JUBILEUMI ZONGORAVERSENY NYÍREGYHÁZÁN

2004. április 2-5.

    Tizedik alkalommal adott otthont a nyíregyházi Vikár Sándor Állami Zeneiskola az országos zeneiskolai zongoraversenynek. A tizedik alkalom 30 éves múltat sejtet, amennyiben az eddigiekben három évenként került sor a verseny megrendezésére. Az első versenyt azonban már 1977-re datálják. A vendéglátók, mint már annyiszor, de most még inkább megkülönböztetett figyelemmel, és a jubileumhoz méltó ünnepi, ünnepélyes külsőségekkel fogadták a 82 versenyzőt, kísérő tanáraikat, szüleiket, a számos megfigyelőt az ország 48 zeneiskolájából, s természetesen, a külön meghívott vendégeket és az ország legkiválóbb szakembereiből álló zsűrit.

    Azt hittem, hogy a három évvel ezelőtti beszámolóban sikerült teljes körűen bemutatni a nyíregyházi Zeneiskolát. Az akkori bemutatásnak az érvényessége, az akkori jelen tanúsága szerint csak akkor volt érvényes, a három évvel ezelőtti képet igyekezett felvázolni. Most más kép fogadott, s ehelyütt elegendő lehet talán, ha az azóta eltelt idő eseményeit, eredményeit vesszük leltárba.
    2002-ben vette fel az intézmény Vikár Sándor állami díjas művész, Kodály tanítvány nevét, aki a zeneiskolát 1939-ben alapította. Ennek a ténynek az említése azért érdemel szót, mert a múlt megbecsülése fejeződik ki ebben a gesztusban. Mint ahogy ezt a szellemiséget sugározza, hogy a korábbi – nyugállományba vonulása óta címzetes – igazgató, Babka József még óradíjasként tanít, koncertek közreműködője és a verseny minden eseményének jelenlévő látogatója.
    Az örökség tiszteletét sugározza a „Vonós Pantheon” márványtáblákra rögzített bronz relief-sorozat, amelyet az épületbe lépők már az első méterek után csak csodálhatnak. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola legtehetségesebb végzős növendékei jelenítették meg az elmúlt század vonós előadóművészetének olyan nagyságait, mint Yehudi Menuhin, David Ojsztrach, Pablo Casals, Szigeti József, Lukács Pál, Popper Dávid és még többen másokat. Igazi, az ábrázolt művészeknek a személyiségét, karakterét tökéletesen visszaadó műalkotások ezek. S mi több, nemcsak a műalkotások, hanem az azokról készült fotókat tartalmazó és a művészek méltatását tartalmazó esztétikus, magas színvonalú grafikai megjelenítésben közreadott album az, ami hozzájárul ahhoz, hogy a látogató emlékezetében mindezeket magával vihesse.
    Az említett kötetnek ikertestvére a „Múzsák ölelésében a vonós hangszerek” című album, amely remek rajzokat tartalmaz azoknak a gyermekeknek az „előadásában”, akiket a vonóshangszerjáték vagy azok hallgatása ejtett bűvöletébe. A két kiadvány Tóth Nándor, a Zeneiskola Vonóstanszakának vezetője, a hazai és nemzetközi sikereket, elismeréseket maga mögött tudó Piccoli Archi zenekar művészi és szervezési ötletekből kifogyhatatlan karmestere gondozásában jelent meg 2003-ban.
    Eseménykrónika, 20 éves iskolatörténet, helyi újság („Kürt-szó”) őrzik és ápolják a Zeneiskola hagyományait, s dokumentálják teljes eseményhűséggel a legújabb történéseket, kifejezve ezzel  az intézmény önbecsülését, egyben a munkatársak (oktatók és nem-oktató dolgozók) iránti tiszteletet és megbecsülést. Nem csoda, ha ilyen munkahelyi környezetben mindenki tudja a maga helyét, felelősségét és hozzájárul bármily csekély, de inkább jelentősebb mértékben az iskola tekintélyéhez, kivívott imázsához.
    Ez az imázs tovább gazdagodott az időközben létesített népzenei tanszakkal, az elektronikus zenei stúdióval, az orgonatanszakkal. Ezeknek a tanszakoknak a létesítéséhez a tárgyi feltételek is adottak most már: népzenei hangszerpark, elektronikus gyakorló orgona, s olyan felszerelt elektronikus zenei stúdió, amely messze túllép a szintetizátor-oktatáson. Külön számítógépes terem szolgálja ki az új igényeket: programozott zenei oktatás, Internet kapcsolatok, szoftver-állomány fejlesztés. Tervük, hogy az elsőként a budapesti Rácz Aladár Zeneiskola hasonló felszereltségű stúdiójával, valamint a fejlesztés alatt álló szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolával hálózatba kötve működjenek és oktassanak együtt. Így kijelölték a helyüket, Kelet-Magyarországi Elektronikus Zenei Centrummá fejlődtek. Ez már a XXI. század igényeit teljesíti.
