Kurtág György Salzburgban

A 2004. évi nyári Salzburgi Ünnepi Játékok kortárs zenei koncertjeinek középpontjában Kurtág György művészete állt.
    Az előzményekről is érdemes szólni. Az 1993-ban Gerald Mortier és Hans Landesmann művészeti irányításával megújult Ünnepi Játékok egyik fő célja volt a kortárs és huszadik századi zene jelentős reprezentálása. A koncentrált műhelymunka és a fantáziadús műsorválaszték meghozta eredményét: a fesztivált világszerte első helyen jegyzik színvonalas előadói és tematikus programjai révén. Hans Landesmann-nak, a magyar származású gazdasági és koncertigazgatónak volt köszönhető, hogy a magyar zene jó néhány alkalommal kiemelt szerephez jutott. Már az első évben Kurtág-Ligeti ciklus keretében elhangzottak a Kafka töredékek, a Jelenetek egy regényből és a Truszova dalciklus. Azóta szinte valamennyi évadban szerepelt Kurtág mű. Gidon Kremer, az Arditti vonósnégyes, Michael Gielen és az Ensemble Modern mellett 1999-ben a Bécsi Filharmonikusok Simon Rattle vezényletével mutatták be Grabstein für Stefan című művét. Mihály András tiszteletére írt 12 mikroludiuma három alkalommal is elhangzott az évek során az Arditti, Hagen és idén a Minguet vonósnégyes előadásában. 2001-ben Alfred Brendel 70 éves születésnapi koncertsorozatában Pierre-Laurent Aimard játszott Kurtág műveket, amelyhez Brendel saját kísérőszövegét olvasta fel.
    2002-ben az Osztrák Új Zenei Együttes a negyven éves Claus-Steffen Mahnkopf szerzői estjén a Kurtág György tiszteletére írt „Kurtág-Zyklus”, „Kurtág duo” és „Hommage á György Kurtág” című műveit mutatták be. Ez az évad azonban már az új vezetés intenciói alapján, Peter Ruzicka művészeti vezetésével indult. Ruzicka - aki maga is zeneszerző – változatlan lelkesedéssel folytatta a kortárs és huszadik századi zene propagálását.
    2004-ben az osztrák zene egyik majdnem elfeledett – de zeneszerző csodagyerekként indult – alakjának, Erich Wolfgang Korngoldnak (1897-1957) rehabilitálását is célul tűzték ki. A harmincas években a fasizmus elől Amerikába menekült szerző 23 éves korában írt operáját, a „Halott város”-t és jó néhány kamarazenei művét, valamint a fesztivál nyitókoncertjén hegedűversenyét adták elő nagy sikerrel. A húszas években Korngoldot Schönberg mellett, mint a másik zseniális zeneszerzőt emlegették, a „Halott város” bejárta a világ operaházait. Miközben a nácik tilalmi listáján szerepelt, Amerikában zenéje népszerű volt. Filmzenét, zenés játékokat írt – stílusa a könnyű műfaj felé közelített. A „Halott város” szimbolista mű, amelyben Reger és Richard Strauss hatása mellett egyéni hangvétele és életkorához képest igen fejlett dramaturgiai készsége is megfigyelhető.
    Visszatérve az idei kortárs zenei programokra, Kurtág György műveit egy tíz hangversenyből álló „Kurtág - Widmann: Rezidens zeneszerzők” ciklus keretében mutatták be. Ez már Ruzicka ötlete volt: az általa nagyra becsült világhírű művész mellé egy fiatal, tehetséges osztrák zeneszerzőt társított, a 31 éves Jörg Widmann-t. A fiatalabbik „György”, aki klarinétművész is, Kurtág tiszteletére egy művet is írt. A Grosses Festspielhaus kétszáz személyes díszterme zsúfolásig telt érdeklődőkkel, ahol Ruzicka beszélgetett a művészekkel (Kurtág Márta is csatlakozott a beszélgetéshez). Kurtág alkotómódszeréről, a betanítás hosszú, fáradtságos időszakáról beszélt. Vendégük két japán művész volt, akik nem csak hagyományos vonós hangszereken – hegedűn, brácsán – hanem egy népi japán vonós hangszeren is játszották Kurtág kamaraművét. A különleges, szordinált hangzások, és a speciális játéktechnika magas követelmények elé állították a művészeket, akik évekig dolgoznak egy-egy Kurtág mű előadásán. A zongoraművek előadását feleségével elemezték, és egy kis előzetest adtak a Salzburgi Mozarteumban azóta már nagy sikerrel lezajlott négykezes koncertjükből, ahol a Játékok részletei és a Bach átiratok voltak műsoron.
