NYÁRI AKADÉMIA DEBRECENBENHetedszer rendezte meg az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiáját 2007. július 20-a és 30-a között a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara. Közel száz fiatal jött össze ebben az évben, kétharmad részük magyar volt, a külföldiek közül legtöbben Spanyolországból, majd Romániából, hárman a Távol-Keletről érkeztek. A hegedűsök 25 fős létszámát a fuvolások és a zongoristák követték (10-10), majd a brácsások (7-en), de valamennyi további zenekari hangszer játékosai is képviselve voltak néhány fővel. A hallgatókkal mesterkurzusokon, kamarazenei csoportokban és zenekari együttesben foglalkoztak jeles szaktanárok, köztük öt külföldön (Japánban, Németországban, Skóciában, Franciaországban) élő magyar művésztanár, valamint egy „igazi” külföldi, Athénből. Az akadémiának az évek során kialakult hagyománya szerint négyéves ciklusokban ismétlődik a programban az egyes zenetörténeti korszakok zenéje és azok interpretációs problémái. Ebben az évben a barokk zene állt a foglalkozások középpontjában, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a tanítási órák anyaga és a hangversenyek műsora kizárólag e korszak alkotásaira szűkült volna le. Újdonság volt, hogy a gyakorlati foglalkozásokhoz elméleti-zenetörténeti jellegű előadások csatlakoztak. Közülük négy szorosan a barokk zene tematikájához kapcsolódott: Gyöngyössy Zoltán a fuvola szerepéről beszélt a barokk zenében; Komlós Katalin a retorika és a figuratan témájával foglalkozott; Szitha Tünde pedig két jellegzetes barokk forma, a chaconne és a passacaglia jellegzetességeit ismertette. Az előadók élő és hangfelvételről történő bemutatásokkal szemléltették-színesítették mondandójukat. Akik ezeket az előadásokat meghallgatták, sok hasznos információval, továbbgondolásra késztető szemponttal bővíthették általános zenei tájékozottságukat, kor- és stílusismeretüket. Egy előadás a százhuszonöt éve született és negyven éve elhunyt Kodály Zoltán életművével és annak mai hatásával foglalkozott. Dr. Duffek Mihály, a Zeneművészeti Kar dékánja, a Nyári Egyetem igazgatója a nagyjából egyidejűleg zajló, 80 éves múltra visszatekintő Debreceni Nyári Egyetem külföldi hallgatói előtt beszélt erről, a közös kommunikáció nyelvén, angolul. Francia, olasz és német barokk kori zeneszerzők: Castello, Biber, Leclair, Bach és Telemann művei csendültek fel, színes válogatásban a japán Miki Takahashi és Rőmer Ádám hegedűművészek, valamint Dobozy Borbála csembalóművésznő hangversenyén. Finoman artikulált, színekben-karakterekben gazdag interpretációjuk megjelenítette a korai barokk stílus sokoldalúságát, olykor forrongó, majd klasszikussá leszűrődött hangját. Másnap Johann Sebastian Bach eredetileg fuvola-hegedű-continuóra – egy esetben orgonára – komponált öt triószonátáját szólaltatta meg fuvolán Gyöngyössy Zoltán, oboán Hadady László, gordonkán Molnár Piroska, csembalón Dobozy Borbála. Elmélyült, eleven játékuk mind a művek tartalmi gazdagságát, mind formai tökéletességét maradéktalanul érvényre juttatta. (E kompozíciók felvételével a közelmúltban hanglemez-díjat nyertek külföldön.) Hangversenyük kiemelkedő eseménye volt az akadémia programjának, valóságos felüdülést hozott a forró napokban. Apropó: Duffek Mihály megnyitó beszédében tréfásan megjegyezte, hogy a kedvező időjárást sajnos nem sikerült megrendelniük. A napokig közel 40°-os kánikulai hőség bizony embert próbáló volt, de ez nem, vagy csak alig befolyásolta a munka