„A zeneszeretet a családból jön. Szerencsés voltam, hisz apám kántorkodott, hegedült, orgonált. Édesanyám is zeneiskolát járt ember volt, tőle tanultam meg zongorázni. Később a ciszterci gimnáziumban is muzikális légkör vett körül…Ha az ember valakit nagyon szeret, akkor hallgat a szavára. Én hallgattam a feleségem szavára, aki azt mondta, hogy nem kell karmesterség, meg operai dirigálás, legyek én csak pedagógus, úgy, ahogy azt az apám is cselekedte, és ahogy ő is csinálni fogja.” Létezik-e ennél pontosabb önéletrajz? Hiányoznának belőle az adatok? Ugyan mi szükség van az évszámokra, az intézmények felsorolására, amikor kiderül belőle minden? Az, hogy több mint három évtizedig tanított iskolában, hogy gyermekek, fiatalok százezreivel szerettette meg a muzsikát legendás ismeretterjesztő hangversenyek során. Hogy gyakorló kórusvezetőként újabb százakat tett kottaolvasóvá és zeneértővé. Mindez, vagy mindennek lehetősége benn van abban a néhány mondatban, amit a zenével és pedagógiával való elhivatottsága kapcsán mondani kívánt.
    A bajai Déry kert melletti polgári iskola mind a mai napig köztiszteletben álló tanárának fia, Lukin László 1944-ben érettségizett szülővárosában, a III. Béláról elnevezett ciszterci gimnáziumban, ahol az iskolai élet szerves része volt az orgonálás is. A háború után a Zeneakadémián frissen végzett Bálint Ferenc pedig a város középiskoláinak szervezett népdaléneklések, új magyar kórusművek bemutatásának élményével gazdagította őt. Az első, műismertetéssel és közös énekléssel „fűszerezett” koncerteket még középiskolás korában szervezte Lukin László. Cikket írt Kodály Zoltánról, el is küldte neki és kimondhatatlan örömére levelére választ, valamint egy dedikált kottát kapott Kodálytól.
    A következő lépés természetesen a Zeneakadémia volt, ahol Bárdos Lajos tanítványaként egyházkarnagyi, Ádám Jenő növendékeként pedig középiskolai ének- és zenetanárszakot végzett. 1950-től tanított, kórust vezetett, ifjúsági és gyermekhangversenyek műsorvezetője volt. Mindkét minőségében foglalkoztatta „A zene mindenkié” kodályi jelszó tartalommal való megtöltésének célja, egy olyan terv megvalósítása, amely a művészi zenét elvinné az ország minden sarkába. Egy 1973-as interjúban Kacsóh Pongrác 1910-ben felvetett aggodalmait idézte Lukin tanár úr: „A középiskola sok mindenre képesít…hanem zene dolgában semmi útravalót nem nyújt az érettségizett ifjúnak.”
    A probléma hat évtizeddel későbbi orvoslására az arányosabban elosztott tantervű, az osztályzatok rémével nem mérgezett középiskolai énekoktatás „gyógyírja” révén látta megoldani Lukin tanár úr. „Fonák dolog, hogy tanár és tanuló között válaszfalként a muzsika áll, amelyhez egyaránt rajongással közelíthetnénk. Az énekórának végre lényegében a zenei élmény erejével kell hatnia a remekművek végtelen sorozatával, a legősibb időnktől napjainkig.” A Kodály-módszer: a szolmizálás, az értelmes zenehallgatás, az aktív muzsikálás formáló erejében hitt Lukin László, és Kodályra hivatkozott saját pedagógiai feladatainak kijelölésekor is. „Ha a legfontosabb korban, a hatodik és tizenhatodik év közt egyszer sem járja át a gyermeket a nagy zene éltető árama, később már alig fog rajta. Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.”
        „Gyűlöltem, utáltam mindazt, ami zene” -.írta egy megemlékező a számos internetes megnyilatkozások egyikében. „És ekkor elkezdődött a TV-ben valami: megindult a Zenélő órák sorozata. Amit Forrai Miklós és Lukin László tett, az maga volt a csoda. Beléptettek – valószínűleg nemcsak engem, hanem másokat is - egy olyan világba, ahova nélkülük talán sosem mentem volna. Elvesztem a zenének mint művelője, de nem vesztem el mint zenehallgató, zenét értő ember. Nekem odaadtad a zene szeretetét, a klasszikus zenéét. Köszönöm, hogy éltél, alkottál.”
    Ennek szellemében tanította 32 éven át a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanulóit, vezette az ifjúsági hangversenyeket, szerkesztett zenei műsort gyermekeknek, vezetett gyermekeknek szóló rovatot szakfolyóiratban. „Az ifjúság jelenléte mindig megfiatalítja az embert” – vallotta ő, aki nemcsak munka közben, de otthon, nyolc gyermeke körében is folyamatosan élvezhette az ifjúság jelenlétét. És valóban friss maradt: mindenki megcsodálhatta fiatalos lendületét, aki hallhatta őt akár még ez év tavaszán, ahogy számomra is megadatott a Budaörsi Pro Musica Vegyeskar hangversenyén konferálni őt. Sokat mondott, keveset beszélt, tárgyilagos és költői volt egyszerre. Méltóságteljes, megnyugtató jelenség. Olyan, amilyennek Mohayné Katanics Mária leírta az Új Emberben megjelent búcsúcikkében.
    „Mindannyiunk emlékezetében úgy él, ahogy határozott léptekkel kimegy a pódiumra, körbenéz, egyenes tartással, egyenes hangon konferál, hangot ad, műsort közöl, ünnepélyt nyit. Mindig nyugodt volt. Nem drukkolt, nem izgult, nem volt ideges. Soha nem állt ki készületlenül. Egy jellegzetes torokköszörülés, talán egy belső fohász, és hangoznak a szavak ép magyarsággal, pontosan, szépen fogalmazva. Nyugodjék békében…”
Tóth Anna
Született: Baja, 1926. január 30.
Tanulmányok: 1944-1949 - Zeneakadémia egyházkarnagyképző, középiskolai ének- zenetanárképző.
1950-1982. énektanár a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskolában és Gimnáziumban
1950-1954. a dunakeszi MÁV Férfikar karnagya
1954-1964. a Budapesti Kórus karnagya
1954-1964. a Vasutas Szakszervezetek Központi Kórusának karnagya
1954- az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyeinek műsorvezetője
1958-1968: a Muzsika folyóirat Tücsökmuzsika rovatának vezetője
1960-1965: Magyar Televízió Zenélő órák műsorainak egyik vezetője.
1973- a Liszt Ferenc Társaság elnökségének tagja.
A Bárdos Lajos Társaság zenei klubjainak vezetője.
A Magyar és a Nemzetközi Kodály Társaság alapító (elnökségi) tagja.
Általános iskolai és középiskolai ének- és zenetanítás területén írt tankönyvek szerzője.
Cikkek, tanulmányok, kórusművek szövegei, szövegfordítások.
1989 – Baja Város Díszpolgára
2000 – II. Kerületért Emlékérem
2003 – Wlassics Gyula díj, a közművelődés területén végzett kiemelkedő munkájáért

Tóth Anna