Hungaroton-Hang-Játék

Ezzel a címmel küldte el a Zene- és Művészeti Iskolák igazgatóinak és tantestületeinek országos zenei játékra invitáló felhívását 2002. október 2-án a Hungaroton Records Kft. igazgatója, Hollós Máté. Nem előzmények nélkül. Röviddel előbb ért véget az első nagy sorozat, a Hungaroton-Hang-Verseny. Négy fordulóján 14 zeneművészeti szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Előképző Tagozatának növendékei 180 pódiumfellépéssel döntötték el, hogy kik legyenek azok tizenöten, akiknek játékát hanglemezen örökíti meg a Hungaroton.
 Találóan nevezték ezt el Nyíregyházán „sosem volt hangverseny”-nek. Találóan, hiszen egyszerre volt koncert és izgalmas megmérettetés, amelyen együtt szerepelhetett mindenféle hangszer ifjú muzsikusa, életkortól függetlenül. S még véget sem ért ez az első, már készen állt a második tervezete, a zeneiskolások sokaságát felvonultató. S erre is illik a „sosem volt” jelző. A közismereti iskolák kis és nagy diákjai negyven év óta vetélkednek egymással: ki tud többet a zenéről és a társművészetekről? A zeneiskolák még sosem vettek részt intézményesen olyan zenei játéksorozatban, amelyben egyszerre kap helyet a hangszerjáték, a zeneismeret és a kreativitás. Ezt a lehetőséget teremtette meg most számukra a Hungaroton, a Magyar Zene- és Művészeti Iskolák Szövetségével karöltve. A felhívással együtt részletes tájékoztatót is kaptak a zeneiskolák, pontos és bőséges tájékoztatást a játék rendszeréről és tartalmáról.
 A zeneiskolák rendkívül nagy érdeklődést mutattak a játéksorozat iránt. Olyannyira, hogy jóval többen jelentkeztek már az első időszakban, mint ahány játék megrendezésére lehetőség adódott. A sorozat nyitó játékát a Balatonföldvári Ránki György Zeneiskola rendezte. Rendkívüli figyelmességgel, pontossággal, ügyszeretettel, gondos felkészítéssel. A különböző tanszakok vetélkedő csapatai nagy lelkesedéssel, igaz örömmel vettek részt a két és félórás nagy játékban, a fáradtság legkisebb jele nélkül.
 Mindezek a későbbiek folyamán, más városok zeneiskoláiban is jellemzők voltak. Játszottak kisebbek és nagyobbak, korosztály szerint és vegyes összetételben, hangszercsoportokban és egymást segítő hangszeres kötelékekben; s mindenütt az ünnepélyesség, a játék öröme, a tudás megbecsülése jellemezte a résztvevőket és a vendégeket. Vendégek ugyanis mindenütt voltak. Legtöbbször a hely méretétől függött, hogy hányan. Voltak zeneiskolák, mint például a Keszthelyi Festetics  György Zeneiskola, ahol a tanári kar mellett a közeli városok zeneiskoláinak igazgatóit is ott láttuk a vendégek között. Voltak zeneiskolák, mint például a Nyíregyházi Vikár Sándor Zeneiskola, ahol az érdeklődő tanárok, növendékek, szülők mellett végig élvezhették a játékot a város zenekedvelő lemezgyűjtői is. Voltak iskolák, ahol valóságos kis bankettel ünnepelték meg a napot, mint ahogyan ez Dunakeszin történt. Bátran írhatom, hogy feledhetetlen volt minden eddig rendezett alapjáték, legyen annak helyszíne a Szegedi Király-Kőnig Péter Zeneiskola, a Veszprémi Csermák Antal Zeneiskola, a  Balassagyarmati Rózsavölgyi Márk, vagy a Százhalombattai Művészeti Iskola. 

 Néhány sorakozik itt név szerint az iskolák közül, de részletesen lehetne írni formákról, ötletekről, hangulatokról valamennyi játékot fogadó iskolában. Többek között például a Miskolci Diósgyőri Gimnázium csapatokba verődött, majdnem szmokingban, majdnem kisestélyiben megjelenő versenyzőiről, akik hihetetlenül komolyan vették a játékot, hasonlóan a Diósgyőri Erkel Ferenc Zeneiskola hangversenytermében megjelent, ünneplőbe öltözött, játékkal és játékosokkal együttérző közönségéhez.
