A XVIII. KERÜLETI DOHNÁNYI ERNŐ ZENEISKOLA
ÚJÉVI HANGVERSENYE
M |
anapság már nem elég egy jó ötlet, egy lelkes közösség fáradhatatlan munkája és kitartása a nagy tervek megvalósításához. Sőt még az sem, ha az ötletre társadalmi igény mutatkozna. Mindenki számára ismerős a széttárt kar, a sajnálkozó arckifejezés és nem kell a testbeszéd specialistájának lenni ahhoz, hogy megértsük jelentését: „Szívesen megcsinálnánk, támogatnánk az ötletet, ha volnának segítőink, védnökeink és a legfőképpen — pénzünk.” Bár a pestlőrinci zeneiskolának is meg kell küzdenie a mindennapok problémáival, a közel évtizedes múltra visszatekintő újévi hangversenyük a helyi önkormányzat pozitív hozzáállásának köszönhetően fontos társadalmi eseménnyé nőtte ki magát az évek során. Helyszíne mindig a kerület valamely nagybefogadó képességű létesítménye (ahol az érdeklődők nagy száma miatt gombostűt sem lehet leejteni), a rendezvényt minden évben élőben közvetíti a kerületi kábeltévé (a felvétel még hetekig szerepel a televízió műsorán), valamint olyan védnökökkel dicsekedhet, mint Pestszentlőrinc-Pestszentimre polgármestere, dr. Mester László és Szenthelyi Miklós hegedűművész. Titokról nincs szó, a magyarázat egyszerű: a kerület vezetése jó érzékkel ismerte fel, hogy mekkora kincs a szűkebb pátria életében a Dohnányi Ernő Zeneiskola. Nemcsak azért, mert a kerületi rendezvényeken, társadalmi eseményeken gyakorta megjelennek az iskola növendékei, tanárai, hogy közreműködésükkel emlékezetesebbé tegyenek egy-egy ünnepséget, sporteseményt vagy megnyitót, hanem az is világossá vált, hogy szükség van az olyan eseményekre, melyek összefogják, megmozgatják, tájékoztatják és egyben magas színvonalon szórakoztatják is a kerület lakosságát. Az immár hagyományosnak mondható újévi koncert egyszerre tesz eleget ezeknek a kívánalmaknak.
Az idén is (2008. január 6-án) hosszú sorokban siettek az emberek a Pestszentlőrinci Sportcsarnokba, annak ellenére, hogy az év eleji szélsőséges időjárás miatt jégpályává változott utakon kellett megküzdeni a bejutásért. A hangversenyt a polgármester rövid óév-értékelő beszéde előzte meg, amit — hogy a helyszín szelleméhez igazodjunk — két rendkívül igényesen szerkesztett zenei „félidő” követett. Az elsőben a zeneiskola szimfonikus zenekara játszott Tóth Gergely József vezényletével. Nyitásként Szenthelyi Miklós és egykori tanítványa, Kovács Anikó hegedűművész varázsoltak mediterrán hangulatot Sarasate Navarra című kompozíciójával, amit az újévi koncertek elmaradhatatlan sikerszáma, Johann Strauss Kék Duna keringője követett. A szünetig – a tavalyi év kétszeres Kodály-évfordulójára emlékezve – a Háry János című daljátékából hangzottak el népszerű részletek Szilágyi Olga és Tihanyszegi Zsolt előadásában, a Baptista Központi Énekkar és a Liszt Ferenc Vegyeskar tagjaiból alakult férfikar közreműködésével. A kitartó vastapsot Offenbach Kánkánjával köszönte meg a zenekar.
A szünet után a Fúvószenekar lépett színpadra, a zeneiskola igazgatójának, Sánta Ferencnek irányításával. Műsoruk kaleidoszkópszerűen sokszínű volt, időrendben pedig Liszt Ferenctől Hidas Frigyesig ívelt a darabok sora. A két legnagyobb tapsot kiváltó mű Fritz Kröpsch A pince mélyén című miniatűr tubaversenye volt Bazsinka József brilliáns szólójával, a könnyedebb műfajból pedig a Glenn Miller legnépszerűbb darabjaiból összeállított Story Forever. A hangverseny után a pestlőrinci közönség még sokáig ünnepelte a pódiumra felsorakozó több mint száz szereplőt, s szinte bizonyos, hogy akik ott voltak ezen az estén, jövőre is eljönnek a Dohnányi Ernő Zeneiskola újév-köszöntőjére.
Kovács Ilona