Zongoraünnep

Nyíregyházán – a Zeneiskolában

2001. április 7-10.

Akik régebben jártak Nyíregyházán, mint e sorok írója is, jócskán meglepődhettek, hogy új épületbe költözött a Zeneiskola. Már belépés előtt feltűnt, hogy háztömbnyi szélességű az épület, ezzel is sejtetve 
  zeneiskoláknál nem megszokott belső méreteit, arányait. És valóban, meglepetés meglepetést követett, hisz’ ritka alkalom, hogy a látogató egy zeneiskolán belül elvileg 51 tanterembe nézhet be. Idő híján elegendő csak 4-5-öt megnézni, s belecsodálkozni, hogy minden tanterem másként és másként, az abban tanítandó hangszer akusztikai viszonyainak megfelelően van hangszigetelve. Minden terem magán viseli az ott tanított hangszer, s az ott tanító tanár szakmai jegyeit, amint arról oklevelek, fotók, plakátok, az aktuális hangszer kiválóságait, világhírű művészeit ismertető anyagok tanúskodnak. S mindez otthont sugárzó légkört sugall. 
 A meglepetések sorát egészíti ki az iskola gazdag könyvtára, amelynek kezelését szakkönyvtárosra bízhatják. Ebbe a sorba illeszkedik a stúdió, amely a hangversenyterem hangosítására és az ottani zenei események audio-vizuális felvételeinek készítésére, s számítógépes felszereltségénél fogva még CD-felvételek csaknem azonnali elkészítésére is vállalkozhat az ott működő szakembernek köszönhetően. S a stúdió az emeleten a maga szeparáltságával is része a nagy 300 főt befogadó hangversenyteremnek, amely mellé építették a díszpáholyt, hogy ott láthassák vendégül az iskola exponált rendezvényein az események díszvendégeit, mint pl. ezen a versenyen a zsűrit. 
 Egy másik terem is adhat helyet hangversenynek, kisebb eseményeknek, de legfőképpen az iskola három zenekara, a Tücsökzenekar, a Kis Piccoli Archi és a Piccoli Archi számára nyújt próbalehetőséget, ideális feltételeket teremtve ezzel is Tóth Nándor tanár úrnak, a zenekarok vezetőjének. A környezet esztétikussága itt is meghatározó szempont: Egri Erzsébet képzőművész adománya, a „Panno in A” című 12 apostolt szimbolizáló 6X2 m-es gobelin-je fogadja itt a nézőt-hallgatót szuggesztív látványával. Nem kevésbé kényszeríti lassításra a siető látogatót a folyosók egy részén található vörösréz relief-sorozat, világhírű előadóművészeknek állítva emléket. A legújabb és művészi értékét tekintve is a figyelemre leginkább méltó relief Rosztropovicsot mutatja. A művész, amikor ezt meglátta, azt mondta, hogy róla csak Finnországban készítettek ilyen alkotást, de ez igazabbnak tetszik számára. A reliefeket a Művészeti Középiskola érettségiző szobrász hallgatói készítették. 
 Kihasználják ezeket a nagy tereket. Évente 60-70 hangversenyt rendeznek, belépődíj nélkül, növendékek, tanárok szereplésével, s az események állandó közönséget vonzanak. Nem véletlen az “események” megjelölés, mert a zene és társművészetek gyakran fonódnak össze szoros szövetségben. A hagyományápolás jegyében együttműködik a Zeneiskola a Bessenyei Társasággal, a Német Fórummal, az Irodalmi Baráti Körrel, a helyi Kodály Társasággal, s a város fontos és rangot kivívott oktatási, művészeti társintézményeivel, mint a Tanárképző Főiskolával, a Zeneművészeti Szakközépiskolával, s ahol a nemzetközi rangú karvezetést méltató Kossuth-díj is terem, a 4. sz. Általános Iskolával. 
 Kapcsolataikat becsesnek tartják mind közvetlen pátriájukon belül, nevezetesen a Szabolcs megyei Közoktatási Közalapítvánnyal, a Szabolcs megyei Pedagógiai, Közművelődési Intézettel és Továbbképzési Központtal, a városi és megyei Önkormányzattal, a körzetükhöz tartozó zeneiskolákkal (úgy is, mint megyei bázis iskola), mind pedig hazai határainkon túl (hét testvérvárosi kapcsolatot ápolnak: Eperjes, Máramaros-sziget, Ungvár, Iserlohn, Wien-Döbling, Vitkov, Przemyąl zeneiskoláival). Otthont adtak már 4 éve az Európai Zeneiskolák Szövetsége elnöksége ülésének, s várható, hogy ugyanezen grémium a közeli jövőben is itt tartja egyik tanácskozását. 
