Gonda János

Kreativitásfejlesztés a zeneoktatásban

    Amost következő kreativitásfejlesztő gyakorlatok, egyszerű zenei játékok célja a hagyományos zenetanulás kiegészítése annak érdekében, hogy a művek elsajátítása és előadása még a nem kiemelkedően tehetséges növendék esetében se váljék gépiessé. A bemutatásra kerülő példák nagyrészt a nemrég megjelent “Rögtönzés Világa” c. kottakiadvány első kötetéből (“Rögtönzés és komponálás a zene alapelemeivel”) valók, amelyek az egyszerűbb gyakorlatokat tartalmazzák: ezeket ugyanis a zenetanulás kezdetétől fogva hasznos végezni. Hangsúlyozom: szó sincsen valamilyen bonyolult módszerről vagy önálló tárgy bevezetéséről.  Ha a tanár felismeri a gyakorlatok célját és értelmét, ha rendelkezik némi pedagógiai kreativitással, különösebb előkészület nélkül bármikor hozzáláthat a munkához, néhány percet rászánva a hangszeres órán. (A példák egy része akár a szolfézs-anyagba is integrálható.) Arra is felhívom a figyelmet, hogy ezek a gyakorlatok és feladatok, amelyeket az  idő rövidsége miatt magam mutatok be zongorán, bármilyen hangszerre áttehetők, s a legtöbb énekelve is végezhető. Nagyobbrészt rögtönzéses feladatokról lévén szó, a tapasztalatok szerint a gyerekek párban vagy csoportosan sokkal felszabadultabban muzsikálnak, mint egyedül;  jó néhány gyakorlatot tehát ajánlatos közösen is próbálgatni. Ha pedig a hangszeres órán csak egy növendék lenne, a tanár is bekapcsolódhat a játékba - mindjárt örömtelibbé válik a munka. A kreativitásfejlesztő gyakorlatok három alapelve, illetve alapvető szempontja a következő:

    1.  A zenemű interpretációja pontosságot követel meg. Arra törekszünk, hogy a darabot optimális előadásban, végleges formában szólaltassuk meg. A szóban forgó gyakorlatokban viszont a változtathatóság elve dominál: játszunk a zenével, folyamatosan átalakítjuk, mozgásban tartjuk, tehát bármilyen egyszerű formában is, de részt veszünk a „zenecsinálás”, az alkotás örömében.
    2.  Valamennyi gyakorlat a zene alapelemeihez (hangsor, ritmus, forma, periódus stb.) kapcsolódik. Kreatív alkalmazásuk során a tanuló ezeket nem mechanikusan, hanem belülről ismeri meg. Különösen hasznos, ha a növendékkel olyan gyakorlatokat végeztetünk, amelyek az éppen akkor tanult darabokkal harmonizálnak, az azokban domináló elemekhez, jelenségekhez kapcsolódnak.
    3.  A pedagógiailag alkalmazott rögtönzés organikus, vagyis teljes szabadság helyett a játék belső kötöttségek, rendezőelvek alapján történik. Mint látni fogjuk, ezek a rendezőelvek általában az említett alapelemekből adódnak. Természetesen javasolt a kötöttségek szempontjából is nehézségi sorrendben haladni a gyakorlatokkal. Később a feladatok egy része fejben vagy írásban is végezhető. Talán nem is kell mondanom, hogy ezek az egyszerű kompozitórikus gyakorlatok nincsenek kapcsolatban a professzionális zeneszerzés stúdiumokkal, nem is az a céljuk.
    Kreatív gyakorlatok kotta nélkül is végezhetők. A rögtönzéses játék egy-egy előre meghatározott ritmus, skála, motívum, harmónia alapján is kibontakoztatható. Több tanuló rögtönözhet zenei ellentétekkel (hanghosszúság, hangmagasság, hangerő, egy hang — sok hang stb.)vagy dallamfrázisokkal (ismétlés, folytatás, láncszerű kapcsolódás stb.). A kottagyakorlatok viszont az organikus játékra nyújtanak jobb lehetőséget: valamilyen adott zenei anyagtól kell eltérni, azt variálni, folytatni, átalakítani. Néhány lekottázott improvizációs megoldás pedig, ha nem is mintát, de iránymutató segítséget jelenthet a tanulmányai során kottához szoktatott növendéknek. A pedagógusnak kell eldöntenie, hogy melyik tanulóval mikor, milyen típusú gyakorlatot végeztet. Általában ajánlatos ezen a téren is változatosságra és játékosságra törekedni, nem megfeledkezve az említett írásos gyakorlatokról sem. Így alakítható ki a zenetanulás véleményem szerinti ideális modellje, amelyben a klasszikus művek előadását kreatív, egyszerű rögtönzéses és kompozitórikus gyakorlatok, komplementer feladatok teszik teljessé. Szemléltetésül bemutatok néhány példát, kivetítve a gyakorlatok kottában előre megadott anyagát. 

