Beszélgetés Edward Dusinberre-rel, a Takács Vonósnégyes prímáriusával

Edward Dusinberre 1968-ban született Angliában, Leamington Spa-ban. Korán kezdett hegedűlni tanulni. Első komolyabb szakmai sikere (koncertmestere volt a National Youth Orchestra-nak) erősítette meg abban, hogy a zenét válassza élete hivatásául. Tanulmányait a londoni Royal College of Music-ban folytatta, az ukrán származású Felix Andrejevszkij irányításával. 1990-ben diplomázott, s ugyanebben az évben megkapta a Tagore medált, melyet minden évben az iskola legjobb hallgatójának adományoznak. Több ösztöndíj után a Juilliard Schoolban tökéletesítette hegedűtudását, Dorothy DeLay-nél. Az ő ösztönzésére játszott próbát az újjáalakult Takács Vonósnégyesnél, melynek 1993-tól prímáriusa. A vonósnégyessel a világ minden jelentős zenei központjában felléptek már. Elsősorban Beethoven-, Haydn- és Bartók-specialistaként tartják számon az együttest. A South Bank Centre-ben a kvartettet rezidens vonósnégyesként jegyzik. 

 – Az 1975-ben alakult Takács Vonósnégyes tagjai közül mára már csak Schranz Károly (2. hegedű) és Fejér András (gordonka) maradt meg az alapító tagok közül. A ’90-es évek közepén megüresedett a prímárius-névadó, Takács-Nagy Gábor és sajnálatos módon Ormai Gábor helye is. Ön hogyan került a kvartetthez?
 – 1993-ban Dorothy DeLay (akinél a Juilliard Schoolban tanultam) vetette fel, mi lenne, ha próbát játszanék a világhírű együttesnél. Ezt meg is tettem. Először csak egy hétvégére vettek fel, majd egy próbaidőszakra és egy hangversenyre, ami 1993 áprilisában volt. Azóta vagyok a csapat tagja. 
 – A brácsás pozíciója is megüresedett a közelmúltban…
 – Igen, és a helyet Geraldine Walther foglalta el, 2005 augusztusától. Ő – többek között – a San Francisco-i Filharmonikusoknál játszott, de számtalanszor csatlakozott különböző vonósnégyesekhez is, tehát már nem volt gyakorlatlan a kvartettezésben, mikor hozzánk csatlakozott. Egyébként ő is próbajátékkal került hozzánk.
 – A Takács Vonósnégyes előtt játszott már együtt magyar muzsikusokkal?
 – Nem. Azelőtt még soha nem játszottam együtt magyar zenészekkel.
 – Az egész évben a világot járó vonósnégyesnek hol van a székhelye?
 – Colorado egyik festői városában, a Sziklás hegység lábainál fekvő Boulderben lakunk és próbálunk, és valamennyien tanítunk a város egyetemén. Mind a négyünknek vannak egyéni tanítványai, és tanítunk kamarazenét is. Ha rákattint a weboldalunkra (www.takacsquartet.com), mindannyiunkról részletes információkat talál. A vonósnégyesalapító tagjai a ’80-as évek közepétől telepedtek le Boulder-ben. Tőlük tudom, hogy az egykori Magyar Vonósnégyes brácsása, Koromzay Dénes hívására jöttek. Koromzay egyébként az itteni zenei fakultáson tanított brácsát. 
 – Milyen a zeneoktatás Amerikában?
 – Véleményem szerint az alsófokú zeneoktatás meglehetősen problematikus Amerikában, mivel az iskolák egyáltalán nem kínálnak zenetanulási lehetőséget. Vannak ugyan jó iskola utáni zenei programok és néhány iskolában van zenei oktatás is, de általánosságban az amerikai gyerekek meglehetősen egyenetlen zenei oktatásban részesülnek. 
 – Ön mikor kezdett zenével foglalkozni?
 – Négy éves koromban kezdtem a hegedűtanulást. Később meghatározóak voltak számomra a nagy-britanniai National Youth Orchestra-ban [Nemzeti Ifjúsági Zenekarban] szerzett élmények. Nagyszerű karmesterek irányítása alatt dolgoztunk. Ezek hatására gondoltam úgy, hogy muzsikus leszek. Meg aztán, mindig szerettem szerepelni…
 – Mik az együttes tervei a közeljövőben?
 – Járjuk a világot… Imádunk például Budapesten játszani, ahol minden két-három évben megfordulunk. A rendszeres hangversenyezés mellett lemezfelvételeink is lesznek. Lesz egy Schubert-lemezünk, melyre a Rosamunde-t és a d-moll (A halál és a lányka) vonósnégyest vesszük fel. A következő két évben felvesszük a Brahms-kvartetteket és a zongoraötöst Stephen Hough közreműködésével. Mindegyik a Hyperion lemezcég gondozásában fog megjelenni. 
 – Ha nem tévedek, kortárs zeneszerzők műveit is szívesen játsszák.
 – Valóban. London egyik legnagyobb művészeti központjának, a South Bank Centre-nek állandó meghívott együttese vagyunk. E megtisztelő címnek köszönhetjük, hogy a South Bank felkérésére írt műveknek mi lehetünk az első előadói. Nagy örömmel készülünk bemutatni például James Macmillen nekünk írt darabját. Wolfgang Rihmtől is várunk egy új művet, melyet baritonra és vonósnégyesre ír, és a Faust-legendán alapszik. 
 – Érdekes és egyben tanulságos társulásnak éreztem, hogy a Muzsikás együttessel közösen szerepeltek. Bartók 4. vonósnégyesét és a Román népi táncokat ölelte körül Muzsikásék eredeti népi dallamokon nyugvó improvizációja. A Duókban Schranz Károly és a Muzsikás Sipos Mihály személyében találkozott a két előadói világ és felfogás, csakúgy, mint a Román népi táncok utolsó két tételében is, amit együtt adtak elő. Bevallom, angol közönséget még nem láttam olyan lelkesen tapsolni, mint az utóbbi után. Mikor játszottak először a Muzsikással?
 – Jó néhány éve már annak, hogy először léptünk színpadra velük és Sebestyén Mártával az Aspeni Zenei Fesztiválon. Nézetem szerint ez a fajta műsor közvetlenebbé, érthetőbbé teszi Bartók zenéjét a nagyközönség számára, egyfajta utat mutat a hallgató számára. Értelmet ad annak, ami esetleg absztraktnak tűnhet Bartókban azáltal, hogy megvilágítja zenéjének csodálatosan emberi gyökereit. Játszható ez a program más Bartók-zenével is. Muzsikásék választották a 4. vonósnégyest, mivel úgy érezték, hogy e mű tételei közé könnyen tudnak olyan improvizációkat játszani, melyek megvilágítják azokat a furcsa színeket és szövésmódot, melyet Bartók ebben a kvartettben használ. Először Joseph Horowitz programtanácsadó segített nekünk a műsor összeállításában. Az Aspen Festival után (melyben akkor még Brahms és Liszt művei is szerepeltek) gondoltunk a Muzsikás együttessel arra, hogy kizárólag Bartókot helyezzük a középpontba az elkövetkezendő előadások során.
 – A már említett Brahms f-moll zongorásötöst (op. 34) is játszották legutóbbi hangversenyükön a Queen Elisabeth Hall-ban, 2007 májusában. A műsoron szerepelt még Dvořák  F-dúr (Amerikai/Néger) vonósnégyese (op. 96) és Sosztakovics 11. (f-moll) vonósnégyese (op. 122). Véletlen vagy tudatos volt a műsorválasztásnál, hogy ennyire összhangban legyenek a hangnemek?
 – Abszolút véletlen. A Brahmsot a közelgő lemezfelvétel miatt tűztük műsorra, a másik kettőt pedig, mert szeretjük játszani és nagyszerű darabok.
 – Köszönöm a beszélgetést és további sikereket kívánok.