 Mindezen kifelé irányuló kapcsolatrendszer nem hogy nem befolyásolja kedvezőtlenül a zeneiskolán belüli oktató-nevelőmunkát, de inkább még kívülről is kapnak ösztönzést új eszközök alkalmazására (számítógép a zeneirodalom, szolfézsoktatás szolgálatában, a „Finale” kottaíró program használata), a meglévő működő tanszakok további bővítésére, különös tekintettel az egyházzene tanszak megerősítését is célzó orgona szak jövendő indítására. Szakmai tekintélyüket növelik az évfordulók tiszteletére megrendezett zenei műveltségi versenyek (Bach, Händel, Kodály, Mozart, Verdi), valamint, hogy az iskola legjobb növendékei (– az 1026 beiratkozott tanulóból kell, hogy ilyenek kikerüljenek –) részt vesznek, s díjakat nyernek az országos hangszeres megmérettetéseken. 
 Hosszabbra sikerült a zongoraverseny helyszínének a bemutatása, mint a IX. Országos Zeneiskolai Zongoraverseny fontossága azt sugallta. Talán érthetőbb azonban a zeneiskola ilyetén bemutatása után, miért lehetett ennek a versenynek méltó otthona Nyíregyháza, azon túl, hogy egyébként a megelőző versenyek megrendezésének tradíciója is mintegy kötelez. 
 A versenynek ünnepélyes keretet adott a nyitó hangverseny
 A verseny ünnepélyes megnyitóján Csabai Lászlóné, Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere, a verseny fővédnöke köszöntötte a verseny résztvevőit, a megjelenteket. Az ünnepi szavakat, gondolatokat ünnepi hangok követték. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar kíséretével (vezényelt Rodrigo de Carvalho fiatal brazil karmester, aki a Zeneakadémián szerezte tavaly karmester-diplomáját) Haydn D-dúr Zongoraversenye hangzott el. A versenymű zongoraszólamát Falvai Anna, a 6 évvel ezelőtti VII. nyíregyházi zongoraverseny akkori II. korcsoport győztese játszotta, virtuózan, a műnek pergő lendületet, differenciált karaktereket adva. A szólistát és zenekart megérdemelten ünnepelte a zsúfolásig megtelt hangversenyterem közönsége. Majd a versenyek ceremóniájához tartozó sorsolás következett: a legfiatalabb versenyző kihúzta az ABC azon betűjét, ahonnan alfabetikus rendben elkezdődhetett másnap a versenyzés.
 A verseny bíráló bizottságának összetétele külön is emelte a verseny rangját. A bizottság elnöke Falvai Sándor zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, tagjai Eckhardt Gábor zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE) és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanára, Esztó Zsuzsa zongoraművész, a LFZE tanára, Kerek Ferenc zongoraművész, tanszékvezető, a Szegedi Tudományegyetem Konzervatóriumának igazgatója, Kovács Kálmánné zongoratanár, a Metronom Kht. Országos Művészetpedagógiai Központ ügyvezető igazgatója, Nádor György zongoraművész, a LFZE tanára, Némethy Attila zongoraművész, a LFZE tanára voltak. A verseny titkári teendőit Papp Károlyné, a „Kiss Árpád” Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény országos zenei szakértője látta el. 
 A 8 budapesti és 27 vidéki zeneiskola összesen 70 nevezett versenyzője a kiírás szerint 4 korcsoportba volt sorolható (11 évesnél fiatalabbak – 19 fő, 11-13 évesek – 23 fő, 13-15 évesek – 17 fő, 15-25 év közöttiek – 3 fő). Korcsoportonként 7-10-13-13 percben volt megadva a játékidőtartam. 
 A versenykiírásban nem szerepelt konkrét kötelező mű. Azonban minden versenyző számára kötelező volt J. S. Bach valamely művét, vagy egy bizonyos ciklikus művének valamely tételét választani. Továbbá a zenetörténet három különböző korszakából (klasszikus, romantikus vagy impresszionista és XX. századi) kellett előadniuk a versenyzőknek egy-egy művet. A műsoridőn belül volt azonban, aki 3, volt aki pedig 5 darabot játszott. 
