Versengő ifjú pianisták

A Magyar Rádió Zongoraversenye és a Földes Andor Zongoraverseny

Beszélgetés dr. Ujfalussy József akadémikussal

    – Professzor úr, Ön rendszeresen részt vesz zenei versenyek zsűrijének munkájában. Miként fogadta, hogy a Magyar Rádió októberben rendezett zongoraversenyén az előadóművészekből álló zsűri elnökének kérték fel?
    – Régi bútordarab vagyok a zenei életben, lassan öt évtizede tanítok a Zeneakadémián, már csak koromnál fogva is „kiérdemeltem” az ilyen jellegű felkéréseket. Ha úgy érzem, hogy valóban szükség van rám, nem szoktam nemet mondani. Ami külön a Magyar Rádióhoz köt: azok a rádiós előadás-sorozatok, melyeket az elmúlt évtizedekben készítettem.
    – Alig néhány nap választotta el a rádiós zenei versenyt a Zeneakadémia nagy hagyományú „háziversenyétől”, a Földes Andor zongoraversenytől, melynek zsűrijébe úgyszintén meghívást kapott. Tulajdonképpen miben tér el a két verseny?
    – A kisugárzásában. A Földes Andor verseny sokkal inkább a „köreinket” érinti, a belső munkát segíti. Mellesleg Farkas Gábor, aki most megnyerte a rádió versenyét, korábban már díjnyertese volt a Földes-versenynek, amely ilyenformán előkészület is lehet a rádiós és más megmérettetésekre.
    – Miben térnek el a versenyanyagok?
    – A művek kiválasztásában nem vettem részt, azt a zongoristák vették a vállukra. A rádió versenye szélesebb körből merítette az anyagot, ráadásul ott az a speciális helyzet adódott, hogy a három fordulót stúdiókörülmények között kellett végigcsinálni.
    – A Földes Andor-verseny szintén országos hatósugarú?
    – Szeretnénk, ha egyre inkább azzá lenne és a jövőben más felsősokú tanintézmények hallgatói is benevezhetnének.
    – Az itthoni versenyeknek van-e sajátossága?
    – Időről-időre felbukkan az a nézet, hogy nemzetközi viszonylatban a technikai megvalósításé az elsőbbség. A mi zsűrijeink a zenei megvalósítást keresik és ebben a vonatkozásban jók a tapasztalataink. Olyasmi előfordul, hogy valaki olyan stílusban nyilatkozik meg, amelyik talán nem az ő terrénuma, nem neki való, nem tudja úgy megvalósítani a darabot, ahogy az megkívánja, de általánosítani nem lehet.
    – Az interpretáció fejlődése érzékelhető egy versenyen? A mi fiataljaink produkciója illeszkedik-e a nemzetközi „trendhez”?
    – A mieink is eleget tudnak ahhoz, hogy beilleszkedjenek a nemzetközi vonulatba. De ez is csak egy általánosítás, mert mi is az, hogy nemzetközi trend? Különböző érdekszférák, ilyen-olyan körök, régiók, hagyományok másképp és másképp határozzák meg. A versenyt fölfoghatjuk úgy, mint egy viadalt, melynek során lesöpörjük az ellenfelet. Az igazi verseny azonban – mely termékenyítő lehet – arról szól, hogy a jón túllépve, még jobbak próbálunk lenni. A gyerekeink saját egyéni fejlődéséből ítélve látom, hogy ezzel sokan tisztában is vannak. Igazából valamennyien nyertesek, akik egy versenyen elindulnak, hiszen tájékozódhatnak arról, ki hol tart.
    – Ugyanannak a produkciónak többféle megközelítése lehet. A zeneesztéta milyen dolgokra figyel, amikor elbírálja egy versenyző zongorista interpretációját?
    – A pedagógus-zongorista azt a technikai és nevelési utat figyeli, amelyik ide vezetett és így vagy úgy vezet tovább. Én azt hallom belőle, arra figyelek, hogy a mű tradícióját hogyan produkálja.
    – Mennyire eltérően pontoznak? Nagy különbségek is voltak?
    – Egyáltalán nem. Pár perces megbeszéléssel döntést tudtunk hozni.
    – Ki a jó muzsikus? Aki agyból játszik?
    – Ez Földes Andornak volt az egyik mondása. Az agymunkának azonban meg kell előznie a művészi tolmácsolást; a gondolkozás eredményének kell közlő készséggé válnia; majd – Spinoza meghatározását kölcsön véve – az illető egy érzelmileg érintett állapotban, cselekvésre determináltan kell a hangszerhez üljön, úgy, hogy már elsajátította a művet, vagyis, akkor már nem egy rajta kívül álló művet interpretál, hanem a sajátját. Ma már nemzetközi viszonylatban is minden jóravaló előadóművész azzal kezdi, hogy tájékozódik a műről, történeti hátteréről, hogy játszották, kik játszották. Egyetértek azokkal a kollégáimmal, köztük irodalomtörténészekkel, akik úgy tartják: egy műalkotást megérteni nem lehet anélkül, hogy a keletkezéstörténetét ne értenénk.

A Magyar Rádió Rt. 16. Országos Zongoraversenye 2003. október 10-20.
A zsűri: Dr. Ujfalussy József zeneesztéta (elnök), Baranyay László zongoraművész,     Kovács Sándor zenetörténész, Lantos István zongoraművész, Vásáry Tamás zongoraművész

A nyertesek:         I. díj:      Farkas Gábor
                           II. díj:     Benabdallah Marouan
                          III. díj: Báll Dávid

A NKÖM különdíját Borbély László, a Kadosa Emlékérmet és a különdíjat Zsoldos Bálint érdemelte ki.

A 2003. évi Jubileumi Földes Andor zongoraverseny helyezettjei:

I. díj:    Fülei Balázs        (tanára: Nádor György-Réti Balázs)
        Dányi Árpád         (tanára: Dráfi Kálmán-Gulyás István)

II. díj:    Monostori Gábor    (tanára: Falvai Sándor-Némethy Attila)

III.díj:    Károlyi Ivett        (tanára: Szokolay Balázs-Némethy Attila)

A zsűri tagjai: Duffek Mihály (elnök), Dráfi Kálmán, Eckhardt Gábor, Szokolay Balázs, dr. Ujfalussy József.