Nyár zenével – Debrecenben

     Beszámolómat az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiájáról – látszólag ünneprontó módon – „ellenpontozó” kitérővel kezdem. Arthur Honegger több mint fél évszázaddal ezelőtt írta le a következő baljós mondatokat: „Meg vagyok győződve, hogy a mai értelemben vett zeneművészet néhány év múlva teljesen megszűnik. Eltűnnek persze a többi művészetek is, de a zeneművészet kétségkívül megelőzi őket”. Azóta – különösen a legutóbbi időben – sokan adnak hangot hasonlóan pesszimista nézeteknek, s legyünk őszinték, nem is egészen alaptalanul. Egy ma Nyugaton divatos japán-amerikai politológus, Francis Fukuyama egyenesen kimondja: a szerinte ideálisnak tartott jövő társadalmában „minden olyan művészet véget ér, amely társadalmilag hasznosnak is tekinthető” s „a művészeti tevékenység a hagyományos japán művészetek üres formalizmusának szintjére süllyed”. Hogy egy olyan világban, amelyben az emberek érzéketlenek a zene értékei és mindenféle esztétikum iránt, hogyan lehet emberi életet élni – elképzelni se tudom és nem is akarom.
    Szerencsére nem tartunk még itt. A zeneművészet él és éltet, egy vele élesen szembenálló „ellenkultúra” nyomásának eddig még több-kevesebb sikerrel ellenállva. Mitől remélhetjük, hogy továbbra is élni fog, mindenféle fenyegető jelzés ellenére?  Garancia – ha létezik – azoknak a fiataloknak a kezében van, akik a „komolyzene” (ahogy sokan gúnyolják: a „szomorúzene”) művelését és továbbadását életcéljukul, hivatásukul választották. Ilyen fiatalok közvetlen közelében volt alkalmam két hetet eltölteni Debrecenben. Korántsem új keletű tapasztalataim szerint ezek az ifjú zenészek érdeklődők, tanulni vágyók, szorgalmasak, lelkesek, fogékonyak, s egyelőre talán fel sem merül bennük az aggályos kérdés: lesznek-e majd a jövőben is olyanok, akik kíváncsiak tudásukra, művészetükre, akik meghallgatják őket hangversenyeiken, akik tanulni akarnak tőlük.
    Ezután következzenek a beszédes tények, adatok. A Nyári Akadémiát negyedik alkalommal rendezte meg 2004. július 18-a és augusztus 2-a között a Debreceni Egyetem Konzervatóriuma, Duffek Mihály igazgató és Kedves Tamás tanszékvezető tanár kezdeményezésére és irányításával. Száznyolc – többségében felsőfokú zenei tanulmányokat folytató – fiatal gyűlt össze, közülük nyolcvanegyen hazánkból, huszonheten határainkon túlról (a létszámok csökkenő sorrendjében): Japánból, Romániából, Spanyolországból, Szerbia-Montenegróból, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Hollandiából és Németországból. Velük tizenhét hazai és külföldön élő hangszeres művésztanár foglalkozott: Kapás Géza, Zs.Szabó Mária, Sebestyén Ernő hegedű-, Nagy Sándor mélyhegedű-, Ádám Károly, Kedves Tamás gordonka-, Duka Norbert bőgő-, Gyöngyössy Zoltán, Matuz István fuvola-, Hadady László oboa-, Lakatos György fagott-, Duffek Mihály, Jandó Jenő zongora-, Tóth József, Weninger Richárd és Kammerer András kamarazene-szakon, mesterkurzusok, kamarazenei órák és zenekari foglalkozások keretében. A hallgatóknak lehetőségük volt más tanárok óráinak meghallgatására is – és természetesen sok-sok gyakorlásra a Konzervatórium termeiben és a kollégium szobáiban kora reggeltől késő estig. Az órákon kidolgozott, esetenként későbbi vizsgáikra előkészületben lévő darabjaikat stúdiókoncertek keretében mutathatták be egymásnak és „külső” érdeklődőknek.
    A programhoz szorosan kapcsolódó hangversenyek, a tanárok és a vendégművészek produkciói magas mércét állítottak, példát mutattak a fiatalok számára. Egyszersmind a város nyári zenei életét is vonzó, több esetben kimagasló művészi színvonalú eseményekkel gazdagították. Ebben az évben a bécsi klasszikus mesterek alkotásai álltak a program középpontjában, így Mozart művei tizenötször, Haydn és Beethoven kompozíciói két-két alkalommal hangzottak el az esti koncerteken, s ebben a számban nem szerepel a hallgatók által megszólaltatott körülbelül ugyanennyi mű, illetve tétel. A hangversenyek többségének színhelye a Konzervatórium épületének Liszt-terme volt.
    A műsorokban a kamarazenei alkotások domináltak. Nem állandó, összeszokott együttesek, hanem jórészt alkalmi társulások játszottak együtt, ezen belül több ízben a Konzervatórium művésztanárai. Ezt az „alkalmiságot” nem alábecsülésként, sőt,  elismerésképpen írom le, produkcióik értékére, színvonalára emlékezve. A hangversenyeken hallottak egyenkénti méltatása helyett sommásan így jellemezhetem őket: jó, még jobb és egészen kiváló előadások szereztek élményeket a változó létszámú hallgatóságnak. Vegyük sorra ezeket!
