Az ifjúsági zenekarokról

Az ifjúsági zenekaroknak igen fontos feladata az, hogy az ifjúság érdeklődését a színvonalas, értékes zene felé terelje. A cél tehát első sorban nem a felnőtt műkedvelő zenekarok utánpótlásának biztosítása (bár ez a szempont is lényeges), hanem a zene és a zenélés megszerettetése. Ennek a célkitűzésnek világos szem előtt tartása megszabja a próbák és a szereplések arányát, rendjét, műsorát, hangulatát stb. E célkitűzés szemszögéből az is nyilvánvaló, hogy helytelen úton jár az, aki zenekarát folyton szerepelteti, azt valamiféle szórakoztató együttesként kezeli. Sok esetben a zenekart fenntartó iskola vagy egyesület is elvárja együttesétől, hogy az bármikor „szögről leakasztható” legyen. Pedig a gyakori szerepeltetés - amellett, hogy túlterheli a tanulókat - semmiképpen nem szolgálja a zene megszerettetését. A sűrű szereplések idején nem tud kibontakozni a próbák nyugodt, nevelő légköre, az a muzsikáló hangulat, amelyben alkotó, vezető, hangszerjátékos egymásra talál; az a derűs, felszabadult, élvezetes közösségi munka, amely feltárja a zene szépségeit, és amely minden ifjúsági zenekarnak célja és értelme.

Az ifjúsági zenekarok működésének legideálisabb feltételei általában a zeneiskolákban vannak biztosítva. (Jó vezető, egyöntetűen nevelt zenélő gyermekek sokasága, próbaterem stb.) Mivel a zeneiskolai zenekarok túlnyomó része vonós összetételű, magától értetődik, hogy vezetését rendszerint hegedű- vagy cselló szakos tanárra bízzák. A szép, tömör vonószenekari hangzás (amely a felnőtt, szimfonikus zenekarok alaptónusát is meghatározza) kialakítása szempontjából ugyanis nagyon fontos, hogy a vezető a mű stílusának, karakterének, hangulatának legmegfelelőbb vonás nemeket alakítsa ki. Ezt a feladatot a vonós-tanárok általában szakszerűen látják el. Munkájuk kezdő szakaszában azonban vonós szakértelmük ellenére igen sok nehézséggel kell megküzdeniük. Ezek a problémák onnan adódnak, hogy még a zeneiskolai tanárok sincsenek zenekarvezetői munkára felkészítve, hiszen a szaktanárképző tantervi anyagában nem szerepelnek zenekar vezetését előkészítő tantárgyak.

Az iskolareform tárgyalása során minden szakiskolában szinte központi kérdésként merült fel a szaktanárképző tagozat pedagógiai célkitűzéseinek tisztázása. Megállapítást nyert többek között, hogy az egyre terebélyesedő zenei érdeklődés, valamint tömegeknek az aktív zenélésbe való fokozódó bekapcsolódása sokoldalú feladatot ró a leendő tanárokra, a leendő zenei szakemberekre. Nem kétséges, hogy a mai idők zeneiskolai tanára nem zárkózhat előadótermének négy fala közé, munkája nem merülhet ki kizárólag csak a tanulók hangszeres oktatásában. A tapasztalat szerint az oktatási munkán kívül a zeneiskolák tanárai bekapcsolódnak a város zeneéletébe, pl. mint szólisták, kamara- vagy szimfonikus zenekari játékosok. Megbízhatják kórus vagy zenekar (vonós, szimfonikus, fúvós) vezetésével is, sőt, a szakszerű zenei ismeretterjesztést is sok esetben tőle várják.

E feladatok mindegyikére egyforma szintű felkészítést természetesen a szakiskola sem jelenleg, sem a jövőben adni nem tud. Ezt nem is lehet várni a tanulók túlterhelése nélkül. Az azonban feltétlenül hasznos lenne, és a jövő tanárait sok keserű csalódástól kímélné meg, ha e munkaterületekbe már tanulmányaik során bepillanthatnának.