    Nem csoda, ha a fentiek az Oktatási Minisztérium által meghirdetett „Comenius 2000” minőségbiztosítási programban legteljesebb elismerésre találtak, s bázis iskolának minősíttetett a Vikár Sándor Zeneiskola.
    Bel- és külföldi kapcsolataiknak gazdag hálózata adja azt a széles értelemben vett társadalmi bázist, amely jelentősen növeli mozgásterüket is. A városi és megyei közigazgatási intézményekkel, társadalmi szervezetekkel, a Bessenyei Főiskolával, a Kodály Iskolával, a Művészeti Galériával való kapcsolatok kétirányúak. Nemcsak a zeneiskola remélheti, kapja meg az általa szükségesnek tartott fejlesztésekhez szükséges támogatást, de a Zeneiskola is formálójává és tényezőjévé vált a város és a megye kulturális életének. 2004-ben koncert- ill. rendezvény naptárukban az aktuális versenyt – amiről még szó sem esett – megelőző hónapban ”csupán” 10 esemény szerepelt. Sem a különböző hangszeres csoportok, sem a Piccoli Archi külföldi útjairól, kapcsolatairól nem lehetséges ehelyütt részleteiben beszámolni. Egyet azonban mégsem kerülhetünk meg. Már csak azért sem, mert hirtelen a verseny közepében találjuk magunkat.
    Az előző versenyen 2001-ben sok szakmai kritika érte a zsűri részéről a zongora minőségét, amelyen a versenyző gyerekeknek meg kellett küzdeni a zenei kifejezés materiális nehézségeivel. Ezek a nehézségek most elhárultak, mivel a Bösendorfer cég a verseny idejére, annak zenei színvonalát emelendő, felajánlott egy „valódi” Bösendorfer hangszert. Külön súlyt adott gesztusnak, hogy a cég bécsi képviselője: Monica Frank kisasszony személyesen jelent meg a gálakoncerten. A „Bőzi” azonban a verseny első pillanatától kezdve kiválóan szolgálta az eseményt és az ifjú zongoristákat.
    A jubileumi versenyt ünnepélyesen Csabai Lászlóné, Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere nyitotta meg. Majd Mozart két zongorára írott Esz-dúr versenyművét (KV. 365) Tóth Marica és Tóth Anikó adták elő a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar kíséretével, Somos Csaba vezényletével. Üde jókedvű, hangulatteremtő muzsikálást hallottunk tőlük.
    A versenyt négy korcsoportban folytatták le, a csaknem egy évvel korábbi kiírási feltételek szerint. A nyíregyházi szereplést a városi és megyei válogatók előzték meg. Ide már csak fiatal zongoristáink kréme-java érkezhetett. Pontos műsorukat teljes részletességgel közölte a programfüzet. Nemcsak a programoktól nem volt eltérés, de a program időzítése is a terveknek megfelelően, a gondos előkészítésnek megfelelően teljesült.
    A rendezés, mint már máskor is, professzionális volt. A versenyzőket a vendéglátó iskola egy-egy tanára kísérte szinte a pódiumig. A szereplés és a közönség méltányló tapsa után kivétel nélkül minden gyermek ajándékkönyvet kapott, valamint a versenyre külön készített elegáns kivitelű bronz plakettet.
    Annak köszönhetően, hogy a versenykiírásban csupán stiláris megkötöttségek szerepeltek a versenyprogramok kialakításában – egy Bach művet vagy tételt, egy klasszikus, egy romantikus és egy XX. századi művet vagy tételt kellett a műsorra tűzni korosztályonként különböző időtartamban – nagyon színes repertoárt mutattak be a versenyzők. Meglepően sok orosz, ill. szovjet szerző műve hangzott el (Csajkovszkij, Glinka, Glier, Muszorgszkij, Hacsaturján, Kabalevszkij, Majkapar, Prokofjev, Sosztakovics). Zeneiskolások repertoárján általában ritkábban szereplő néhány romantikus, poszt-romantikus darab is szerepelt (Grieg, Fauré, Ibert). Ám a XX. sz.-i magyar zene klasszikusain túl hallhattuk Kocsár Miklós, Hajdu András, Huszár Lajos, Mező Imre, Papp Lajos, Szokolay Sándor, valamint Takács Jenő szerzeményeit.
    A romantikából Chopin, Mendelssohn, Schubert és Schumann vitték a pálmát gyakori műsorválasztásban.
    Az egyéni műsorok kialakítása biztosította, hogy sokoldalú képet kaphasson a bíráló bizottság a jelöltek mind zenei, mind technikai felkészültségéről, állóképességéről. A versenyzők nagy többsége biztonsággal adta elő műsorát: viszonylag kevés volt a memória-zavar, kevés volt a technikai bizonytalanság. A művek nagy többsége lejegyzés-hűen szólalt meg.

