Az ifjúsági hangversenyekről

A felszabadulás utáni években, amikor a hangversenyélet megindult, nemigen láthattunk az utcán olyan plakátot, amely azt hirdette volna, hogy egy bérletsorozatra, vagy akár egyetlen hangversenyre is, minden jegy elkelt. A politikai helyzet átalakulásával együtt ugyanis az addigi kiváltságos hangverseny látogató réteg részint eltűnt, részint nem állt módjában régi kedvtelésének eleget tenni. Az a réteg viszont, amelyik anyagilag már megengedhette volna magának a hangversenyek látogatását, éppen addigi körülményeinél fogva, nem igényelte a komolyzene élvezetét. Ezt a hatalmas és az állami hangversenyrendezés számára szinte tragikus űrt kellett valamivel áthidalni, ami nemcsak a pillanatnyi sebeket gyógyítja, hanem perspektívájában és egész folyamatában a területre nézve döntő kultúrpolitikai megnyilvánulás.

Ez a helyzet adta az Országos Filharmóniának 6 évvel ezelőtt azt, a pártunk művelődéspolitikai irányelveivel egyező gondolatot, hogy részben a régi „Kis filharmónia” nyomain elindulva, de azt lényegesen továbbfejlesztve, azokhoz forduljon elsősorban, akiket még nem fertőzött meg semmiféle káros „jazz-őrület”, akiknek befogadóképessége szűz területet jelent minden kívülről jövő behatás számára. Ez a korosztály pedig csak az ifjúság lehet.

Az 1954/55-ös tanévben indult meg tehát a felszabadulás után első ízben - szervezett formában - az iskolán kívüli zenei nevelés. Az általános iskolák felsőosztályos tanulói részére meghirdettünk egy 8 előadásból álló bérletsorozatot, „Európai zenetörténet” címen. Az első évben kb. egy fél zeneakadémiai ház általános iskolás nézővel indultunk, ami - az elmúlt hat év alatt - két teljes zeneakadémiai telt házzá bővült.

Az ifjúság zenei nevelését a következő évben - 1955/56-ban - a legmagasabb korosztályra, az egyetemistákra is kiterjesztettük, s ma évente 28 koncertünkön vesznek részt egyetemista fiatalok.

1956/57-ben tettük ezen a téren az egyik legfontosabb lépést: a Fővárosi Zeneiskola Szervezetbe tömörült, hangszeres zenét tanuló gyerekek részére indítottunk hangversenysorozatot első ízben a Bartók-teremben. A két intézmény közötti kitűnő együttműködés hozta meg azt az eredményt, hogy az idén már két teljes Bartók-termi hangverseny sorozatot töltenek meg a Fővárosi Zeneiskola Szervezet kezdőfokú és egy zeneakadémiai bérletet, annak továbbképzős növendékei.

A fiatalság részéről megnyilvánuló bizalom és az eredmények tudatában indítottuk meg 1957/58ban - az eddigiek mellett - középiskolai és technikumi tanulók számára rendezett hangverseny sorozatunkat (amely tavaly óta szintén duplázott házzal megy), majd a következő 1958/59-es tanévben az ipari tanulókat és üzemi ifjúmunkásokat vontuk be az ifjú hangversenybérlők táborába, hogy belőlük is zeneakadémiai közönséget neveljünk. Hisszük, hogy kiterjedt ifjúsági munkánknak ezt a részét, a Zeneművész Szakszervezet Ifjúsági Bizottságának tavaly megindított dicséretes társadalmi munkája, az állami szervvel fokozottabb koordináció mellett, elő fogja segíteni.

Mindezen eredmények elérése után sem lehetünk azonban teljesen elégedettek munkánkkal. Még mindig voltak „fehér foltok2, pontosan ott, ahol legjobban törekedtünk az új hangverseny látogató közönség kiépítésére, nevezetesen a peremkerületekben. Az itt lakó szülők többsége ugyanis még maga sem igényli a komoly zenét, és ezt a gondolkodásmódot legtöbb esetben átviszi gyermekére is. Ilyen nagyarányú akadályt csak úgy tudtunk áthidalni, hogy összefogva szinte az összes társadalmi szervvel, kimentünk ifjúsági hangversenyeinkkel a főváros peremkerületeibe, és ott egyik helyszíni kultúrotthonban tartottuk meg előadásainkat. Központi hangversenyeinken kívül ezekre a helyekre is behoztuk a Művelődésügyi Minisztérium tanulmányi osztályának segítségével a fővárostól egyórányi körzetben lakó gyerekeket. Így pl. Szentendre, Ócsa, Isaszeg, Pécel, Ráckeve, Vác stb. iskolás tanulói is rendszeresen látogatják az Országos Filharmónia és a Magyar Nők Országos Tanácsa által rendezett peremkerületi „Ifjú Zenebarátok” hangversenyeit.

