Dr. Gyimesi László bízik abban, hogy a legjobb intézményeket anyagilag is elismerik  

A szakmai minősítésre 2007. március 31-ig lehetett jelentkezni, s a 877 művészeti intézményből 813-an regisztrálták is magukat, így ezekben a hónapokban már mindenütt bizottságok vizsgálják az iskolákban folyó oktatás színvonalát. Az eredmény pedig biztos, hogy anyagi szempontból is nagyon kedvező lesz azoknak az intézményeknek, amelyek jól szerepelnek a megmérettetésen. Emellett nemsokára törvénymódosítással rendezik az egységes iskolák ügyét, s ez szintén kedvező lehet az alapfokú művészeti intézmények számára. Minderről dr. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének a főtitkára beszélt. 

– Kaptak már adatokat a lezajlott minősítésekről? 
– Nem, ezekkel csak a szakmai terület rendelkezik. Ugyanakkor a feltételek kialakításában, a jogalkotásban közvetve mi is részt vettünk, s természetesen a partnerekkel szintén kapcsolatban vagyunk. Az azonban egyértelmű, hogy azok, akik a szakmai minősítésre nem jelentkeztek, arra számíthatnak, hogy a második félévtől kezdve az eddigi támogatásuknak csupán a felét fogják megkapni. A többiek is annak alapján kapnak pénzt, hogy a minősítés milyen eredményt hozott. 
– Ilyen gyorsan megy a vizsgálat?
– Igen, hiszen több szakaszból áll. Az első szűrő maga a jelentkezés. Erről van adatunk, a 877 intézményből 813 jelentkeztek rá. Be kell valljam, hogy kevesebbre számítottam. Bár ez a több, mint 7 százalék is elég sok iskolát jelent. A jelentkezés után következik előminősítés. Ez még nem szakmai, hanem törvényességi szempontok alapján történik. Megvizsgálják, hogy az adott intézmény rendelkezik-e azokkal a feltételekkel, amelyeket a jogszabályok előírnak. Ez elsődlegesen a fenntartó, majd az OKÉV, azaz az Országos Közoktatási és Vizsgáztatási Központ feladata, a szervezet az Oktatási Minisztérium központi ellenőrző szerve. A vizsgálat a benyújtott dokumentumok alapján történik. Aki ezen túlesik, annál kezdődik meg maga a szakmai vizsgálat. Aki pedig az első szakaszt követően kiesik, az már automatikusan a második szakaszba sem kerül be. 

Igazolni az iskolák létjogosultságát

– S hogyan folyik maga a szakmai vizsgálat? Van elegendő ember, hogy nyolcszáznál több intézményt végigjárjon? 
– Erre a feladatra korábban lehetett jelentkezni, s a különböző művészeti ágak képviselői ezt meg is tették. Az egész munkát testület irányítja. A vizsgálat iskola-látogatásból és értékelésből áll, így a tanév végéig hátralévő időszakban is elvégezhető. Az eredményeknek ki kell derülnie a következő félév kezdetére. Annál jobb, minél hamarabb vannak adatok, hiszen akkor ezekkel a számokkal gyorsabban lehet dolgozni. Úgy vélem, jó lenne, ha a vizsgálat végén kiderülne: hogy tulajdonképpen minden rendben van a művészeti iskoláknál, ez ugyanis visszamenőleg is igazolná ezeknek az intézményeknek a létjogosultságát. Magyarországon sajnos jellemző, hogy mindig a rosszat hangsúlyozzuk, arról beszélünk szívesen. A 877 iskola között volt persze néhány, amely nem megfelelő módon működött, de mindenki ezeket emlegette, miközben a gyengébb színvonalú iskolák számát senki sem tudta meghatározni. Viszont ez a vélekedés az intézmények egészére rányomta a bélyegét. Ha azonban kiderül, hogy a művészeti iskolákban minden rendben van, az már a döntéshozók előtt is igazolja a létjogosultságukat. Ez a jobbik variáció. A rosszabb az, ami más szempontból azért mégsem lenne olyan nagy baj, ha kiderülne, hogy ezeknek az iskoláknak valamely százaléka nem felel meg sem a törvényességi, sem a szakmai szempontoknak. Kérdés persze, hogy a vizsgálat során találnak-e ilyen iskolákat, és ha igen, akkor mennyit. Akkor ugyanis ezeknek az intézményeknek kisebb lesz a támogatásuk, viszont ezt az összeget megkapják a többiek.
– S a legjobbak külön támogatásban is részesülnek. 
– Igen, a költségvetési törvény szerint 350 milliós alapot elkülönítettek a minőségi teljesítmények honorálására. Ráadásul a költségvetési törvény azt mondja, hogy az a pénz, amelyet nem osztanak szét, s valamilyen ok miatt a rendszerben marad, azt nem csoportosítják át máshová, hanem hozzáadódik ehhez a 350 millióhoz. Ha tehát egy iskola valami miatt rosszul szerepel a vizsgálaton, és ezért kevesebb támogatási összeghez jut, akkor az így megmaradt pénzt szétoszthatják a legjobbak között. Azért döntöttek így, mert az állam nem tud a területre többet fordítani, ezért felülről zárják a rendszert. A jelenlegi 877-ből néhány iskola már eleve kevesebb pénzhez jut, hiszen nem jelentkezett a minősítésre. A vizsgálatot követően is valószínűleg kiesik még néhány, s akkor az ő költségvetésük is megmarad. Lehet persze azt mondani erre, hogy ez micsoda öncsonkítás, de ezt demagógiának tartom, hiszen itt alkalmasságról van szó. Az első lépés az, hogy ne kapjon pénzt az a művészeti iskola, amely törvényességi szempontból nem, vagy nem az elvárható szakmai követelményeknek megfelelően teljesíti a feladatát. Remélem, hogy ennek a minősítési rendszernek az előnyeit ősszel már tapasztalni fogják az intézmények.

Egységes iskolák szerepe a közoktatásban

– Szintén változást fog hozni az iskolák életében az is, hogy a közoktatási törvénymódosítás   érinti az alapfokú művészetoktatást.
– Igen, hiszen megkaptuk véleményezésre az Oktatási és Kulturális Minisztérium által készített javaslatot. Ennek a javaslatnak az elkészítését vita és egyeztetés előzött meg. A törvénymódosítás inkább pontosításnak mondható, viszont ismét felszínre hozott egy olyan témát, amely az alapfokú művészetoktatásban hosszú évek óta probléma, s ez az úgynevezett egységes iskolák szerepe a művészetoktatásban. Az egységes iskola ugyanis olyan iskolatípus, amelyben több iskola: általános és művészeti iskola egyetlen intézményt képez, s egy pedagógiai és nevelési program alapján folyik az oktatás. Ebből következően a pedagógiai program minden tanulóra kiterjed, aki az egységes iskolába jár. Gyakran keverik össze más, összetett iskolatípussal, azoknak azonban megvan az a sajátosságuk, hogy több önálló pedagógiai program alapján működnek, és mindegyik csak azokra a tanulókra terjed ki, akik részt vesznek az adott oktatásban. Az egységes iskolánál nem ez a helyzet. Ott mindenki minden képzést megkap, éppen ezért jelentkezik az iskolába. Az egységes iskola elméletileg nem kellene, hogy problémát okozzon, mert azt mondjuk, hogy nagyszerű dolog, hogy egy iskola pedagógiai programjában a művészet is helyet kap. Sajnos azonban mindez nem ilyen egyszerű. Mert ha egy településen csupán egyetlen, egységes iskola működik, akkor ebből a rendszerből például az egyedi képzésen alapuló zeneoktatás is kiesik. 
– Az egységes iskolákban ugyanis csakis csoportos művészeti oktatás folyik.
– Igen, hiszen az egyéni képzésre objektív okok miatt nincs lehetőség, nincsenek meg a se a tárgyi, se a személyi feltételek. A mostani módosítási javaslat egyértelműen rendezi ezt a kérdést, hiszen azt mondja: az egységes iskolában csak csoportos oktatásként valósulhat meg a művészetoktatás. A következő kérdésünk azonban az volt a módosítás kidolgozói felé, hogy egy egységes iskola valóban tudja-e azt biztosítani, amit egy önálló művészeti iskola. Az azonos feltételeket ugyanis garantálni kell. Ezt a javaslatunkat, úgy tűnik, akceptálták. Noha a javaslat még mindig nem teljes körű, hiszen teljes versenysemlegességet nem lehet teremteni. Ugyanis az egységes iskolában történő oktatás, amennyiben ez egy általános iskolával együttesen valósul meg, akkor ingyenes lesz. Szemben az alapfokú művészetoktatási intézménnyel, ahol kötelező a térítési díj. Itt tehát mindenképpen hátránnyal indulnak az alapfokú intézmények. Van aztán egy másik probléma is, ami nem feltétlenül jogi gond, de jogi köntösben jelentkezik. Mennyire adott a választás lehetősége? Ha egy településen olyan művészeti iskola van, amely az egységes iskola keretei között fejti ki a tevékenységét, ott csak csoportos oktatás, tehát például tánc- vagy drámaképzés lehetséges. Emellett vajon a gyerek és a szülő vállal-e még egy másik művészeti képzést? Ráadásul a törvény szerint, ha valahol egy gyerek művészeti oktatásban részesül, akkor a másik helyen már csak tandíj ellenében veheti igénybe a képzést. Ha egy gyerek nem szeretne táncolni, az egységes iskolában azonban egyedül csak erre van lehetősége, akkor a szülő beíratja, függetlenül attól, ő zongorázni akar. Megteheti aztán, hogy hangszeres zenét is tanul, de ez már csak tandíjért lehetséges. A térítési díj és a tandíj között pedig óriási a különbség. A térítési díjat ugyanis a normatíva 10 százalékában állapították meg, eléggé nyomott összeg, évi 10 ezer Ft körül van, a tandíj azonban a tényleges bekerülés teljes összegét jelenti. Ez a zeneművészetnél például 200-220 ezer forint tanévenként…