 A bevezetőben már ismertetett rendkívüli sokoldalúságot mutató vendéglátó Zeneiskola szervezésben és szervezettségben is magasra tette a mércét: szinte óramű pontossággal vezették, irányították a szervezésben aktívan részt vevő nyíregyházi tanárok a verseny lefolyását. A szereplésre készülő növendék számára mindig volt gyakorlási lehetőség, szereplés után pedig minden növendék kapott emlékbe könyvet, kottát, akár gyengébben, akár kitűnően sikerült a produkció. A vendéglátók minden gyerekről, ajándékáról, útbaigazításáról személyesen gondoskodtak. És minden vendégről, minden zsűri-tagról. Külön-külön személyesen élvezhette mindenki a házigazdák figyelmességét, odafigyelését, tényleges vendéglátását. Így, a különben minden percet kitöltő verseny két napja a maga eseménygazdagságával sem tűnt túlzsúfoltnak. 
 A hangversenyterembe nem férhetett el minden érdeklődő hallgató. Így sem rekedt ki senki a verseny izgalmából, annak követhetőségéből. Az iskola kiépített zárt TV-lánca révén az épület különböző kinevezett pontjain elhelyezett TV-készülékeken bárki nyomon követhette a verseny minden percét. Ezek a percek mind a versenyzők, mind a hallgatóság számára bővelkedtek eseményekben. 
 Csupán néhány jelenségre utalva szeretnénk visszaadni valamit a verseny sokszínűségéből. Kiváltképp az I. korcsoportban az alkatilag akár nagyon hasonló gyerekek teljesen eltérő hangon szólaltatták meg a zongorát.
 A verseny kedvencévé vált a verseny legfiatalabb versenyzője, aki napok híján hat év nyolc hónapos volt csupán. Nemcsak a fiatalsága volt meglepő ennek a kedves csöppségnek, aki a versenykiírás alsó korhatáránál csaknem négy évvel volt fiatalabb, hanem az is, hogy 8 hónapnyi zongoratanulás után milyen átéléssel adta elő versenyműsorát. A két Csajkovszkij mű (A beteg baba és Babatemetés) mélyen átélt, szuggesztív előadását minden jelenlévő hallgató megőrizte emlékezetében. Másképp volt szuggesztív és lenyűgöző „A kis 
néger” c. Debussy darab előadása. Tempója, temperamentuma, hangsúlyai, karaktere méltán váltották ki mind a közönség, mind a zsűri legmagasabb elismerését. 
 A II. korcsoportban játszók között voltak, akik már a zongorairodalom nagyobb, igényes felkészültséget igénylő romantikus művei közül választottak versenyműsort. Schubert Asz-dúr Impromtu-je, Chopin többek által választott cisz-moll nocturne-je, mazurkák, keringők, a XX. század mesterei közül Sosztakovics, Kabalevszkij, Prokofjev zeneiskolások műsoraiban ritkán szereplő művei keltettek meglepetést. A művek választása merész volt, ám igényes megszólaltatásuk a választókat igazolta. A nagy meglepetéseket azonban Bartók Medvetáncának, Két bagatelljének és Chopin op. 25. f-moll etüdjének előadása szerezte. A művek előadásában a technikai kivitelezés profizmusát is túlnőtte a zenei kifejezés igényessége, érettsége, szuggesztivitása. A műveket megszólaltató mindkét versenyző elnyerte korcsoportja első díját.
 Az átlagban 14 évesek körében alig számlálható jó, érdekes és ritkán hallható produkció, ill. mű hangzott el. Bár díjat nem nyert, de érdemes az említésre az a bátor ifjú, aki saját művét is versenyprogramjára tűzte. Megduplázott I. és II. díjakat adhatott ki a zsűri ebben a csoportban is. Csak “ízelítőül” említjük, milyen művek szerepeltek a legjobbaknak ítéltek műsorán. Salgótarjáni fiatalember Liszt Manók táncával, győri ifjú Bartók Szabad változatok c. művével hívta fel magára a figyelmet. Az első díjasoktól a gálakoncerten Chopin d-moll Polonézét, ill. Sosztakovics Három fantasztikus táncát hallhattuk. 
 Jóllehet a IV. korcsoportban csak három fő versenyzett, vállalkozásuk azért is tiszteletre méltó, mert nyilvánvaló volt, hogy nem zenei pályára készülnek (egyikük jogász hallgató az egyetemen!). A zenei minőség viszont, amit játékukkal képviseltek, a pályára készülő zenei szakközépiskolásokéval volt méltón összemérhető. 
 Optimális körülmények között, – szervezésben, elhelyezésben és ellátásban is optimális feltételek mellett, embert próbáló éjszakai túlórázások nélkül – tudta meghozni még a második nap végén a zsűri a döntését. A második nap végén minden résztvevő (versenyző gyerek, szülő, kísérő tanár, zsűri, vendégek, vendéglátók) számára rendezett záró fogadáson már elhangozhatott a másnapi gálakoncerten játszó gyerekek neve, ezzel is sejtetve, hogy kik voltak sikeresek az elődöntő nélküli verseny folyamán. 