 Írni kellene tehát – és lehetne mit – mind a negyvenkettő, 2003. január 4. és június 16. közötti játékban résztvett iskoláról. Többen nem fértek be az idei játékidőbe. Érdekességként említendő, hogy a zeneiskolák mellett egyre több általános iskola, gimnázium, sőt szakközépiskola  jelezte részvételi szándékát.
 A játék várakozáson felüli népszerűségének oka két forrásból ered. Az egyik, hogy a zeneiskolás növendékek kitekinthetnek a hangszerük mellől, ténylegesen játszva tájékozódhatnak korokról, stílusokról, szerzőkről, komponálási és szerkesztési elvekről, módszerekről, más hangszerek ismeretéről, műformák, műfajok világáról, megtoldva ezeket cselekvő részvételükkel: népdalénekléssel, laprólolvasással, ritmusimprovizációval, mini koncerteken való hangszeres játékkal.
 Külön kell szólni a zenei felismerésről és a hozzá kapcsolódó számtalan „zenei műveltségi” feladatról. Külön azért, mert a játéknak ez a része erősen könnyített. A Hungaroton által rendelkezésükre bocsátott, lemezborítókon olvasható leírások válogatott idézetei – 23 részletben négy sűrűn írt oldalon –, valamint az ugyanebben a sorrendben összeállított művek CD lemezeken megküldött jellemző részletei leveszik a terhet a felkészítő, segítő tanárok válláról és – ami ennél sokkal fontosabb – önálló zenehallgatásra, műismeretre adnak lehetőséget minden egyes növendéknek, hangszerétől és korától függetlenül.
 A játék népszerűségének másik oka a Hungaroton Records nagyvonalú mecénatúrája. Vállalta a játéksorozat lebonyolításának teljes költségét. Vállalta, hogy a tájékoztatóban elküldött, mintegy 180 CD lemezt tartalmazó listáról a játék résztvevői, a rendező zeneiskola (utóbb már más iskolatípus)minden növendéke, tanulója, egész családja, a társiskolák tanulói, az iskolák tanárai, községük vagy városuk könyvtárai és minden művelődési intézménye, sőt a lakóhely valamennyi lemezkedvelője féláron vásárolhat tetszés szerint. Így a játék támogatására, a zeneiskolák és növendékeik lemeztárának megalapozására vagy bővítésére a Hungaroton – a győzteseknek szánt, ajándékba adott 1000 CD lemezt is beleértve – jelentős anyagi áldozatot hoz. Amennyiben az első két tanévre tervezett négyfordulós játékból kimaradnának iskolák, úgy részvételüket a következő tanév folyamán a Hungaroton hasonló módon támogatja.
 A Hungaroton-Hang-Játék első két tanévet átfogó periódusa az I. forduló félidejéhez érkezett. 2003 szeptemberétől folytatódnak az alapjátékok, az eddig részt vett 42 iskolát újabb 40-50 zeneiskola követi, a hozzájuk csatlakozó, de külön tematikával, párhuzamos folyamatban vetélkedő közismereti iskolákkal. 2004 februárjában és márciusában az alapjátékokon győztes iskolai csapatok megyei, iskolák közötti versenyen döntik el, hogy kik jutnak az áprilisban megrendezendő fővárosi és területi elődöntőkbe, majd az azokon sikeresen túljutó csapatok országos döntői következnek 2004 májusában. Azok a  zeneművészeti, művészeti iskolák és közismereti társiskolák, amelyek idő hiányában nem kaptak helyet az első kétéves játékszakaszban, a Hungaroton Records Kft. támogatásával kötetlen számban vehetnek részt a második kétéves sorozatban. Azt szokták mondani: „pénz kérdése az  egész”.  Ebben az esetben azonban csak kedv és szándék kérdése, hogy kik lesznek részesei ennek a sok örömet adó, megszerzett ismereteket bővítő, új ismereteket nyújtó, hangszeres játékhoz kedvet teremtő, a zene szépségeit és értékeit feltáró nemes játéknak. Minden mást megad a Hungaroton.
 A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége játékra szólít minden zeneiskolát és hozzájuk csatlakozó közismereti iskolát.
 Jelentkezésüket elküldhetik – Hungaroton-Hang-Játék jelzéssel – az alábbi címre: