Virány Gábor emlékezete


    Üresen maradt egy hely Budapest hangversenytermeiben.
    Mióta eszemet tudom, szinte minden koncerten ott ült egy fekete ruhás, magányos úr. Hihettük volna „ellenőrnek”, aki a produkciók szabályszerűségét kontrollálja, vagy akár emberarcú kísértetnek. Persze, egyik sem volt. Vagy mindkettő?
    Nem ellenőrzött ő semmit, nem volt hatóság, s végképp nem volt kellemetlen ember, sőt. Kedves mosollyal fordult zenésztársaihoz. Merthogy idővel, koncertjáróból muzsikussá serkenve megtudtam, zenetörténész ő. Meg némiképp kísértet… Kísérteties volt ugyanis rendkívüli memóriája. Könnyen emlékezett a mások által nehezen biflázott fontos adatokra, s ugyanilyen könnyen ragadtak meg benne a múlt felejthető apróságai, amelyeket szokványos agy töröl a memóriából. Ez az emlékezet azonban mindig csak jót szolgált: ha olyasmit kellett megtudni, amihez kevés vagy alkalmatlan a lexikon, őt kellett „fellapozni”: Virány Gábort. Ám ő nem érzett késztetést arra – másokkal ellentétben, akik foltos memóriával keresnek dehonesztáló emlékeket a társakról – hogy teregessen. Ő nem ártott senkinek soha. Amint a hangversenyen biztos helye volt, úgy állt ott minden zenei ravatalnál is. Együttérző szívvel – ahogyan mi most, az övénél.
    Csodagyerekek híres tanáránál, Máthé Miklósnénál kezdte zenei tanulmányait, amelyeket a Zenei Gimnáziumban Szelényi Istvánnál, Major Ervinnél folytatott, s a Zeneakadémián Szabolcsi Bencénél, Bartha Dénesnél teljesített ki. Pályája kezdetétől, 1958-tól az Országos Filharmónia lektora, korrektora, művészeti ügyelője, kottatárosa volt. Tanulmányok, közreadások őrzik nevét. Kevesen tudják, hogy egyik fő kérdésfogalmazóként táplálta a Ki nyer ma? műsorát, és segített Sebestyén Jánosnak is múltidéző rádiós naplóihoz adatszolgáltatással.
    Nem sorolhatunk vastag kötetnyi tudományos munkásságot, de fejet kell hajtanunk vastag kötetekkel felérő tudás előtt. Mi volt Virány Gábor életműve? A figyelem. A teljesítmények iránt, a koncertektől a búcsúzásokig. Az élő lexikon jelenléte, folytonos töltődése.
    A lexikon 72 évesen becsukódott. Nincs második kiadás.
    És nincs már olyan teltház Budapest hangversenytermeiben, amelyen ne látnék egy üres helyet…

Hollós Máté