 A verseny záró napjának reggelén tartotta meg a zsűri összefoglaló értékelését a versenyről, a versenyzők játékáról, általában, a versenyző gyerekek tanárai és más érdeklődő szakmai közönség számára.
 Falvai Sándor, a zsűri elnöke magas színvonalúnak minősítette a versenyt. A versenyen sok átlagon felüli tehetség tűnt fel. Ők szavatolták a verseny rangját, s ők azok, akik a szakmai színvonalat is segítenek megőrizni, sőt, a jövőben is továbbvinni. Külön öröm volt hallani a sok szép és szakmailag ígéretes produkciót az I. és II. korcsoportban. Jóllehet a 14-15 éveseknél is magas volt a színvonal, ott már megérződött, hogy a szakközépiskolába készülők, mint a korcsoport krémje, nem lehettek már itt ezen a versenyen.
 A verseny támogatóinak köszönhetően (35 támogatót tart számon a versenyrendezőség – minisztériumtól kezdve, különböző intézményeken, cégeken, szövetségeken keresztül köz- és magánalapítványokig – L.Z.) sok díjjal lehetett méltányolni a magas színvonalú produkciókat. 
 A versenyzők kiváló hangszerkezelésről tettek tanúságot. Technikai alaphibát alig lehetett észlelni. Mégis egy-két technikai észrevételt kell tenni. Feltűnt, hogy voltak többen, akik túl közel ültek a hangszerhez. Ez rontja a karnak a súlyelhelyezésnek a játékban való optimális kihasználását. Hasonlóképpen nem szolgálták a zenei kifejezést a furcsa, függőleges irányokban megjelenő mozgások. Feltűnő volt egyeseknél a tempók hajszolása. Túl gyorsan akarnak zongorázni. Egyfelől ez jó pianisztikus készségek meglétére utal, másfelől viszont a zenei kifejezés láthatja kárát. Így pl. a menüettek, a Bach szvit tételek Allemande tételei voltak túl gyorsak, míg a Sarabande tételek túlságosan lassúak voltak. Érdemes lenne tanulmányozni a régi zene előadásának gyakorlatát, amelyből egyértelmű útmutatásokat lehet kapni a régi tánctételek lejtésére, súlyviszonyaira vonatkozóan is.
 A zenei kifejezés gazdagodása, a kifejezés igénye mutatkozott meg a Chopin művek választásánál. Érdemes lenne a tanulók figyelmét a mazurkák sokszínű világára is ráirányítani. A romantikus művek lassú részeinél vált feltűnővé, hogy még nem tudnak eléggé mit kezdeni a növendékek zenei tapasztalataik hiánya miatt a hosszú hangokkal. „Nemcsak ujjunkkal, fülünkkel is tartani kell a hangot.” A Bartók produkciók között több egészen kitűnő előadást lehetett hallani. Közülük is kiemelkedik a Medvetánc. 
 A továbbiakban a zsűri tagjai mondták el észrevételeiket. Következőként Nádor György a betanult szöveghibákat tette szóvá. Hogy nem véletlenekről volt szó, azt az ismétlések során előfordult hanghibák igazolták. Ezek több figyelemmel elkerülhetők. – A barokk táncok karakterben sok kívánnivalót hagytak maguk után. A hangsúlyok kezelése pontatlan volt és jellegtelen. Érdemes lenne olyan videokazettát szerkeszteni és bemutatni, amely útmutatást ad a táncok karakterének, egyben a stiláris kérdések helyes megoldásához. 