A zsűriben
Lantos István egyetemi tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője, mint a zsűri elnöke,
Falvay Sándor egyetemi tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora,
Eckhardt Gábor, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanára, igazgatóhelyettese,
Kerek Ferenc egyetemi tanár, a Szegedi Konzervatórium igazgatója,
Kovács Kálmánné, a budapesti Tóth Aladár Zeneiskola tanára, a FPI nyugalmazott vezető szaktanácsadója,
Némethy Attila, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense vettek részt a szakmai grémiumban,
a verseny titkáraiként pedig Papp Károlyné, az OKSzI munkatársa és
Papp Istvánné, a Vikár Sándor Zeneiskola igazgatója segítették a zsűri munkáját.
    A verseny általános ünnepi feszültségét, izgalmait csak egy esemény múlta felül, nevezetesen az ünnepélyes eredményhirdetés. Azt azonban közvetlenül megelőzte a zsűri szakmai értékelése.
    Az értékelés során Falvay Sándor kifejezte elismerését és különleges örömét, hogy néhány egészen kiemelkedő zenei teljesítményt lehetett a versenyen hallani. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem elég az elismerés, ezek a kiemelkedő tehetségek a saját egyéni életútjuk és a szakmai utánpótlás sikeressége érdekében megérdemlik további gondozásukat, fejlesztésüket, fejlődésük nyomon követését. Ez a szakma általános, és tanáraik egyéni felelősségét igényli. Az is örömmel töltötte el, hogy a közönség tetszésnyilvánításai alapján pontosan követhető volt, hogy a hallgatóság és a zsűri értékítélete, értékelése egybe esett.
    A konkrét zenei észrevételek sorában megjegyezte, hogy a Bach művek előadásában a sok legátó játék csökkentette az előadás plasztikusságát, rajzosságát. A Bach darabok megjelenítését  differenciáltabb artikulációval lehetett volna élőbbé tenni. A megelőző versenyhez képest a Chopin művek játéka kifejezőbbé, hangszínben gazdagabbá vált. Különösen érvényes ez a noktürnök megszólaltatására.
    Lantos István általánosságban a pedálhasználat fogyatékosságaira hívta fel a figyelmet. Több esetben ütőhangszerek dicséretére is szolgáló hangos effektusokat hangoztattak a gyakorlatlanabb, főleg az alacsony korosztályhoz tartozó növendékek pedálhasználatuk során.
    Kerek Ferenc méltányolta, hogy a különböző stílusú darabok között differenciált váltásokra voltak képesek a versenyzők. A művek első elindításánál, az első hangok megszólaltatásában többször bizonytalanságot érzett a karakterek biztos megragadásában. A formai tagolás kontúrozottabbá tételét segítené, ha tényleges levegővétellel is jelölnék a muzsikáló gyerekek a kisebb-nagyobb cezúrákat.
    Eckhardt Gábor érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet. Szerinte az ugyanazon életkorú fiúk és lányok érettsége különböző szintű. Érdemes lenne – véleménye szerint – a versenykiírásban megadott életkori határokat újragondolni. Sokra értékelte a Bösendorfer cég nagyvonalú hozzájárulását a hangszer kölcsönzésével, amely a verseny színvonalát különlegesen megemelte .
    Némethy Attila méltányolta, hogy a műsorválasztás sok esetben bátor volt, s igen nehéz művek is megszólalhattak. Nem minden esetben esett azonban egybe a darabok nehézsége a jelöltek akár zenei, akár technikai felkészültségével. Megfigyelése quasi műszaki-technikai területre is kiterjedt. A gyerekek nehezen tudják beállítani a zongoraszék magasságát mielőtt elkezdik produkciójukat. Ez a produkció színvonalát erőteljesen befolyásolhatja. A jövőben olyan tanár segítségét lenne érdemes kérni a verseny ügyeleteseként, aki ezektől a döccenőktől a gyerekeket megkímélné.
    Kovács Kálmánné a további versenyek előkészítésével, rendezésével kapcsolatos gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Ajánlja, hogy a területi válogatókon és a versenyen ne ugyanazon művekkel kelljen szerepelniük a gyerekeknek. A legfiatalabb korosztályhoz tartozó gyerekeknek még nincs, s nem is lehet tapasztalatuk ahhoz, hogy fél éven keresztül az ugyanazon darabokat úgy tartsák megfelelő szakmai szinten, hogy azok idő közben ne essenek áldozatul az elszürkülés veszélyének.
    Köztudott, hogy a IV. korcsoport versenyzői nem pályára készülők. Közülük többen más felsőoktatási intézményben folytatják tanulmányaikat. Csak elismeréssel lehet szólni róluk, hogy hűek maradtak a hangszerhez, az aktív muzsikáláshoz, s áldozni tudnak idejükből a gyakorlásra is. Ez azonban más színvonalú produkciókat eredményez náluk, s ez nehézzé teszi a versenyen a szakma ígéreteiként is tekinthető tehetséges gyerekekkel való összemérést. Ezért érdemes lenne a továbbképzősök számára külön versenyt kiírni, akár azonos verseny-perióduson belül is a különböző hangszeresek számára, a jobb összemérhetőség biztosítása érdekében. Ez lehetővé tenné a jövőbeni versenyek résztvevői felső korhatárának megszabását.
    A jelenlévő tanárkollégák közül megjegyezték, hogy jó lenne biztosítani azt soron következő versenyeket megelőző területi válogatókon, hogy a leendő zsűri tagjai közül valaki legyen jelen. Segítené véleményével a színvonal biztonságossá tételét. – A szervezés és a színvonal összehangolás érdekében érdemes lenne az OKÉV munkatársait is bevonni az előkészítő folyamatba. – Nagyobb figyelemmel és fegyelmezettséggel állítsák össze a tanárok növendékeik műsorát, hogy az a versenykiírásban szereplő időhatárok közé essen. Ha sok az időtúllépés, azok veszélyeztetik a verseny időrendjének betartását.
    Ezt követően került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre, ahol is győztesek, helyezettek átvehették jutalmaikat, illetve közben a közönség kedvenceivé is vált tehetségek még egyszer dobogóra léptek, s programjuk legsikerültebb darabjának előadásával tették fel a koronát az ünnepi eseménysorozat záró pillanataira a hallgatóság őszinte elismerést sugalló örömteli tetszésnyilvánítását méltón kiérdemelve.