Ilyenfajta meggondolások alapján szükséges, hogy a szaktanárképzős tervszerű kiképzést kapjon karmesteri munkára. Ezen belül szerepeljen az óratervben a partitúra-olvasás, hangszerelés, hangszerismeret és főleg a gyakorlati vezénylés. (Kórus vagy vonós, illetve fúvószenekari.) Az ilyen irányú kiképzést a Zeneakadémián kívül jelenleg egyetlen iskolatípus sem tudja biztosítani. A szakiskolák viszont aránylag kis többletmunkával e feladatot el tudnák látni. Az oklevél megszerzéséig eltöltött 13 évi tervszerű, lelkiismeretes zenei munkálkodás a javasolt kiegészítésekkel biztosíték arra, hogy az így képzett vezetők jó utat mutatnak a zenélő ifjúságnak.

1957 tavaszán egy tiszántúli kisvárosba egy kiszállás alkalmával kb. egyórás késéssel érkeztünk. A helyi kultúrházat a kipirult arcú gyermekek zsúfolásig megtöltötték. Türelmetlenül várták a vendégeket. Magam is nagy érdeklődéssel vártam a nagyszerűnek beharangozott zenei produkciót. Amikor azonban megpillantottam a hegedűk, pengetős hangszerek és a harmonikák sokaságát (basszus hangszer sehol!), hervadni kezdett az érdeklődésem. A „produkció” azután teljesen elszomorított. A színpadon 6-10 éves énekes-szólisták és táncosok „nagyos” kínlódását kísérte a zenekar, valami furcsa, egyhangú zörgéssel és cincogással. A szülőkkel súlyos pénzen vásároltatott hangszerek a kis kezeknek sehogy sem engedelmeskedtek. Főleg az szomorított el, hogy a kis városban (sőt, a megyében) nem akadt senki, aki az egyébként lelkes vezetőt felvilágosította volna, hogy az, amit csinál, nemcsak súlyos dilettantizmus, hanem kártevés a gyerekek, a szülők és a közönséggel szemben.

Ez az eset - és még sok más tapasztalat - azt bizonyítja, hogy a lelkes, jóindulatú szándék mellet a szaktudás is rendkívül fontos. A szakismeret nélkül vezetett munka a zenélési kedvet tönkreteszi, elhervasztja, míg a jó szakember kezében a legkisebb adottságok mellett is üdén, frissen és élvezhetően szól a zenekar.

1960-ik év tavaszán a dunántúli középiskolák Keszthelyen rendezték meg nagyszabású zenei találkozójukat. A találkozó alatt az egyébként csendes város úgy festett, mint egy felbolygatott méhkas. Öröm volt látni a sok gimnazista fiút, leányt, ahogy öntudatos arccal, hangszerükkel hónuk alatt jártak-keltek a városban. Még kedvesebb látvány volt a pódiumon látni őket, ahogy a zene és az izgalom megpirította az arcukat. A produkciók között volt sok kitűnő, de akadt néhány gyenge műsorszám is. A csalódásokat jelen esetben is a gyengén képzett vezető-tanár számlájára lehetett írni. Sajnos, időnként akadnak bátor emberek, akik valamilyen műkedvelő zenekarban, ifjúkorukban eltöltött néhány évi zenélés alapján jogosítva érzik magukat zenekar vezetésére. Véleményem szerint az volna a fejlődés természetes útja, hogy a műkedvelő (tehát ifjúsági is) zenekarok vezetőitől, még, ha munkájukért ellenszolgáltatást nem is kapnak, feltétlenül megköveteljünk bizonyos zenei szaktudást. Jelenleg még a működő ifjúsági zenekarok összeírása sem történt meg. (Tudomásom szerint e felmérés már folyamatban van.)

Még azokban a zenekarokban is, ahol jók az adottságok, sok gonddal küszködik a karmester. Többek között egyik legnagyobb probléma az ifjúsági zenekarok számára szánt zeneművek és átiratok hiánya. Kétségtelen, hogy a Zeneműkiadó Vállalat az elmúlt időszakban rengeteg friss kottát, zenei könyvet adott ki, sok egészséges kezdeményezéssel dicsekedhet. Itt volna azonban az ideje annak, hogy az eddig mostohán kezelt ifjúsági zenekarok ügyét is magáévá tegye. Minél több, klasszikus értékű zeneművet kell az ifjúsági zenekarok számára elérhetővé tenni. Célszerű lenne a megyék székhelyén központi kottatárakat létesíteni, s ennek állományát olyan mértékben bővíteni, ahogy a megyében működő zenekarok igénye megkívánja.