 A pedálkezelés kényes pontja volt sok versenyző zongorázásának. Többek között azért érdemel nagyobb hangsúlyt a pedálkezelés a tanításban, mert mindent nem lehet a kottába beírni. Egy bizonyos zenei tapasztalatot, zenei érzéket igényel az előadótól a helyes pedálkezelés. 
 A versenynek komoly elismertségét érzi Nádor professzor. Szerinte a versenynek van egy minden mással felcserélhetetlen bája: a gyermeki kifejezés sokszínűsége és önfeledtsége, amely még a tapasztalt művészhallgatót, felnőtt versenyekhez szokott zsűritagot is képes a művészet varázslatos világába elragadni. 
 Esztó Zsuzsa tanárnő a Sarabande tételek megformálásához adott zenei tanácsot, mely szerint a két ütemes egységekben való zenei gondolkodás is segítene sokat a karakter megragadásához. A forma könnyebben áll össze, ha az ütem-párok egymásra is vonatkoztathatók, s ismertek a periódusban benne feszülő vonzások. 
 Örömet okozott, hogy a gyerekek éneklő hangon játszottak. Ezt annál is inkább nagy teljesítménynek tartotta részükről, mert saját maga is kipróbálta a zongorát, s még neki sem volt könnyű elképzeléseinek megfelelően megszólaltatni azt.
 Kerek Ferenc igazgató úr szintén foglalkozott a barokk tánctételek karakterének kérdéseivel, megjegyzéseiben a Menüett tételekre irányítva a figyelmet. Szerinte több olyan előadás hangzott el, ahol a zenei súlyok jó helyre kerültek ugyan, ám az ütemenkénti egyforma hangsúlykezelés a modorosság felé billentette az ilyen előadásokat. – Megnyugtató volt számára, hogy sok növendék játékából kihallható volt, hogy Urtext-ből vannak tanítva.
 A tehetségek megnyilvánultak a zenei anyag formálásának ösztönösségében is. A tehetségek száma emelkedik, amint azt ez a verseny is tanúsította. 
A magas színvonal példaértékű lehet a felsőfokú zeneoktatás számára is. 
 Némethy Attila tanár úr számára megragadó volt, hogy a versenyző gyerekek mosolyogva tudtak pódiumra lépni. A gyermek örömre való képességét segítsen megőrizni a zenetanítás. 
 Hangsúlyozta, hogy technikai megoldásokat a zene felől közelítsünk meg. A legato játék csak akkor valósul meg igazán, ha a cantilena-t érzi a gyermek. 
A hangok közötti viszony tudatosítása fontos. 
 Voltak előadások, ahol a karakterek különbözőségét nem mindig lehetett észrevenni. Természetesen, ez a stílus hű megjelenítésének a rovására megy. A harmóniák differenciált kezelésében még sok a tanulni való. A zeneelmélet tanításnak ebben jelentős lehet a szerepe. Egyazon dallamhang más-más harmonizálásban egészen bizonyosan más hangon játszandó.
 Kovács Kálmánné tanárnő tapasztalatai alapján felelősséggel állítja, hogy valamennyi alapfokú országos hangszeres verseny közül a zongoraverseny a legmagasabb színvonalú. És milyen színvonal lett volna, ha valamennyi tehetség részt tudott volna venni még az otthon-maradottak közül!... 