zavartalanságát, egyetlen programpont sem maradt el, csupán az egyik szabad térre tervezett fúvós kamarazenei hangversenyt mosta el az egyébként várva várt zivatar, de azt is megtartották későbbi időpontban. Változatos, szép élményben részesült a közönség azon a hangversenyen, melyen egy, két, illetve három brácsa meleg, telt tónusú hangját hallgatta, kísérő hangszer, zongora közreműködése nélkül. A műsorban barokk „kismesterek” szonátái, duói, egy trió és J. S.Bach eredetileg hegedűre komponált h-moll partítája közé ékelve egyetlen kortárs darab is elhangzott, Ligeti György brácsa-szólószonátájának „chaconne chromatique”-tétele, mely formai felépítésénél fogva rímelt a két évszázaddal korábbi zenékre. A sikert döntő mértékben a három előadóművész felkészültsége, stílusokban jártassága, muzikalitása biztosította. Három generációhoz tartoznak, a világ három különböző részéből érkeztek, de mindhárman magyarok: Nagy Sándor a tokiói Musashino Zeneakadémia professzora, Rőmer Ádám a berlini rádiózenekar szólóbrácsása és Tóth Veronika, aki jelenleg Glasgow-ban zeneakadémiai hallgató (Lissauer Péter tanítványa). Társulásuk alkalmi jellegű volt, mégis teljesen egységes hatást keltett. A fiatal művészjelölt-lány másik alkalommal önálló esten is fellépett, ezen többek között Kurtág-, Ligeti- és Britten-kompozíciókat is játszott. A szónak legjobb értelmében „izgalmas” műsora volt a fuvolások gálaestjének. Gyöngyössy Zoltán és Matuz István, valamint tíz növendékük lépett fel magyar műsorral, Szervánszky Endre, Szigeti István, Sáry László, Sári József és a még középiskolás Ivony Marcell két-, három- és nyolc-fuvolás kompozícióival. A műsor összeállításának egyik szempontja az volt, hogy a hallgatók – magyarok és külföldiek – ismerkedjenek a kortárs hazai alkotók zenei nyelvével, irányzataival, kompozíciós technikájával, a fuvola újabb játéklehetőségeivel, hanghatásaival. Olyan „hibrid” hangszerek is megszólaltak ezen az esten, amelyek a fuvola és az oboa, a fuvola és a klarinét „keresztezéséből” jöttek létre. A fiatalok nagy figyelemmel és látható jó kedvvel muzsikáltak együtt tanáraikkal, s a közönség is tetszéssel fogadta a jól hangzó, bravúrosan előadott darabokat. Szólóestet adott Vasileios Papavasilou görög bőgőművész. Operatémákra (Norma, Rigoletto) épülő virtuóz parafrázisok mellett Beethoven A-dúr cselló-zongora szonátáját (Op.69) is megszólaltatta, feledtetni igyekezve a két hangszer közötti különbségeket. A vonósok és a fafúvósok után Boldóczky Gábor trombitaművészt és a Németországban élő Németi Nándor harsonaművészt is meghallgathatta a Liszt-terem közönsége, mindketten a Nyári Akadémia tanárai voltak. Boldóczky műsorából kiemelkedett George Enescu Legendájának finoman lírai előadása, valamint a „slágerdarab” Velencei karnevál elegánsan könnyed, virtuóz interpretálása. Németinek köszönhetjük a műsor legfajsúlyosabb számát, a magyar zeneszerzők doyenje, Szőllősy András 100 ütem basszusharsonára és három bongóra című művének kiváló tolmácsolását, Szabó István ütőhangszer-művész egyenrangú közreműködésével. A közönség jól reagált a hallottakra, a két, utóbb említett mű előadása aratta a legnagyobb sikert. A kettős Kodály-évfordulót a már említett előadás napján, a Debreceni Nyári Egyetemmel közös rendezésben az egyetem aulájában köszöntötték az akadémia művésztanárai, „külső” közreműködőkkel. Mercs Angéla szép hangon és teljes azonosulással énekelt nyolc, egymást hangulatában jól kiegészítő népdalfeldolgozást a Magyar