A Bartók konferenciáról – röviden

Az elmúlt esztendőben, 2005 februárjában fogant meg a gondolat, hogy  Magyarország legyen a házigazdája egy zenepedagógiai, európai regionális  ISMEkonferenciának, még ugyanazon évben, augusztus végén. Nagy erőkkel indult meg a szervezés, és az európai színtérre koncentrálódó toborzás, a világszervezet főtitkári irodájának állandó támogatása mellett. A finisben már 1-2 napi levélváltásban voltunk az ausztráliai (Perth) központtal. Eközben természetesen pályáztunk támogatásért a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA). Az érdeklődők e-maileket küldtek, nemcsak Európából, hanem Amerikából, Afrika különböző részeiből, sőt, még Ausztráliából is. Meglepő módon a hazai zenetanárok részéről a vártnál nagyobb volt az érdeklődés, kiváltképp hangszeres csoportok, kórusok szerepeltetése iránt. Tekintettel arra, hogy a kritikus időpontig a komoly szándékú külföldiek száma nem érte el a 30 főt – holott a rendezvény költségvetése szerint 100 külföldi résztvevő alatt nem lett volna finanszírozható az önköltségi rész – sajnálattal le kellett mondanunk a rendezvényt. Ezt a döntésünket még külön megerősítette az NKA némiképp késlekedő válasza, s még inkább az, hogy a kért támogatási összegnek alig több, mint 20 százalékát szavazták meg.
 Mint az mindennapossá vált Magyarországon, hogy a civil szervezetek tevékenységének tervezhetősége korlátok közé került, s annak a közel cirkuszi mutatványnak a produkcióját követelik meg a támogatók, hogy 20-25 százalékosra redukált támogatásból ugyanazon koncepció szerint rendezzék meg tervezett rendezvényüket a szervezetek, dilemma elé kerültünk, mi, mint Zenetanárok Társasága (ZETA. Azaz: ne fogadjuk el a pénzt, mert nem jó semmire, vagy fogadjuk el a pénzt, s a kicsiből próbáljunk meg mini-„várat” építeni. A ZETA Választmánya (vezetősége) az utóbbi mellett döntött. 
 2005 decemberi döntésünk és a koncepció szerint zenepedagógiai konferenciát tartunk, az ISME-től függetlenül, európait,  regionálisat, lokálisabb jelleggel. 
 Szándékaink még korábbra nyúlnak vissza egy Bartók megemlékezést tervezve. A Bartók évforduló maga kínálta fel magát, s a zenepedagógiai aspektus is nyilvánvaló lehetett. A szerény pénzösszegből az európaiságot úgy véltük leginkább megvalósíthatónak, hogy a környező országok főképp magyar lakta területeiről, magyar anyanyelvű szakértőket, muzsikusokat, növendékeket hívunk meg, s így a határon túli magyarokkal is élő, tartalmas kapcsolatokat tudunk szőni. A többi már „csak” részletkérdésnek látszott. 
 Természetesen, ki kellett alakítani a Bartók megemlékezés koncepcióját. Egy elméleti konferencia részt terveztünk körbe véve olyan koncertekkel, amelyeken első sorban Bartók pedagógiai művei hangoznak el. Ezt a keretet megalkotva annak kitöltésén kellett fáradoznunk. A Választmány tagjai rengeteg ötlettel, előadókra, iskolákra, művekre tett javaslataikkal és szervezési közreműködésben tett felajánlásaikkal vettek részt az előkészítésben. Így döntöttünk a május végi időpont mellett: 2006. május 25-én, 26-án (pénteken egész nap, szombaton kora délutánig) került megrendezésre az I. Európai Regionális Zenepedagógiai Konferencia Bartók Béla emlékére.
 A tudományos ülésszakon két kolozsvári egyetemi professzor, egy nyitrai főiskolai docens, egy bukaresti zenepszichológus kutató, egyetemi oktató voltak a külföldi vendégek, míg a többi előadó a Bartók Archívum tudományos munkatársa kivételével (Dr. Vikárius László) mind a választmány soraiból került ki (Földes Imre, Gonda János, Kobzos Kiss Tamás, Laczó Zoltán, Solymosi Tari Emőke, Szkordiliszné Dr. Czitrovszky Ilona). 