 Pozitívan értékelhető, hogy nagyon sok olyan kolléga is részt vett hallgatóként a versenyen, akiknek növendéke nem szerepelt a megmérettetésen. Ez is egy módjává vált a továbbképzésnek. 
 A romantikus művek választásában Chopin túlsúlya volt tapasztalható. Szerepelt még Schubert, Grieg, Csajkovszkij, de kérdés, nem lehetne-e még többszínűvé tenni a választék-palettát? Hisz’ rendkívül gazdag a zeneirodalom. Néhány kérdése még: nem volna-e mégis jó valami kötelező darabot megadni korcsoportonként? Kell-e hogy bárki is játsszon 5 darabot, a műsoridő messze túllépésével? Mit értünk XX. századi zenén – kortársat vagy „régit”?
 Eckhardt Gábor tanár úr amiatt sajnálkozott, hogy a IV. korcsoportba mindössze csak hárman jelentkeztek. Pedig ennek a korcsoportnak a megőrzése kapitális fontosságú a jövő zeneszerető közönsége szempontjából. Igaz, hogy a közvélemény számára az a figyelmet ébresztő, ha díjazottakról olvashat. De nem lenne szabad lebecsülni a „közkatonákat”. A zeneiskoláknak igazán az szolgál dicsőségül, ha meg tudják őrizni a továbbképzősöket. 
 Technikai kérdésekről szólva a pedálhasználathoz fűzött megjegyzése: 
„a pedál lenyomása is — valami, de még fontosabb, hogy mikor engedjük fel azt.”
 Érdemes lenne listát készíteni arról, hogy a tanításban milyen kottákat ne használjunk már, mint ahogy ezt Bánki József (Pécs) megtette a Wohltempe-riertes Klavier vonatkozásában. 
 A műsorválasztással kapcsolatban: kevesebb – több lenne. Időzavar is előállt emiatt. Adekvát-e a túl nagy és túl hosszú anyag a gyermekek teljesítménylehetőségéhez, s igényéhez? Felmerül továbbá, hogy jó-e, ha hónapokkal korábban már le kell adni a versenynevezést, s a versenyanyagot. Megvan annak a veszélye, hogy túlérnek a művek, túljátsszák a gyerekek azokat, s amiatt nem sikerülhetnek a produkcióik. Usti nad Labem-ben elég, ha a pódiumon jelentik be a versenyprogramot. Esetleg a kettő közötti jó kompromisszum használható lenne a jövőben. 
 Üzenet a jövőnek: ügyeljünk a továbbképzősökre, tartsuk meg őket, belőlük lesz a jövő zeneszerető hangversenylátogatója!
 A zsűri elnöke és tagjai egybehangzóan megjegyezték, hogy a zongora, amelyen a gyermekek játszottak, nem a legjobb minőségű hangszer. Megérdemelnének egy jó hangversenyzongorát a nyíregyháziak. Ha lehetőségeik ebben korlátozottak, s a következő versenyt is ezen a hangszeren kell lefolytatni, mindenképpen szükséges egy felújítás, amit a zsűri elnöke, úgy is mint a Zeneakadémia rektora, felajánlott. 
 Az értékelés után kisvártatva megkezdődött a gálahangverseny. Végül, a díjakban szinte valószínűtlenül gazdag díjkiosztó ünnepségre került sor. 
 A zsűri döntése alapján az alábbi díjakat adták ki:

