Gondolatok a Művészeti Szakszervezetek IV. Kongresszusa alkalmából

A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége III. Kongresszusát 1958 januárjában tartotta. Azóta több mint két és fél év telt el. Ez idő alatt megnőtt a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének családja, megalakultak a színház-, film- és zenepedagógus szakosztályok. Az általános szakszervezeti tevékenység mellett - a mindennapi munkában - mind több és több helyet kapott az alkotó művészek problémája. A Magyar Zeneművészek Szakszervezete - mely a Szövetség keretén belül, mint önálló szakszervezet működik - mind szervezetileg, mind tartalmilag jelentős mértékben megerősödött. Ennek egyik bizonyítéka, hogy létrejött az Országos Szórakoztatózenei Központ, mely intézményesen foglalkozik a vendéglátó ipari zenészek közvetítésével, problémáinak megoldásával. Ezzel párhuzamosan szervezetileg is különváltak a szórakoztatózenészek és a zenepedagógusok, ami mindkét terület számára előnyösnek bizonyult.

Érdekes színfolt a Szakszervezet munkájában a „Legyen a zene mindenkié” mozgalom, valamint az ennek keretében működő fiatal művészek mozgalma is. A közel két év óta elindított mozgalom eredményeiről mind Budapesten, mind vidéken a koncertek fokozottabb látogatása tesz tanúbizonyságot. Szinte tradicionálissá váltak a megyei, illetve városi zenei hetek, zenei ünnepségek, melynek szervezésében önfeláldozó munkát végeznek zenepedagógusaink. Hadd említsünk meg a sok közül néhányat: a ceglédi, székesfehérvári, debreceni, komlói, békési, tatabányai ünnepségeket, amelyek tapasztalatait szakszervezetünk külön is fel kívánja dolgozni. Az ifjúsági kamarazenei fesztiválok évente több száz fiatal muzsikust késztetnek a kamarazene szépségeiben való elmélyedésre. Cegléd, Veszprém, Budapest után az 1961-es évben a IV. Országos Fesztivált Szeged kívánja megrendezni.

A Szakszervezet Elnöksége mellett működik az Ifjúsági Bizottság, mint tanácsadó testület, s az elmúlt idő alatt az ipari tanuló, valamint ifjúmunkások zenei nevelése terén ért el döntő eredményeket. Több mint 70 koncert, mely baráti találkozóval és ismerkedéssel volt egybekötve, 50 fiatal művész áldozatkész munkájának gyümölcse. E mozgalom keretében fiatal zeneművészeink nemcsak az ifjúmunkásokat, hanem önmagukat is nevelik a művészek között egy helyesebb társadalmi viszony, erkölcs, kölcsönös segítőkészség kialakításában. Méltán figyeltek fel e tevékenységükre a párt és a művelődési kormányzat vezetői, nem érdemtelenül foglalkozik e mozgalom problémáival gyakran a sajtó. Ha a fiatal művészek munkáját nagyra értékeljük, soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy az új közönség: a fiatal munkásnemzedék és később a parasztifjúság zenei nevelése terén, az eddigi munka csak egy csepp a tengerben.

Szakszervezetünk jelentős tevékenységet fejt ki a színházi, filmzenei és a zenepedagógus munkaerő irányítás területén.

A Zeneművész Szakszervezet munkájának talán a legfontosabb része zenepedagógiánk fejlődésének további biztosítása. Az I. Országos Zenepedagógus Konferencia előkészítése mintegy egy évig tartott. Éppen ezért nem lehet véletlennek tekinteni, ha a Konferencia sikeréről, tartalmasságáról, iránymutatásáról beszélünk. Hazánk legkiválóbb zenepedagógusainak azon része, akik következetesen a haladás, a szocialista társadalom felépítésének gondolata mellé álltak, a Magyar Zeneművészek Szövetségével egyetértésben megalakították - az említett konferencia keretében - az Országos Zenepedagógus Szakosztályt. A felszabadulás óta először létesült egy olyan szerv, fórum, amelyen főiskolai tanárok, vidéki zeneiskolák pedagógusai, nagy művészek és kezdő zenetanárok egyaránt kicserélhetik gondolataikat, tapasztalataikat a szocialista zenepedagógia megteremtése érdekében. A Zenepedagógus Szakosztály 1960-61-es munkaterve, amelyet a napokban tartott, választmányi ülés fogadott el, központi kérdésként az oktatási reform irányelveinek zenei téren történő feldolgozását tűzte ki célul. Ankétok, munkabizottságok, tanácskozások sorozata szükséges ahhoz, hogy az 1952-ben létesült zeneoktatási reform további csiszolása, elsősorban tartalmi oldalának kidolgozása, az újabb helyzetre való alkalmazása megvalósuljon. A közeli hónapok feladata az egyes tagozatok megalakítása - (zongora, hegedű, cselló és bőgő, fúvós, énekkarvezetői, szolfézs és zeneelméleti stb.), s e tagozatokban a munka rendszeres megindítása. Az Országos Zenepedagógus Szakosztály egyik legfontosabb testülete, az Elvi Bizottság, melynek tagjai felkérésére a közelmúltban került sor. Az Elvi Bizottságnak a tananyag, módszerek és tantervek általános és részletes kidolgozása lesz a feladata. Mindezzel a tevékenységgel a szakszervezetünkben működő zenepedagógusok zeneoktatásunk állami irányítását kívánjuk erősíteni, egészségesebbé és demokratikusabbá tenni.

Néhány sorban témákról, munkákról, gondolatokról tettem említést, amit talán úgy is lehetne összegezni: beszámoló címszavakban a Zeneművész Szakszervezet tevékenységéről, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége IV. Kongresszusán. A Kongresszus feladata egy olyan munkaértekezlet megtartása, amely a Szövetség keretén belül működő szakszervezetek munkáját nemcsak értékeli, hanem határozatban megjelöli a szakszervezet tevékenységének azon feladatait, amelyek végrehajtásával egész művészeti életünk a szocialista társadalom felépítésének nagy ügyében részt vállalhat.

Subik István,

a Magyar Zeneművészek Szakszervezetének titkára