A következő, négyütemes, dúr jellegű trichord motívum kíséretének csak a váza adott:

Variáljuk a kísérő szólam ritmusát úgy, hogy a fenti kíséret ütemeiben szereplő hangok magassága ne változzék. Például:

Most rögtönözzünk a fenti motívumhoz önálló ritmusváltozatokat. Később transzponáljuk a gyakorlatot más hangnemekbe. Végül alakítsuk át a motívumot moll jellegűvé – a trichordban ekkor kis terc szerepel.

Ezt a gyakorlatot végezzük énekelve. A tanár azonos kérdő motívumára a tanuló előbb az  alábbi válasz-lehetőségeket énekelje, majd rögtönözzön hasonló, válasz jellegű motívumokat az adott, dúr jellegű pentachord (C D E F G) hangjaiból. 

Később a tanár is változtassa a kérdéseket, majd alakítsuk át a játékot moll jellegűvé (C D Esz F G).

Komponáljunk és jegyezzünk le négy dallamfrázisból álló, lá pentaton motívumokat. A frázisok záróhangjai adottak, a motívumoknak tehát illeszkedniük kell ezekhez. Példaként egy C lá pentaton dallamot mutatunk be, feltüntetve a frázisok előre meghatározott záróhangjait.

Rögtönözzünk saját hangszerünkön hasonló jellegű, négyrészes, pentaton, rubato  tempójú motívumokat. Az egyes frázisok záróhangjait ismét előre meghatározzuk. Mint látható, ezúttal nemcsak a hangsorok, hanem a hangnemek is váltakoznak. Rögtönzés előtt képzeljük el fejben az egyes dallamfrázisokat, s csak azután kezdjünk játszani.

Adott a következő, élénk tempójú, triolásan lüktető ritmus:

Ezt a ritmust, amely többek között az ír népzenében gyakori, jegyezzük meg fejben. Adott továbbá a komponálandó dallam hangkészlete, az F dó pentaton hangsor, valamint a dallam kísérete.  Ezeknek a rendezőelveknek a figyelembevételével komponáljunk az adott kísérethez illeszkedő dallamot.

Később rögtönözve is játsszunk dallamokat az adott kötöttségekkel. Transzponáljuk más hangnemekbe a dallamokat.

A blues alapvető hangkészlete a lá pentaton sor. A következő, nyolcütemes bluest ismét két játékos, esetleg a tanár és tanuló játssza, bár egyedül is előadható. A dallamot - bármilyen hangszeren megszólaltatható! - a tanuló játssza. Később rögtönözzön variációkat a dallamra.

A következő ritmizálatlan hangsorozat a fríg skálára épül. A feladat a hangok ritmizálása oly módon, hogy egymáshoz szervesen kapcsolódó, kerek zenei frázisok alakuljanak ki. A cezurák ( ‘ ) a frázisok végződését, illetve az utánuk következők kezdetét jelzik. Figyeljünk a hangsorozat szélesen emelkedő és ereszkedő ívére. Az emelkedéssel általában a feszültség fokozódása, az ereszkedő mozgással a feloldódás, kilazulás érzete jár együtt. Mindezt a frázisok ritmizálásában is juttassuk kifejezésre. Kíséretként egyetlen, jellegzetesen fríges akkord és néhány basszus lehetőség szerepel: ebből kiindulva önállóan alkossuk meg a kíséretet.

Később teljesen önálló fríg improvizáció is játszható. Ügyeljünk arra, hogy a dallamfrázisok ekkor is szervesen illeszkedjenek egymáshoz.

A következő rövid darabban a zene három alapvető rétegét képviselő dallam, harmónia és basszus világosan elkülönül egymástól. A dallamot és a harmóniákat a tanuló, a basszust a tanár játssza. Először játsszuk el a darabot leírt formájában, majd az ismétlések során rögtönözve variáljuk azt. Játsszunk díszítéseket is, de ne változtassuk meg a dallam eol hangkészletét és a harmóniákat (kottapélda: lásd a köv. oldalon).
    Később változtatható a tempó, dinamika és esetleg a hangnem is.
    Természetesen itt csak néhány kiragadott példa vázlatos bemutatására szorítkozhattam. A gyakorlatban - hiszen jónéhány helyen már folyik ilyen jellegű munka - a feladatok sokkal játékosabban, lazábban, a tanár és tanulók ötleteivel, módosításaival gazdagodva valósulnak meg. Annak érdekében, hogy a kollégák mindezt közelebbről megismerjék, készítettünk egy többrészes videofilmet  “Zenei rögtönzéspedagógia” címmel. Az első kazetta felvételén olyan zeneiskolai tanulók szerepelnek, akikkel korábban sohasem találkoztam, s akik ilyesmivel idáig nem foglalkoztak, azt demonstrálva, hogy ez a fajta munka nem igényel különösebb előkészületet. A következő részben viszont már bizonyos gyakorlattal rendelkező tanulók működnek közre. Végül a harmadik kazetta  improvizációs magaskultúrák és műhelyek eredeti felvételeit tartalmazza.

    Kodály már a húszas években leírta, hogy „...rögtönözne minden épkézláb gyermek, ha hagynák.” Nos, ha a gyermeknek van ilyen adottsága, akkor azt érdemes fejleszteni, kibontakoztatni, főképp ha ezzel közelebb kerül a művekhez és a zene teljes világához.