I. Korcsoport 

  Kiemelt I. díj:  FARKAS MÁRTON (Kispesti Zeneiskola)
      Tanára: Csabay Csilla

  Kiemelt I. díj:  OBBÁGY ANNA (Zeneiskola, Nyíregyháza)
     Tanára: Krokovay Gizella 
  
 II. díj:  SANDA KINGA (Király König Péter Zeneiskola, Szeged)
   Tanára: Kiss Mariann
III. díj: IVONY MARCELL (Pátzay János Zeneiskola, Gyöngyös)
   Tanára: Dr. Mocsáry Lászlóné
III. díj  KISS PETRA (Szent István Király Zeneiskola, Budapest)
   Tanára: Füzesséry Tiborné
III. díj  TÓTH SZABOLCS (Erkel Ferenc Zeneiskola, Cegléd)
   Tanára: Polgár Szabó Zoltánné
IV. díj: DEIM SÁRA (Vujicsics Tihamér Zeneiskola, Szentendre)
   Tanára: Gaál Natália

II. Korcsoport

Kiemelt I. díj: ZHANG TONG NINA (Kispesti Zeneiskola)
   Tanára: Lendvainé Szeberényi Annamária
Kiemelt I. díj: KANEKO MIYUJI ATTILA (Bartók Béla Zeneiskola, Vác)
   Tanára: Cs. Nagy Tamásné

 II. díj:  HORVÁTH BENEDEK (Rácz Aladár Zeneiskola, Budapest)
    Tanára: Major Edit
 II. díj:  SÁRKÖZY BENCE (Simonffy Emil Zeneiskola, Debrecen)
    Tanára: Bögös Béláné
 II. díj:  ERDÉLYI DÁNIEL (Liszt Ferenc Zeneiskola Pécs)
    Tanára: Megyimóreczné Schmidt Ildikó
 III. díj:  KRIZSÁN KINGA (Szt. István Király Zeneiskola, Budapest)
    Tanára: Füzesséry Tiborné
 IV. díj:  GALAMBOS ÁGOSTON (Zeneiskola, Nyíregyháza)
    Tanára: Pólikné Smid Ildikó
 IV. díj:  TÓTH ZSUZSANNA (Király-König P. Zeneiskola, Szeged)
    Tanára: Szelezsán Istvánné
 IV.díj:   ARANY ZSUZSANNA (Vujicsics T. Zeneisk., Szentendre)
    Tanára: Gaál Natália

III. Korcsoport

 I. díj:  BÓNA ILONA (XIII. ker. Zeneiskola, Budapest)
    Tanára: Fekete Ildikó
 I. díj:   SZABÓ ÉVA (Zeneiskola Nyíregyháza)
    Tanára: Fesztóry Ágnes

 II.díj:  KISS PÉTER (Váczy Gyula Zeneiskola, Salgótarján)
    Tanára: Somogyiné Almádi Julianna
 II. díj:   BELLA DÁNIEL (Liszt Ferenc Zeneiskola, Győr)
    Tanára: Törökné Marosi Éva
 II. díj:  SZALAI ÉVA (Kossuth Lajos Általános és Művészeti Alap
    Iskola, Soltvadkert ) Tanára: Dr. Pethő István
 III. díj:  TIHANYI ZSUZSA (Király König Zeneiskola, Szeged)
    Tanára: Demeter Lászlóné
 III. díj:  POLGÁR SZABÓ VIKTÓRIA (Erkel Ferenc Zeneiskola, 
    Cegléd) Tanára: Polgár Szabó Zoltánné
 III. díj:  MEGYIMÓRECZ ANIKÓ (Liszt Ferenc Zeneiskola, Pécs)
    Tanára: Tényi Zoltán
 III. díj:  SZELCSÁNYI ÁGNES (Bartók B. Zeneiskola, Békéscsaba)
    Tanára: Valkóné Ivanics Mária
 IV. díj:   TAS BORBÁLA (Simonffy Emil Zeneiskola, Debrecen)
    Tanára: Magasné Prokob Gabriella
 IV. díj:   JUHÁSZ ÁGNES (Kispesti Zeneiskola)
    Tanára: Hegymegi Ernőné
      IV. Korcsoport

 I. díj:  GÁRDOS ÉVA (Rácz Aladár Zeneiskola, Budapest)
    Tanára: Major Edit
 I. díj:  BAK LÁSZLÓ (Járdányi Pál Zeneiskola, Budapest)
    Tanára: B. Gál Gabriella
 III. díj:  LŐDÁR LILLA (Egressy Béni Zeneiskola, Miskolc)
    Tanára: Bacsa Tiborné

Az I-II-III díjakat a következő támogatók felajánlásai képezték: 