 Az időben megjelentetett és terjesztett program tanúsága szerint Bartók zongorára írott pedagógiai művei (a Gyermekeknek sorozat és a Mikrokozmosz V. és VI. füzet számos darabja, valamint a „nagy” zongoraművek egyike-másika szólaltak meg zeneiskolai és szakközépiskolai növendékek előadásában, míg a hegedű darabokat a 44 duóból válogatott „csokrok” képviselték, hasonló előadói részvétellel. Elhangoztak átiratok is, hogy minél színesebb legyen a műsor, s minél többeknek kínáljon a rendezvény fellépési, bemutatkozási lehetőséget. Így hallottunk tekerőre, harmonikára, gitárra, hárfára, oboára, fuvolára készült változatokat is a népdalfeldolgozásokból. 
 A szombat délelőtti koncerten három kórus előadását is hallhattuk, amelyekben egynemű karokból készült keresztmetszet bemutatására került sor, míg a Négy szlovák népdal reprezentálta a vegyeskari kompozíciókat. 
 A péntek esti koncert felnőtt szereplőket vonultatott fel. A műsor valamennyi száma mind emlékezetes élménnyel ajándékozta meg a hallgatókat. A III. Vonósnégyest az Accord Quartet (a Zeneakadémia végzős hallgatói) szólaltatta meg nemzetközi mércével mérhető magas színvonalon (két héttel korábban Finnországban szerepeltek ezzel). Gonda János Bartók ihletésű jazz-improvizációi nyújtottak egyedi meglepetéseket az „ínyenc”-hallgatóknak. A 20 magyar népdalból előadott részletek a maguk népi egyszerűségében voltak megragadók (Pasztircsák Polina és Füzi Nóra közreműködésével), végül pedig ízes népi muzsikában részeltette a Jánosi-Együttes hallgatóságát, miközben felmutatta azokat az eredeti népi gyökereket, amelyek alapul szolgáltak Bartók népdalfeldolgozásaihoz.  
 Egyértelmű volt a vélekedés: mind a tudományos ülésszakon elhangzottak, mind a koncertprodukciók, lettlégyen szereplő gyermek, avagy felnőtt, rendkívül magas színvonalúak voltak, méltó a magunk teremtette európai színtérhez. Első regionális „próbálkozásunk” nem adott okot szégyenkezésre, sőt!! S ez nemcsak az elhangzottakra vonatkozik, hanem a megvalósítás környezetére (koncertek a Zeneakadémia kistermében voltak, a tudományos ülésszak a XXXVII. teremben), körülményeire és az alkalom megszervezésére is!
 Ami meglepetés volt, abból is az a szomorúbb, hogy minden erőfeszítés ellenére, amelyet a szervezés érdekében tettünk (400 zeneiskola, minden ZETA tag, egyetemek és főiskolák ének-zene tanszékei) a látogatottság több mint szerény volt. A tudományos ülésszakra nem is vártunk sokkal több hallgatót, mint 50 fő, s ennyien jelen is voltak. Ám, hogy a széles spektrumból merített előadói gárda (vidéki, pesti zeneiskolák, szakközépiskola, kórusok) sem vonzott látogatókat, nem tudjuk mivel magyarázni. Május végére már mind lefutottak volna a Bartók megemlékezések? Ha a művek mind ismertek is, de az előadók nem!… És különben is „mindenki másképp csinálja…” A zenepedagógia műhelyeiként, a zenepedagógia kohóiként nyilvántartott „végvárak”, a vidéki tanárképző intézmények képviselete hová tűnt? 
 Több kérdőjel is kívánkoznék, de legyen elegendő ezekből most ennyi. 
 Nem marad más hátra, mint hogy köszönetünket nyilvánítsuk a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek, a Fővárosi Pedagógiai Intézetnek, segítségükért, támogatásukért, amellyel lehetővé tették az emlékezetes rendezvény megvalósítását. Merjük remélni, hogy a Zenetanárok Társasága ezzel a rendezvénnyel, a maga eszközeivel méltó módon járult hozzá a Bartók évforduló magyarországi palettájának színesítéséhez.