A ZETA rendkívüli közgyűléséről

A Zenetanárok Társasága alapszabályában rögzített közgyűlés gyakorisághoz, egyben a 2002. májusában megtartott legutóbbi rendes közgyűléshez képest rendkívüli volt a 2001. október 20-ra összehívott közgyűlés. Az tette ezt indokolttá, hogy a 2002-ben megválasztott új főtitkár, Legány Dénes még az év decemberében tragikus hirtelenséggel elhunyt. A főtitkár tisztének betöltése nélkül működésképtelenné vált volna a szervezet. Ezért a Választmány 2001 elején Kovács Győzőt bízta meg a főtitkári teendők ellátásával. Működését, funkcióját azonban csak egy újabb közgyűlés egyetértő szavazati hitelesíthették, erősíthették meg. Fő indítéka ez volt tehát az október 20-i rendkívüliségnek.
Jó alkalom volt ez azonban arra is, hogy Dénes László elnök áttekintse a ZETA működésének elmúlt bő másfél esztendejét. 
Mielőtt azonban erre sor került volna, meg kellett állapítani, hogy a regisztrált tagságnak csak 10-12%-a van jelen. Az új közgyűlés összehívásáig eltelni szükséges időt alsó-, közép- és felsőfokon tanuló hangszeres kiválóságaink hidalták át remek produkcióikkal a hallgatósággá hirtelen átalakult szolid számú résztvevők örömére. Erderics Salamon (Szentendre, Zeneiskola) fuvolán, Borbély László (Bartók Szakközépiskola, Budapest) zongorán és Hollókői Huba (Liszt Ferenc Zeneakadémia) hegedűn működött közre. 
A közgyűlés tisztségviselőinek megszavazására is sor került a már határozatképessé vált közgyűlés első működési jeleként. Csébfalvi Éva egyhangú megválasztása után felkérte Dénes László elnököt beszámolója megtartására.
Egyértelműen kiderült az elnöki tájékoztatóból, hogy a fő események még 2000-re datálódtak. A ZETA egész történetének is egyik legkiemelkedőbb eseménye volt az EPTA nemzetközi Budapesten megrendezett kongresszusa. Messze túlnőtt ez a rendezvény a szűkebben vett zongorapedagógiai kérdések taglalásán. Általános zenei, elméleti, esztétikai, pszichológiai kérdések széles skáláját kínálta akkor az Ábrahám Mariann tanárnő vezette, szervezte, rendkívüli nemzetközi elismerést kiváltott több napos program. (A Parlando hasábjain korábbi számokban a konferencia méltatása és jelentősebb előadásai már olvashatók voltak.) 
A vonós tagozat jeles rendezvénye volt Kovács Dénes és Eduard Gracs professzorok fél évszázados működésének áprilisi méltó megünneplése “50 év a pódiumon” címmel. Ennek rendezésében, szervezésében Perényi Eszter tanárnőnek voltak említésre méltó komoly érdemei. Az Európai Énektanárok Szövetsége budapesti kongresszusán a ZETA rangos előadásokkal és rendezvénytámogatói minőségével képviseltette magát. 
A látványosabb nemzetközi események mellett sikeres volt a népzenetanárok velemi találkozója, a kerettanterv előkészítésében, annak bírálatában való részvétel, s bár szervezeti “belügynek” számíthat, mégis jelentős fordulatként regisztrálható, hogy nyugvópontra jutott a vonóstagozat vezetésének ügye, amennyiben még 2000 decemberében Kertész István tanár úr, a budapesti Bartók Szakközépiskola tanszakvezetője élvezhette a tagozat bizalmát, s elvállalta annak vezetését. 
Az eseményeknek a sora itt tulajdonképpen vége szakadt. Legány Dénes tragikus eltávozásával számtalan adatot vitt magával, mi több, koncepciók, rendezvénytervek sokaságát (köztük nemzetközit is). Ezek szinte rekonstruálhatatlanok maradtak, s a főtitkári posztra megbízottként felkért és újonnan – szinte vákuumba – belépő Kovács Győzőnek komoly nehézségekkel kellet szembe találkoznia. Nemcsak ez a szomorú fordulat volt azonban a 2001-es programok elmaradásának az oka, hanem a támogatások, a működési források olyan mérvű hiánya, amelyek csaknem a szervezet egészének működését is veszélyeztették. Szép rendezvénynek ígérkezett volna a rögtönzés pedagógiája tárgykörben szeptember elejére meghirdetett gödöllői kurzus, az viszont érdeklődés, jelentkezők hiányában maradt el. Az egyetlen megtartott és jól sikerült eseménye 2001-nek az Olsvay Imre 70. születésnapja alkalmából március végén rendezett megemlékezés volt, amelyet a népzenetanári tagozat gondozott. 
Az elnök a jövő programjairól is szólt. A legközelebbi a másnaptól esedékes kétnapos nemzetközi konferencia volt. (Erről szóló beszámoló lapunk hasábjain olvasható. –Szerk.) A 2002-re tervezett eseménysorban időrendi sorrendben, jelentőségben nem kevésbé, a Festetich Vonósnégyes CD-bemutatója áll elől (magyar zene a felvilágosodás korában, a reformkorban(!) tárgykörben). Zenepedagógiai elméleti, szervezési, jövőépítési témák közül a vonós felvételi követelmények harmonizációja tűnik rendkívül fontosnak. A felsőfokú oktatásban végbement integráció, a zenei felsőfokú képzés számára egyidejűleg megtermett dezintegráció azt a különös helyzetet hozta, hogy a volt vidéki tanárképző tagozatok székhelyükön működő tudomány-(stb) egyetemek valamilyen szervezeti egységeivé (pl. művészeti kar) váltak. S mint ilyenek, az egyetemi autonómia ernyője alatt maguk hirdették meg felvételi anyagaikat. Ez viszont olyan heterogenitást eredményezett a követelményekben, amit nem bír el a középfokú felkészítés, no, meg országunk kicsiny méretei maguk sem. A felvételi követelmények harmonizációjára óhatatlanul szükség van már is, s ebben a felismerésben a vonós hangszeresek úttörő szerepet látszanak játszani.
