mind egy–egy mozgásjelenséget asszociálnak, és egyben segítenek a zongorajáték technikai készségének megalapozásában. A mozgásokat is énekkel kísérjük. Ez vagy rögtönzött dallam, – amit a tanári segítséggel a gyermek talál ki – vagy ismert dal. Mivel magyar nyelvünk nagyon gazdag gyermekdalokban, mondókákban és népdalokban, megpróbálunk minél több ismert dalt keresni az adott hangzáshoz, hangsorhoz, problémához, hogy a gyermek zenei sokszínűségét és zenei értelmét gazdagítsuk. A gyermek érzelmi megnyilvánulásait tudatosan használhatjuk az asszociációs készség kibontására, erőteljesen fejlesztjük kifejezőképességét, miközben zenei alapokat tanítunk. Meghatározott keretek között nagy szerepet szánunk az improvizációnak. Lépései: – a hangok felcserélése és variálása – a már megtanult elemekkel való játék – önálló dallam kitalálása, amit szöveggel is segítünk A kicsi gyermekben alapvetően nagy a mozgásigény. Ezt a vágyat a zongoraórán ki kell használni. Nem ültethetjük a gyermeket az órán végig a zongora mellett, mert akkor elkezd a lábával rugdalózni, a figyelme alábbhagy. Állva, sétálva a zongora mellett szólaltassa meg a hangszert, hangokat, clustereket, glissandókat játszva. Jó példa erre Kurtág György néhány darabja a Játékokból. A Játékok csodálatos művek gyűjteménye, mély zenei tartalommal, amely a gyermek zenei fantáziáját, zenei érzékenységét nagyon–nagyon fejleszti. Az első kötet elején lévő gyakorlatok segítik a technikai alapok bevezetését. A gyakorlatokat mindig sokféle változattal dolgozzuk fel, így gazdagítva a gyermek fantáziáját, kreativitását, ami a teljes szabadsághoz vezet a meghatározott renden belül. Több, kevesebb korlátot ki kell tűznünk. Ha nincs korlát, az anarchiához vezet. Korlát lehet pl.: csk egyetlen hangot használhat, de minél több variációval. Variációs lehetőségek lehetnek: – tempóváltozás, lassú – gyors – hangerő–változás, p–f, sf – hangszínváltozás, a természetből vett képek: szellő, vihar, esőcsepp,stb. – ritmikai vált. lehetőségei kimeríthetetlenek A gyermek kezdetben tanári segítséggel, majd saját fantáziájával találjon ki önálló műveket. Óriási öröm számára, hogy ő alkot, ő hoz létre valami olyat, amit más nem tud, ami belőle jön, a lelke legmélyéből. Kitalált mesét szólaltathat meg a zongorán, sokféle hangszín, mozgás, hangulat megvalósításával. Pl. a tigris elindul sétálni (lassú, szétszórt hangok), messziről megpillantja a zsákmányt (halk, puha, de céltudatos mozgás), rohamra indul (gyors, erőteljes), eléri a célt és bekapja (hatalmas hangzás). Nagyon fontosnak tartom, hogy már a kezdet kezdetén ritmikai fegyelemre szoktassuk növendékünket. Az élet minden megnyilvánulása a ritmuson alapszik. Rá kell szoktatni a gyermeket arra, hogy egyfajta ritmikai lüktetést érezzen, amint a szíve dobog, ahogy lép egyenletesen. A ritmusnak élni, a ritmusnak pezsegni kell, mert enélkül nincs zene. Mi tehát a kicsi gyermek zenei nevelésében, oktatásában a legfontosabb? Összefoglalva: – játék az órán – öröm a munkában – a hallásból induljunk ki – minél többféle szabad mozgást végezzünk – ritmikai fegyelemre szoktassunk – színes, eleven fantáziát segítsünk kibontatkoztatni. Zárszóként Debussyt idézem: „ A zene szent! A zene az Úristen legszentebb, leghatékonyabb, legszebb produktuma.” Ha mi, zenetanárok ezt átéljük, átérezzük, akkor boldogság és hála tölt el bennünket, hogy ennek a csodának élői és átadói lehetünk. S ha ilyen lelkülettel közeledünk a gyermekhez, s végezzük tanári hivatásunkat, akkor munkánk áldás lesz önmagunk és növendékeink számára egyaránt. Dr. Gallai Istvánné |