Maróti Gyula

A zeneiskolák a zenei élet központjaivá váltak

Tisztelt Konferencia! Kedves Elvtársak!

A Népművelési Intézetnek, amelynek nevében felszólalásra jelentkeztem, feladatai között terjedelem és fontossági sorrend szempontjából is jelentős helyet foglal el a művészeti tömegmozgalom, vagy más néven a műkedvelő, művészeti tevékenység fejlesztése.

A művészeti ágak között méretarányaival is kiemelkedik a zenei mozgalom, amely jelenleg mintegy kétezer felnőtt énekkart és zenekart jelent az országban. A kettőezer együttesben hozzávetőleg 100000 ember foglalkozik aktív muzsikálással és, ha rövid fejszámolással megkíséreljük kiszámítani, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, akkor nem is nehéz kiszámítani, hogy mondjuk heti kétszer-kétórás próba esetén ez havi 20 óra, évi 240 óra. Ha ezt elosztjuk a 48 órás munkahéttel, akkor nem nehéz megállapítani, hogy az a munkásember, parasztember, vagy értelmiségi, egy évben 5 hetet áldoz aktív muzsikálásra. Ez nem jelentéktelen dolog, nem jelentéktelen lehetőség a kezünkben arra, hogy a zene eszközeivel hassunk ezeknek az embereknek jelleme és ízlése alakulására, zenei műveltségének emelkedésére.

Ezeknek az együtteseknek a vezetői jelentős részben a szakiskolák és a zeneiskolák tanáraiból, vezetőiből kerülnek ki. Alig akad szakiskolai vagy zeneiskolai igazgató ebben az országban, aki ne lenne valamilyen szempontból érdekelt a zenei tömegmozgalomban, akár kórusvezetőként, vagy zenekarvezetőként, akár pedig valahol mint zongorakísérő.

A konferencia referátumából örömmel hallottam, annak ismételt leszögezését, hogy a zeneiskoláknak és részben a szakiskoláknak is fontos feladata, hogy munkájukat zenei tömegnevelésként fogják fel, vagy hogy - az én megfogalmazásom szerint - a zene területén népművelést végezzenek. Tény és való, az eredmények között feltétlenül el lehet máris könyvelni, hogy a szakiskolák és a zeneiskolák többsége a maguk helyén, a zenei élet központjává tudtak válni. Hiánylom ellenben az eredmények között annak felsorolását, hogy a referátum nem ismeri el a zenepedagógusok eredményének azt a hatalmas tömegméretű fejlődést, amelyet az egész országban az aktív muzsikálók számának növekedésével lehet lemérni. Lehetetlen nem felfedezni, hogy a zeneiskolák tevékenysége feltétlenül serkentő hatással van arra a rendkívül erőteljes mozgalomra, amely az országban tapasztalható: az öntevékeny, vagy műkedvelő zenei mozgalomra. Szeretném remélni, hogy ennek a népművelési jellegnek a növekedésével ez még erősebb lesz a továbbiakban. Szeretném remélni, hogy a Zenepedagógus Szakosztály megalakulásával mód nyílik majd arra - hiszen a szervezeti szabályzat utal is ennek lehetőségére -, hogy a Szak osztályon belül egy olyan tagozat jöjjön létre, amelynek tagjai lehetnek azok az ének- és zenepedagógusok, akik kórus- és zenekar vezetésével foglalkoznak. A speciális, sajátos szükségleteiknek, igényeiknek megfelelő segítséget megkapják, hogy itt otthonra találjanak, hogy szakmai és nevelői munkájukhoz segítséget kapjanak és nem utolsósorban, hogy jogi és anyagi érdekvédelmet tudjunk számukra biztosítani. Meg kell vallanom őszintén, hogy e pillanatig ez teljesen megoldatlan kérdés.

Úgy érzem, hogy a szervezeti szabályzat erre lehetőséget ad és miután látom, hogy az nincs ellentétben a vezetőség, a megalakuló szakosztály célkitűzéseivel, kérem a konferencia résztvevőit is, hogy ezt a javaslatot vegyék védelmükbe és segítsék ennek a későbbiekben való megvalósulását.

Meggyőződésem, hogy közös erőfeszítéseink a zenepedagógusok és a zenei tömegmozgalom vezetőinek együttműködése, összefogása mindkét terület fejlődését fogja előidézni, ami végső soron egész kulturális életünk hasznára fog válni.