A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége
A METRONOM Kht. 
A Fővárosi Pedagógiai Intézet  
„Veroszta Magda” díj (Barabás Ernő felajánlása)     

Különdíjakat ajánlottak fel (pénzösszegben):
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közoktatási Közalapítvány 
(egy szabolcsi tanulónak és tanárának – együtt, 50.000 Ft)
A Varró Margit Alapítvány “Rév Lívia díj”-a a legjobban előadott XX. századi műért 
Fellegi Zongoraszalon 
          
Különdíjak (kottacsomagokban) az alábbiak szerint:
ZIMMERMANN kottakiadó - Frankfurt 
UNIVERSAL EDITION - Wien 
SOLO MUSIC - Budapest 
EMB Zeneműkiadó Kft. - Budapest

Az I., II., III. és IV. helyezettek díjain kívül a zsűri még számos különdíjat adományozhatott. 
A felkészítő tanárok munkáját az alábbiak szerint méltatta a zsűri: 
MAJOR EDIT (Budapest, XVI. ker. Rácz Aladár Zeneiskola) - nagy díj
• az Oktatási Minisztériumtól 
SOMOGYINÉ ALMÁDI JULIANNA (Salgótarján, Zeneiskola) – különdíj 
• Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségétől
DR PETHŐ ISTVÁN (Soltvadkert, Zeneiskola ) – különdíj 
• a Metronóm Kht Művészet Pedagógiai Központtól 
FEKETE ILDIKÓ (Budapest, XIII. ker. Zeneiskola) – különdíj
• a Fővárosi Pedagógiai Intézettől 

Különdíjak a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetétől: 
B. GÁL GABRIELLA (Budapest, Járdányi Pál Zeneiskola) 
FÜZESSÉRY TIBORNÉ (Budapest, Szent István Király Zeneiskola)
TÖRÖKNÉ MAROSI ÉVA (Győr, Liszt Ferenc Zeneiskola)
MEGYIMÓRECZNÉ SCHMIDT ILDIKÓ (Pécs, Liszt Ferenc Zeneiskola)
Különdíjak (kottacsomag) a KÖNEMANN zeneműkiadótól:

BÖGÖS BÉLÁNÉ (Debrecen, Simonffy Emil Zeneiskola)
Dr. MOCSÁRY LÁSZLÓNÉ (Gyöngyös, Pátzay Zeneiskola)
TÉNYI ZOLTÁN (Pécs, Liszt Ferenc Zeneiskola)
DEMETER LÁSZLÓNÉ (Szeged, Király König Péter Zeneiskola)
POLGÁR SZABÓ ZOLTÁNNÉ (Cegléd, Erkel Ferenc Zeneiskola)
VALKÓNÉ IVANICS MÁRIA (Békéscsaba, Bartók Béla Zeneiskola)
BACSA TIBORNÉ (Miskolc, Egressy Béni Zeneiskola)

A III.és IV. korcsoport felkészítő tanárai (23 fő) 
„Varró Margit és XXI. század” c. könyvet kapták

A Nyíregyházi Zeneiskola minden versenyzőnek (70 fő) szereplés után 
„Liszt weimari évei” c. könyvet adományozta.

OBBÁGY ANNA (Nyíregyháza, Zeneiskola), mint a verseny legfiatalabb résztvevője kapta 
a Dél - Nyírség Kft adományát: 1 db zongoraszéket

A tűzijáték sziporkázásával vetekedő eseményt záró díjkiosztó ünnepség díj-özön ismertetése után nem maradhat más hátra, mint visszautalni a bevezetőben ismertetett nyíregyházi Zeneiskolára, amely csak a már bemutatott minősége birtokában szolgálhatta hibátlan rendezésével, mindenre kiterjedő figyelmességet tanúsító vendéglátásával ezt a versenyt, amely méltán emelkedett egy igazi ünnep, egy igazi ZONGORAÜNNEP rangjára. Köszönet mindezért Papp Istvánné igazgatónőnek és munkatársainak, akik a Zeneiskolát 60 éve alapító Vikár Sándor és az őt 35 évig az igazgatásban követő, a versenyen mindvégig jelenlévő Babka József szellemiségét hűen őrizték meg.  

Laczó Zoltán