Csoportos zenei oktatás?

– Annak a gyereknek, aki egységes iskolába jár, kötelező a művészeti oktatásban is részt vennie?
– Igen, ha része a tanmenetnek. A mi helyzetünk azért is borzasztóan nehéz, mert többirányú érvelést kell megvalósítanunk, s miközben az egyik érv a szempontrendszerben helytálló, a másikban már nem az. A zenei szakma mindig kifogásolja, hogy csökken az énekórák száma. Erre a minisztérium azt mondja, megnyitja a csoportos zeneoktatás lehetőségét az egységes iskolákban. S aztán az adott oktatási intézmény annyi időt fordít rá, amennyit akar, be lehet hozni a kiesett énekórák számát, és megalapozni az áltanos műveltséget. Mi azonban erre azt mondjuk, nekünk a hangszeres képzés is ugyanilyen a fontos. A tárca válasza pedig az, hogy jogilag mindkettőre teremtett lehetőséget. A baj csak az, hogy nem tudja megfizetni a szülő. Tehát a látszólag pozitív fejlemény is számos csapdát és problémát rejt. Mi azt szeretnénk elérni, és ez remélhetőleg sikerül is, hogy az egységes iskolákra vonatkozó törvénymódosításban megjelenjen az a megoldás is, hogyha valaki a csoportos művészeti képzés mellett hangszeres zenét is akar tanulni, hagyja meg neki a lehetőséget azzal, hogy az egyéni hangszeres képzésért, vagy bármely más művészeti képzésért ebben az esetben térítési díjat, és ne tandíjat kelljen fizetnie. Ez ugyanis a minimum-feltétele annak, hogy a zeneiskolák életben maradjanak azokon a településeken, ahol ilyen választás elé kerülnek a szülők, diákok. A művészeti oktatás terén egyébként azt is jelentős gondnak tartom, hogy hosszú ideje, a legkülönbözőbb jogi és költségvetési okok miatt nincsen tartós nyugalom. Pedig egy ideig békében kellene hagyni ezt a területet. Most folyik a minősítés, szakmai megmérettetés, és az ezzel kapcsolatban előkészítő munka. Csak az eredmények után kellene újabb változás elé állítani a területet. Nagyon nehéz ugyanis olyan feltételek mellett dolgozni, hogy állandóan mozgásban, változásban, bizonytalanságban van minden, s a művészeti oktatás terén már évek óta ez folyik…