A művészképzés – tanárképzés téma szintén rendkívül átfogó problémák legalábbis feltárására, s megoldási javallatok megfogalmazására szeretne vállalkozni. A ZETA ezt a rendezvényt a Zeneakadémiával és a Magyar Zenei Tanáccsal szoros együttműködésben tervezi. 
Tartalmi pedagógiai, esztétikai, nevelési kérdéseket vetne fel a Tradíció, érték, értékőrzés téma is. Egyelőre elméleti szinten lenne érdemes áttekinteni a zenefogyasztó, zenetanuló fiatalok esztétikai igényeit, azok szintjét, s az azokból adódó nevelési tennivalókat.
Kadosa Pál emlékére rendezendő zongoraverseny meghonosítása épp úgy szerepel a tervek között, mint az iskolai ének-zenetanárok számára a Tradíció és innováció téma.
Az elnöki beszámolót kiegészítések követték, majd a hozzászólások a zenei képzés vertikumának néhány kritikus pontjára terelték a szót. Ezek között szerepelt a furulya, ill. blockflőte képzés ellentmondásossága. E területen tanárképzés nincs, viszont alsó fokon is a képzés követelménye a tanári diploma megléte.  Az iskolai énektanári képesítés hiába érvényes felsőtagozatra vagy magasabb képzési fokra. Ha ilyen fokra képesített tanár alsó fokon akar tanítani, olyan jogi szabályozás akadályába ütközik, amely megkívánja a tanítóképző elvégzését, hogy kvalifikált legyen a jelölt az alsó tagozatos korosztályú növendékek pedagógiai kezelésére is. 
Mindkét valós ellentmondás feloldása szükségesnek látszik, s a ZETA felvállalja a probléma felvetését a tanárképzésért felelős megfelelő fórumokon. 
A napirend következő, és a rendkívüli közgyűlés szintén jelentős horderejű témája a csoportos tagság kérdésének megvitatása volt. Ennek eredményeként született meg az előkészített előterjesztés alapján az a határozat, mely kimondja, hogy “A ZETA csoportos tagja lehet bármely haza szakmai társulás és művészetoktatási intézmény tantestülete (pl. tanszaka), melynek tagjai a tagsági jogokkal élni kívánnak és a tagsággal járó kötelezettségeket vállalják.”  
“A csoportos tagok a csoport létszáma után fizetnek tagdíjat….
A csoportos tagok önmaguk közül csoportvezetőt választhatnak. A ZETA központja a csoportvezetővel áll levelezési kapcsolatban, minden küldeményből egy példányt juttat el a csoportvezető részére. 
A csoportos tagdíjfizetésnek megfelelő számú példányt kap a Parlando c. folyóiratból, a csoportvezető címére.
A csoport a tagdíjfizetésnek megfelelő számú szavazati joggal rendelkezik a ZETA közgyűlésén, azonban a szavazati jog gyakorlásának feltétele a létszám jelenléte. (Amennyiben a csoportból kevesebben vannak jelen, a szavazati jog a jelenlévőkre csökken.)
A csoport tagjai közül kizárólag a csoportvezető jelölhető bármely tisztségre, a csoport többi tagja nem. 
Nemzetközi szervezetekben a magyar képviselet létszámának számításakor csoportos tagok esetén a fizetett tagdíjak számát kell figyelembe venni.”
Fentebbi szöveg részévé lett az Alapszabálynak. (Finomabb és részletezőbb megfogalmazások az új Alapszabály egészében tekinthetők meg. – Szerk.)
Dénes László elnök példával is szolgált, mely szerint a csellisták szövetsége a közelmúltban megalakult, s szeretnék a ZETA csoportos tagságát igénybe venni. 
A ZETA körbélyegzőjének megjelenési formáját is megvitatták a jelenlévők. A korábbit át kellett alakítani, mert koronás címert tartalmazó bélyegzőt csak állami intézmény használhat. A jelenlegiként elfogadott körbélyegző az eddiginél informatívabb és puritánabb lett.
A közgyűlés tulajdonképpeni fő napirendi pontja következett el: a főtitkár megválasztása. Bár ezzel kapcsolatos kétségek nem voltak, mégis a levezető elnök Csébfalvi Éva a protokolláris szabályok utolsó betűjét is betartva járt el. Kifejezte köszönetét a megbízott főtitkárnak eddigi munkájáért. Javasolta a közgyűlésnek Kovács Győző megválasztását. Ismertette a főtitkár alapszabályban is rögzített teendőit, majd felkérte a jelöltet életútja ismertetésére. A jelölést a közgyűlés egy tartózkodással elfogadta. A jelölt is elfogadta jelölését, egyben jelezve, hogy egy ciklusra vállalja most a főtitkári tiszt ellátását, mely egyébként a rendes közgyűlésig (praktikusan egy év időtartamig) tart. 
Az elrendelt titkos szavazás eredményeképpen 27 szavazótól 25 “igen” szavazatot kapott a jelölt (két véleménynyilvánítás nélküli üres lap tartózkodást jelezhetett volna?), s így a közgyűlés által megválasztott legitim főtitkár Kovács Győző lett. 
Végezetül az elnök köszöntötte az újonnan megválasztott, eddigi funkcióját már megbízás alapján teljesítő tisztségviselőt. Majd a levezető elnök berekesztette a közgyűlést.