Népzene köteteiből válogatva. A korábbi években is mindig kiválóan szerepelt tanári vonósnégyes: Kiss Vilmos Péter, A. Kardos Ildikó, Sárosi György és Ádám Károly az Első vonósnégyes 3-4. tételét, közülük ketten a Hegedű-gordonka duó 1. tételét szólaltatták meg. Elhangzott a fiatalkori Adagio is, Zs. Szabó Mária tolmácsolásában. A műsor nem volt hosszú, szívesen hallottuk volna a két kamaramű legalább egyikét teljes egészében. Nagy veszteség érte a legutóbbi tanév során a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karát, ezzel együtt a magyar zenei felsőoktatást: meghalt Kedves Tamás gordonkaművész, tanszékvezető tanár, a Nyári Akadémia művészeti igazgatója, annakidején egyik kezdeményezője és irányítója. A halála előtti hónapokban még aktívan szervezte az idei rendezvény előkészítését, programjának kialakítását. Félbeszakadt munkáját négytagú bizottság: Ádám Katalin tanulmányi vezető, Kapusi Istvánné gazdasági igazgató, Váradi Judit és Tóth József tanárok folytatták és teljesítették be, pótolva a pótolhatatlant. Kedves Tamás személyére, munkásságára emlékezett Duffek Mihály megnyitó beszédében és az „in memoriam” hangverseny bevezetőjében, melyen művészbarátai, volt kollégái léptek fel, akikkel sokat dolgozott együtt, akik tisztelték és szerették. A hangverseny műsorának összeállítása és az interpretációk színvonala méltó főhajtás volt a tragikusan korán eltávozott barát, művésztárs emléke előtt. Az előadott Veracini-, Bach-, Fauré- és Weiner-művek után különösen megrendítően hatott a záró szám, Fukushima japán komponista sirató darabja szólófuvolán, Matuz István előadásában, lesötétített teremben. A növendékeknek is többször volt alkalmuk nyilvánosan, tanáraik és a többi fiatalok előtt számot adni tehetségükről, felkészültségükről. Ezek a hangversenyek – természetesen – változó színvonalúak voltak, többségükben jól mutatták az egyéni munka eredményeit és a tanítási órák jó légkörének hatását. Hallhattunk egészen jó, sőt kimagasló produkciókat is, így – csak egyet említve – egy több éve visszatérő román zongorista lány (Duffek Mihály növendéke) bravúros szereplését, Ginastera Argentin táncok című művével. Mind a tanítási órákon, mind a hangversenyeken – melyek során nevüket külön nem említettük – sokat dolgoztak és elismerést érdemlő teljesítményt nyújtottak a zongorista-korrepetitorok: Böszörményi Judit, Király Márta, Mogyorósi Éva, Szenthelyi Judit és Váradi Judit. A záróhangverseny visszatért az idei akadémia alapkoncepciójához: barokk művek szólaltak meg a Zeneművészeti Kar Liszt-termében. A program jellegének megfelelően kis létszámú vonószenekar játszott, karmester nélkül, Zs. Szabó Mária betanításában és koncertmesteri irányításával. A kor- és stílushű előadáshoz nélkülözhetetlen, kevésbé látványos, de annál fontosabb continuo-játék feladatát Martos László látta el, biztos támaszt adva csembalón az együttes játékához. A nagysikerű hangverseny első számaként Fátyol Rudolf adta elő Vivaldi A négy évszak című ciklusából a Tavasz és a Tél concertót. Bach h-moll szvitjét egy még kisebb létszámú vonós csoport szólaltatta meg, a protagonista Matuz István irányításával. A második részben Telemann G-dúr brácsaversenyét Rőmer Ádám, végül Bach F-dúr oboaversenyét (az E-dúr csembalóverseny rekonstruált, eredeti [?] változatát) Hadady László tolmácsolta. A jól felkészített zenekar és a kitűnő szólisták produkciója méltó lezárása volt a 2007. évi akadémiának. Várjuk a jövő évi folytatást! Körber Tivadar
|