    A szatmárnémeti illetőségű Fátyol Rudolf, Duffek Mihály társaságában Mozart-szonátákat adott elő, ezt rövid előadással vezette be a komponista hegedűre írt műveinek előadási problémáiról.
    Weiner Leó zeneszerzői és tanári életműve előtt tisztelegtek a Konzervatórium művésztanárai: Kiss Vilmos Péter, Alexáné Kardos Ildikó (hegedű), Sárosi György (mélyhegedű), Ádám Károly (gordonka)  és Grünwald Béla (zongora), két Weiner-kompozíció – a Vonóstrió és  a 2. Vonósnégyes – valamint Mozart g-moll zongoranégyesének interpretálásával.
    Matuz István,  a Párizsban élő Hadady László és a már megnevezett debreceni vonóstanárok Mozart fúvós-vonós hangszereket kombináló kvartettjeiből szólaltattak meg négyet.   
    Bach, Haydn, Mozart, Dieter és a Doppler-fivérek  művei mellett kortárs szerzők – Melis László, Hollós Máté, Sári József – darabjaiból állt Gyöngyössy Zoltán és Matuz István kétfuvolás estjének műsora. Gordonkán Kedves Tamás, zongorán Mogyorósi Éva működött közre.
    A Münchenből érkezett vendégprofesszor, Sebestyén Ernő és Jandó Jenő  szonátaestjén egy-egy Haydn-, Mozart- és Beethoven-művet adott elő, utóbbitól a híres „Kreutzer”-szonátát.
    Kovács Szilárd, a Konzervatórium tanára orgonán Bach- és Liszt-műveket játszott a  Szent Anna Székesegyházban, a két zeneszerző halálának a naptárban egymáshoz közel eső évfordulója alkalmából. Ezen az esten Mozart két, ritkán hallható templomi szonátája is elhangzott, a már említett három vonós tanár közreműködésével.
    Két fiatal hegedűművésznő adott önálló estet a két hét során: a Zeneakadémián ez évben diplomát nyert Bogáti Bokor Orsolya (partnere Szenthelyi Judit volt) és a nemzetközi hírnevű Kokas Katalin, Pertis Zsuzsa és kishúga, a gordonkás Kokas Dóra társaságában. Előbbi Bach, Mozart és Ravel, utóbbi Schubert, Mozart, Haydn és Beethoven egy-egy művét adta elő.    
    A zenekari hangversenyek igen sok érdeklődőt vonzottak az Egyetem tágas és impozáns, ám akusztikailag korántsem kifogástalan aulájába, közöttük nagy számban az egyidejűleg zajló Debreceni Nyári Egyetem résztvevőit. Az Akadémia fiataljaiból összeállított zenekari együtteseket Kováts Zoltán konzervatóriumi tanár készítette fel és vezényelte. A két esten természetesen szintén a bécsi mesterek művei szólaltak meg: egy-egy „bemelegítő” nyitány után alkalmat adva a művésztanároknak: Zs.Szabó Máriának, Sebestyén Ernőnek, Fátyol Rudolfnak, Nagy Sándornak, Grünwald Bélának és Jandó Jenőnek versenyművek szólistáiként történő szereplésre. A közönség mindkét estén nagy tetszéssel fogadta a művészek magas színvonalú interpretációit.
    A kortárs zene az idei programból sem hiányzott. Az idén ötvenéves Hollós Máté kamaraművei közül hangzott el válogatás egyik délután a Konzervatórium kamaratermében, a szerző jelenlétében. A műveket Apostol Sára (zongora), Matuz István, Kedves Tamás, Mogyorósi Éva és Kiss Vilmos Péter szólaltatta meg. A zeneszerző munkásságát Kedves Tamás méltatta köszöntőjében. A műsor végén Hollós Máté énekesként (!) is közönség elé állt: egy francia és egy angol népdalfeldolgozását adta elő Virág Emese kíséretével.
    Bár nem tartozik a tárgyhoz, nem tartom érdektelennek megemlíteni, hogy ezekben a napokban zajlott a XXI. Nemzetközi Kórusverseny is, ami egyfelől elvonta a hangversenyek lehetséges közönségének egy részét, másfelől a vox humana élményével egészítette ki Debrecen nyári zenei eseményeinek sorát. A kórusfesztivál nagy tömeget vonzó programpontja volt egyik este a King´s Singers nagytemplomi fellépése.
    Úgy vélem, e részletező leírással sikerült érzékeltetnem azt a sokszínűséget, ami az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiáját 2004-ben is jellemezte, sok tanulsággal és örömteli élménnyel gazdagítva annak résztvevőit és mindazokat, akik az egyes eseményeken jelen voltak. Köszönet és elismerés illeti a Debreceni Konzervatórium vezetőit, tanárait és többi munkatársát, a Nyári Akadémia eltervezőit és kivitelezőit, és nem utolsósorban azokat az intézményeket, alapítványokat, szervezeteket, amelyek anyagi támogatásukkal a megvalósítás  lehetőségét biztosították. Várjuk a jövő évi folytatást!