A hárfatanárok ZETA-tagozatáról

  2002 május 4-én megalakult a hárfatanárok tagozata a ZETA –ban.
  Részben abból az apropóból jöttünk össze, hogy a középkorosztály, és a fiatalabbak (íme egy újabb generáció, más, új hozzáállással, információra éhesen, nyitottan!) megismerjük egymás elképzeléseit, másrészt egy előadás kapcsán, melyet Gaál Erzsébet tartott.( 14 éve Amerikában élő hárfás, művész-tanár jelenleg magániskolát vezet, előadásokat tart és koncertezik). A bloomingtoni egyetem volt tanársegéde beszélt nekünk a korosztályokról, a különböző  „szintek” követelmény-rendszeréről, az alaptól a doktorátusig. Az ottani tanulói létszám nagyon nagy ( 4 éves kortól akár 50-ig), egységes iskolát képviselnek, Susann McDonald vezetésével. 18 hárfájuk van, és szinte természetes, hogy majdnem valamennyi növendéknek van otthon hangszere. (Nem feltétlen koncerthárfát jelent!) Számunkra mindez érdekes és új információ. Gaál Erzsébet végül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a világon mindenütt a legfontosabb a tanár és a diák egyéni hozzáállása, ambíciója és a köztük lévő kapcsolat hitele, milyensége. 
  Másik témánk az országos versennyel volt kapcsolatos. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy az egységes rendszerben a többi hangszerhez hasonlóan, a hárfásoknak is van lehetőségük versenyzésre. Ez kétségtelen előrelépés, az eddig tartott spontán összejövetelekhez, közös koncertekhez, országos találkozókhoz képest. Élvezhetjük az anyagi támogatást és a nyilvánosságot! Ugyanakkor fölmerült a kérdés: vajon jó-e ugyanolyan szisztéma szerint rendezni minden hangszer versenyét? A zenei szakmai tanácsadó testületekben, úgy tűnik, nem képviseli a „kis”-hangszereseket senki. Mi például, annyira kevesen vagyunk, hogy más-más hangszerekkel (cimbalom, csembaló) kerültünk össze alap- és középfokon egyaránt, adott esetben olyan iskolában, ahol egyáltalán nem is folyik hárfaoktatás.
  Vajon nem azért versenyzünk-e, hogy szorosabb szakmai kapcsolatot tartsunk egymással, hogy meghallgassuk egymást –diákok, tanárok, hogy ismerkedjünk, szélesítsük tudásunkat, kapcsolatainkat? 
  A hárfa-tagozat megalakulásán, összesen 14 fő volt jelen, nemcsak tanárok, hanem diákok is, akik hamarosan tanítani szeretnének. (Ez a létszám a hárfaoktatásban résztvevők kb. 80 százalékát teszi ki.) Egyöntetűen foglaltak állást arról, hogy, a versenyeket közösen kell tartani alap- és közép-foknak, (mivel majdnem mindenütt összekapcsolódik az alap- és a középfokú tanítás az iskola rendszeréből, vagy a tanár személyéből adódóan) és természetesen olyan helyszínen, ahol múltja van a tanszaknak. Kompromisszumkészségünket mutatja, hogy bár az Oktatási Közlönyben már megjelent a 2002-2003-as versenyekkel kapcsolatban „a tanév rendje” – benne a fentebb megkérdőjelezett szemlélettel – ám mi, némi lehetséges változtatással, egyeztetéssel versenyeznénk. A jövőre nézve pedig, úgy gondoljuk, a rendeletek megváltoztathatók a pozitív cél, a szakmai ésszerűség érdekében.
  Mint a fentiekből látható kicsi, de ambíciózus csapattal bővülhet a ZETA tagsága.