    Az op. 33-as Stele-t a Frankfurti Rádiózenekar adta elő Hugh Wolff vezetésével, a Truszova dalciklus ismét elhangzott: Claudia Barainsky énekelt. A két kiváló japán művész, Hiromi Kikuchi és Ken Hakii 2003-ban komponált Concertante hegedűre, brácsára és zenekarra című művét adta elő. A kamaraművek előadói közül Daniel Hope hegedű- és Franz Bartolomey csellóművészt emeljük ki.
    A Végh Sándor szellemi hagyatékát őrző, világjáró Camerata Salzburg zenekar merész módon Mozart művei mellé társította Kurtág op. 9.-es Négy capriccio énekhangra és zenekarra című alkotását. A korábbi műsorban meghirdetett Raimondi Ildikó helyett Ingrid Attrott énekelt. Jól tudjuk, hogy a modern zenei estek közönsége nem kifejezetten a drága sztárkoncertek hallgatóiból verbuválódik. Ezen a koncerten együtt ültek a kortárs zenét „tűrő és támogató” hallgatók. A fogadtatás ilyenkor kiszámíthatatlan. A karmester Peter Gülke ezért a következő szavakkal fordult az előadás után a hallgatósághoz: „Tisztelt közönség! Kurtág György műve számomra egyik leggyönyörűbb zenemű, engedjék meg, hogy még egyszer eljátsszuk”. Az előadást követő hosszú taps és az énekesnő ünneplése igazolta a művészek optimizmusát.
    A fesztivál szervezői nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy megfelelő sajtó előzetes jusson el a hallgatókhoz ingyenes újságszámok (köztük az exkluzív „Bühne” különkiadás és három Festspiel különszám) formájában. A műsorfüzetek felkért tanulmányokat tartalmaztak részletes életrajzokkal és gyönyörű illusztrációkkal. A kis albumok bármikor élvezetes olvasmányként szolgálnak a fesztivál után is. A Kurtág Györgyről szóló cikkek őt az „aforizmák mesterének” nevezték, aki Bartók és Webern útján járva alakította ki jellegzetes stílusát. A Ruzickával folytatott beszélgetésében Kurtág elmondta, hogy a művek megírásakor személyes ismeretségek, barátságok vagy valamilyen külső élmények mindig szerepet játszanak. Ezért olyan gyakori az „Hommage”, „In memoriam” elnevezés, amelyek kapcsán egy személy portréja rajzolódhat ki. A hangzás térbeli megszólalása, a nagy hangzásívek (a zongora legalsó és legfelső hangjai) számára szinte misztikus jelentéssel bírnak.
    A koncertek után Salzburg csodálatos műemlékutcáit, valamint a környező falvakat járva látható, hogy a természet- és zenekedvelő turisták mellett az utcai zenészek, valamint a dolgos osztrák parasztemberek is teszik a dolgukat. Az átlagember – hiába Mozart leszármazottja – talán nem is érti, mi ez a „komolyzene-őrület” itt, miért nem jön több popsztár, vagy miért nincs több futballmeccs. Ám a zenéhez affinitást érzőknek felcsillan a szemük, ha azt mondom, Magyarországról jövök. „Most hallottam a Kurtág koncertet, amely nagy élmény volt” „Ugye a te neved is György? Hogyan ejted ki? Nekünk szinte lehetetlen ezt kimondani.” A „Salzburger Nachrichten” napilap folyamatosan közöl híreket a fesztiválról. A különszámban Peter Ruzicka írt ajánló sorokat Ligeti György Rekviemjéhez.
    A fesztiválon – amelyen az ünnepi megnyitóbeszédet Szabó István filmrendező tartotta - 73 koncert és hét opera szerepelt – kettő koncertelőadásban. A vezetés azonban már 2006-ra koncentrál, amikor Mozart születésének 250.-ik évfordulóján valamennyi operáját bemutatják, és megnyílik az újjávarázsolt Kleines Festspielhaus, a „Mozart ház”.

Székely György