Tisztázatlan és rendezetlen sok helyen, hogy vajon a zeneiskolák, vagy pedig az általános, illetve középiskolák létesítsenek zenekart. Ott, ahol mindegyik iskola jogot formál erre, mivel a két iskolatípus ifjúsága azonos, ez sok esetben a tanulók túlterheléséhez vezet. Egyik-másik városban az iskolák vezetői úgy állapodtak meg, hogy a zeneiskolák zenekart, az általános, illetve középiskolák pedig énekkart létesítsenek. Az így alakult együttesek jól összehangolt tervek alapján kölcsönösen szerepelhetnek iskoláik műsorain.

Sokan attól tartanak, hogy a rádió, lemezjátszó, magnetofon, televízió térhódítása lassan, fokozatosan elhervasztja az ifjúság zenélési kedvét. A kényelmes zenehallgatás fölöslegessé teszi az aktív muzsikálást - mondják. Az lehet, hogy a nagyközönséget ez a kényelmes és sokszor magas zenei élvezetet nyújtó zenehallgatás a műkedvelők produkcióitól elriasztja. Az is lehet, hogy egy-egy ifjúsági zenekari műsorra nagy nehezen összetoborzott közönséget a jóindulat, vagy a zenélőkhöz fűződő baráti, vagy rokoni szálak hozzák el a tett színhelyére. A zenekar tagjai számára azonban mindez másodrendű kérdés, nekik elsősorban az együttmuzsikálás jelent élvezetet, és ezt a gyönyörűséget sem rádió, sem semmi más gépi berendezés egyelőre nem pótolja. Ezért szeretném újból hangsúlyozni, az élvezetes, sokszínű és jó hangulatú próbák mindenekelőtt való elsőbbrendűségét. A zenélési kedv felébresztése, ébrentartása pedig elsősorban a lelkes és jól felkészült vezetőtől függ.

Turcsányi Emil

*A fenti megállapítások véleményem szerint többé-kevésbé a szakiskolák zenekari munkájára is érvényesek. Ezen a területen azonban a tervszerű nevelőmunka elsősorban hivatásos (vagy félhivatásos) zenekari játékosok nevelését célozza. A több éven át folyó zenekari gyakorlat során a zenekari irodalom minél alaposabb megismerésén, rutinos zenekari játék elsajátításán és az igényes, szép muzsikáláson van a fő hangsúly.

A fenti cikkhez kiegészítésül közöljük a Zeneműkiadó Vállalat kiadásában megjelent és előkészületben levő iskolai-ifjúsági zenekari művek jegyzékét:

Bartók- Horváth: 14 darab a Gyermekeknek c. sorozatból

Bartók- Weiner: 10 darab a Gyermekeknek c. sorozatból.

Decsényi: Szvit gyermekzenekarra

Händel- Maros: Kis szvit

Haydn- Maros: 3 kis darab

Kókai: Kis verbunkos

Mozart- Szokolay: Divertimento

Mozart- Maros: 3 tánc

Mozart- Kesztler: Sinfonietta a négykezes zongoraszonátából

Schubert- Maros: 3 kis darab

Sugár: 2 darab

Sugár: Rondo, zongorára és vonósokra

Sugár: Variációk hegedűre és zenekarra

Előkészületben:

Bartók- Maros: 10 darab a Gyermekeknek c. sorozatból

Bartók- Darvas: 10 könnyű zongoradarabból 4 mű

Bartók- Darvas: 10 magyar népdalból 6 mű

Csajkovszkij- Weiner: Chanson triste

Csajkovszkij- Weiner: Humoreszk

Csajkovszkij- Decsényi: 6 darab a Jugend- Album c. műből

Haydn- Kodály: Rondo az V. hegedűszonátából

Händel- Fischhoff: Táncstvit

Hermann: Emlékezés Tinódira

Schubert- Fischhoff: Katona-induló

Schumann- Decsényi- Till: Öt darab a Jugend- Album c. műből

Schumann- Kalmár: 4 darab a Kinderszenen-ből