    A zsűri döntése alapján az eredmények az alábbiak:

A verseny kiemelt nagydíját  nyerte: Sárközy Bence
III. korcsoport,   Debrecen Simonffy Emil Zeneiskola, Tanára: Bögös Béláné

I. Korcsoport
I. díj
Bácsi Tamás Kispesti Művészeti Iskola Budapest
    Tanára: Lendvainé Szeberényi Annamária
I. díj
Obbágy Anna Vikár Sándor Zeneiskola Nyíregyháza
    Tanára: Krokovay Gizella
II. díj
Binder Norbert  Békéscsabai Bartók Béla  Zeneiskola és Műv.Szakkp.Isk.
    Tanára: Rázga Józsefné
II. díj
Szokolay Ádám Zsolt Tóth Aladár Zeneiskola Budapest
    Tanára: Aszalós Tünde
III. díj
Bolyki  Sára Pászti Miklós Művészeti Iskola  Biatorbágy
    Tanára: Vadász Zsuzsanna
III. díj
Erős Ditta Rebeka  Liszt Ferenc Műv.Iskola Szekszárd
    Tanára: Dobai Tamásné
III. díj
 Fehér Károly  Tóth Aladár Zeneiskola Budapest
    Tanára: Szilágyi Katalin
II. Korcsoport

I. díj
Hotzi Panni Bartók Béla Zeneiskola Szombathely
    Tanára: Mihalcsics Lászlóné
II. díj
Horváth András Rácz Aladár Zeneiskola Budapest
    Tanára: Major Edit
II. díj
 Kende Mátyás Solti György Állami Zeneiskola Budapest
    Tanára: Megyesiné Mohai Mária
II. díj
Sveda Brigitta Simonffy Emil  Zeneiskola Debrecen
    Tanára: Nagyné Rábay Júlia                
III. díj
Bán Máté Partitúra Alapfokú Művészeti Iskola Baja
    Tanára: Kunosné Dankó Ilona
III. díj
Dudics Péter Vikár Sándor Zeneiskola Nyíregyháza
    Tanára: Krokovay Gizella
III. díj
Lipták Ádám Király –König Péter Zeneiskola Szeged
    Tanára: Takács Valéria