A fent elmondottak a számok tükrében az alábbiakban rajzolódnak ki.

Év	Előadás száma	Bérlők száma	Összhangversenyek látogatottsága
1956/57	12	1600	19 200 fő
1957/58	37	4800	177 600 fő
1958/59	107	8030	859 210 fő
1959/60	107	12 433	1 330 331 fő
1960/61	134	15 230	2 040 820 fő

Meg kell említenünk, hogy a hangverseny sorozatok tematikájukban részint szorosan kapcsolódnak az iskolai énektanulmányok anyagához (peremkerületi viszonylatban a Pedagógus Szakszervezetben külön háromtagú tanácsadó testület alakult e célból), részint az illető korosztály zenei felkészültségének és koncepciójának megfelelően vannak külön-külön kidolgozva.

Az ismertetett eredmények mellett néhány szót kell szólnunk a hiányosságokról és a munka akadályairól is. A fent említett számadatokból kitűnik, hogy az ifjúsági hangversenyek száma mind központi (Zeneakadémia, Bartók-terem, Egyetemi Színpad), mind pedig peremkerületi viszonylatban oly mértékben szaporodott, hogy ma már kifejezett helyiséghiánnyal küzdünk, amelyen csak a Vigadó felépítése fog tudni segíteni.

Nagy nehézséget jelentenek peremkerületi viszonylatban a kultúrotthonok rossz zongorái, amelyek nemcsak szóló produkcióra, de olykor még kísérésre is teljesen alkalmatlanok.

Végül - de nem utolsó sorban - anyagi nehézségek is gátolják az ifjúsági hangversenyek minőségi emelését, hiszen az 5-6 Ft-os belépti díjakból származó bevétel csak kis mértékben fedezi ezen előadások kiadásait. Nem jelent megoldást ezen a téren az a nagyfokú segíteni akarás sem, amely konkrét formában nyilvánul meg az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyei iránt a különböző állami és társadalmi szervek részéről. (Művelődési Minisztérium Tanulmányi Főosztálya, Munkaügyi Minisztérium, Fővárosi Tanács Oktatási és Népművelési Osztály, Magyar Nők Országos és Budapesti Nőtanácsa, Pedagógus Szakszervezet, SZOT.)

A jövő terveiről szólva nem mennyiségi, hanem minőségi fejlesztéssel kívánjuk eddigi eredményeinket stabilizálni. Ennek egyik fontos eszközei lesznek az idei évadban megindult, ún. peremkerületi Ifjú Zenebarátok Klubjai, amelyek tematikailag szorosan kapcsolódnak (nevüket is innen kapták) peremkerületi hangversenyeinkhez.

E klubokba az iskolák énektanárai jutalomképpen küldik azokat a hangversenybérlő tanulóikat, akik iskolai énektanulmányaikban is példamutatóak. Minden klubtag egy vendéget is hozhat magával.

Az Ifjú Zenebarátok Klubjai a Fővárosi Tanács Népművelési osztályának védnöksége alatt állnak, a Pedagógus Szakszervezet, a Budapesti Nőtanács és az Országos Filmharmónia közreműködésével.

A klubösszejövetelek célja: szórakozva tanulni és tágítani az ifjúság zenei látókörét.

Az Országos Filharmónia Ifjúsági hangversenyeinek jelentősége nemcsak hangverseny látogató közönségünk perspektivikus kinevelésében és fiatal művészeink fokozottabb foglalkoztatási lehetőségeiben rejlik. Kultúrpolitikai hatósugaruk ennél sokkal tovább terjed azzal, hogy a fiatalság érdeklődését jó irányba terelik, és elvonják a rossz behatásoktól, tehát pártunk művelődéspolitikai irányelveinek gyakorlati kivitelezésében ezen a területen nagy segítséget nyújtanak.

Havas Miklósné