Búcsúzunk Hortobágyi Máriától, az Apáczai Csere János-díjas zongoratanártól, aki 60 éves korában távozott el közülünk. Zongorázni Egerben a zeneiskolában Gyárfás Győzőnétől tanult. Érettségi után a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti szaktanárképző hallgatója lett, ahol jeles eredménnyel zongora és szolfézs tanári oklevelet szerzett. Mint fiatal zongorista gyakorta szerepelt szóló- és kamara művekkel, zenekari-kíséretes koncertekkel. Tanári pályáját 1962-ben Vácott és Monoron kezdte. Vásárhelyi Magda, a budapesti Bartók konzervatórium néhai rangos tanára szakfelügyelői jelentésében nagy elismeréssel értékelte a kezdő pedagógus tanításának erényeit. 1964-től Budapesten tanít az I. kerület zeneiskolájában. Gazdag pedagógiai munkásságának betegsége vetett véget.
 Tudásszomja, minden szép és új érték iránti érdeklődése haláláig elkísérte. Szüleitől örökölt népnevelői elhivatottsága áthatotta minden tevékenységét. Zenei ismertető előadásokat tartott. 12 évi tanítás után még a hegedűjátékkal is megismerkedett és elvégzett 5 zeneiskolai osztályt. A nyári szünetekben nyelvtudását és általános műveltségét itthon és külföldön idegenvezetőként kamatoztatta.
 Felismerve korunk szellemének veszélyes hiányosságait, pedagógiájában a nevelés fontosságát érvényesítette. A kodályi gondolat szellemében a művészi muzsika eszköz volt a kezében növendékei értékes, boldog ifjúvá formálásában. A művészet és az alkotók iránti alázattal nyitogatta tanítványai szemét a mindenség csodájára, harmonikus rendjére. Egyéni légkörű nevelő- tanító munkájával, szakmai tudásával, tanári és művész pályára indított tanítványai sikerével rangot és közmegbecsülést vívott ki. Kitüntető szaktanácsadói megbízatását a reá jellemző magas színvonalon és felelősséggel látta el.
 De hogyan vélekedtek erről tanártársai egy megemlékezésben?
„Milyen lesz, mint főnök, vetődött fel bennünk a kérdés? Örülünk, mert fiatalos, kedves, megértő. Iskoláinkban látogatása, növendékeink szereplése, vizsgája nem jár szorongással, oldottan beszélünk hibánkról is. Ő mindig keres valami jót és talál is. Eközben saját tanítványait maximális szakmai igénnyel, fáradhatatlanul vezeti sikerre. Boldogan tapsol nekik egy-egy sikerült produkció után. A munka szüneteiben szó kerül családról, gyerekekről, a világ dolgairól, eszmékről. Ez is ő, erre is jut ideje.”
 Igen, itt meg kell állnom, mert Hortobágyi Mária emberi erényei példamutatóak. Világnézetének két tartó oszlopa volt, Isten és a haza. Ezzel sohasem kérkedett, de erről beszélt szavaknál meggyőzőbben munkájának minősége, áldozatos helytállása családban, iskolában, egyházban, a társadalomban.
 Egykori tanítványom, barátom nekrológját személyes hangon, a koporsója mellett mondott búcsúztatóm befejező mondataival zárom:
 „Könnyes szemmel, de reménységgel búcsúzom tőled, mert hiszem, hogy végezetre eltétetett neked az igazság koronája, mert a nemes harcot megharcoltad, futásodat elvégezted, a hitet megtartottad.
 Köszönöm, hogy életed követendő példáját reánk hagytad, szeretetedet kitörölhetetlenül szívünkbe írtad.”