III. Korcsoport

A Verseny Kiemelt Nagydíjasa:  Sárközy Bence  Simonffy Emil Zeneisk. Debrecen
     Tanára: Bögös Béláné

I. díj
Csurgai Horváth Lilla Szent István Király Zeneiskola Budapest
    Tanára: Deseő Csabáné
II. díj
Börcsök Gergő Járdányi Pál Zeneiskola Budapest
    Tanára: Vimmer Erika
II. díj
 Kiss Petra  XIII. ker. Zeneiskola Budapest
     Tanára: Fekete Ildikó
II. díj
 Urbin András  Farkas F. Zeneiskola Dunakeszi
     Tanára: Dr. Domoszlai Erzsébet
III. díj
Hargitai Tamás  Weiner Leó Zeneiskola és Zeneműv.  Szakközépiskola Budapest
Tanára: Sármai József és Dr. Domoszlai Erzsébet
III. díj
Obbágy Márta  Vikár Sándor Zeneiskola Nyíregyháza
     Tanára: Ortutay Éva
IV. Korcsoport
I. díjat a zsűri nem adott ki
II. díj
Horváth Benedek  Rácz Aladár Zeneiskola Budapest
    Tanára: Major Edit
III. díj
Harmath Dénes Kodály Z. Magyar Kórusiskola Budapest
    Tanára: Kiss Zsuzsanna
III. díj
Radosits Magdolna Siófoki Művészeti Iskola Siófok
    Tanára: Bernáthné Fülöp Zsuzsanna

    Valamennyi korcsoportban 2-2 IV. díjat is adott ki a bírálóbizottság, ill. a II. korcsoportban hármat. A különdíjak száma korcsoportonként emelkedő sorrendben 1-7-7-3.  
    Két magánalapítvány 5 , ill. 4 tanuló-tanár párosnak ajánlott fel különdíjakat. Az Oktatási Minisztérium és 7 társadalmi szervezet pedig a legjobb eredménnyel felkészítő tanárokat jutalmazta nagyobbára tárgyi elismeréssel.
    A díjak és különdíjak minden korábbi versenyt meghaladó magas száma is azt mutatja, hogy a versenynek otthont adó Vikár Zeneiskola alig megbecsülhető munkát fejtett ki a támogató intézmények, szervezetek, magánszemélyek sikeres megnyerése érdekében, s a szám szerint 48(!) támogatónak volt köszönhető, hogy elismerésekkel bővelkedően tudták még emlékezetesebbé tenni a versenyzők és tanáraik számára a nemes vetélkedésben való megmérettetést.
    A versennyel egyidejűleg megtekinthető volt a zongoraverseny jubileumi kiállítása, amely fotókkal, írásokkal, napi sajtó és szakmai lapok részleteivel idézte fel a megelőző kilenc verseny eseményeit.
    Ugyancsak a verseny ideje alatt az OPUS, az EMB Zeneműkiadó Kft. árusítással egybekötött kiállításon mutatta be kiadványait.
    Külön színelemként jegyeztük, hogy a verseny első napján a belgiumi Overpeltből érkezett Kiliana Énekkar és a Piccoli Archi Zenekar esti hangversenyét hallgathatták meg, akik a versenyműsorokon kívül más együttes(ek) hangzásában is gyönyörködni kívántak.
    Jóllehet a X. országos zeneiskolai zongoraversenyről szóló beszámoló megjelentetésére csak egy nyári szünet közbeiktatása után került sor, reméljük, hogy a krónika hűen idézte az eseményeket, s azok, akik maguk is személyes résztvevői és átélői voltak ennek az eseménynek, elevenen tudják felidézni élményeiket. Ehhez pedig minden elvárást felülmúlón, ünnepi felkészüléssel járult hozzá a már 10. alkalommal a versenynek igazi otthont adó, zavartalan körülményeket, a múzsák simogatását sugalló esztétikus környezetet biztosító Vikár Sándor Zeneiskola.
    Kedves Igazgatónő, a Vikár Béla Zeneiskolának valamennyi Kedves Munkatársa! Köszönjük a mindenkire odafigyelő tekinteteket, a mindenkit körülvevő  személyre szóló figyelmességet, s azt, hogy a művészi és esztétikai élmények mellett az emberség nemes élményeinek ajándékát is a legértékesebb felejthetetlen emlékeinkként magunkban őrizhetjük.