Masopust Katalin

Nemzetközi Zenészegészségügyi Kongresszus Feldkirchben

Az ausztriai Feldkirch tartományi konzervatóriumában került sor 2005. március 17. és 19. között arra a kongresszusra, melyen a német nyelvterület szakértői (pszichológusok, orvosok, terapeuták) tartottak előadásokat. A rendezvénysorozat fő támogatói többek között a Svájci Zenész-Orvosi Társaság (SMM) és a Német Zenész-Fiziológiai és Zenész-Orvosi Társaság.
    A svájci SMM társaságot olyan zenészek alapították, akik korábban pályájukat veszélyeztető egészségi panaszokkal küzdöttek és nem találtak olyan gyógyhelyet, ahol megfelelő kezelést kaphattak volna. A társaság fő célkitűzései közé tartozik, hogy összefogja azoknak az orvosoknak és terapeutáknak a tevékenységét, akik a zenészek orvoslása terén tapasztalattal rendelkeznek és legtöbben maguk is zenészek. Lényegesnek tartják az együttműködést a zenepedagógusokkal és zeneművészeti főiskolákkal, hogy a foglalkozási ártalmak megelőzése már a tanulóévekben megkezdődjék.
    A Német Zenészfiziológiai és Zenészegészségügyi Társaság 1974-ben jött létre. Fő célkitűzésük a zenészek szakmai ártalmaival foglalkozó tudományos kutatások támogatása. Szoros kapcsolatot tartanak fenn hivatásos zenekarokkal és zenepedagógiai intézetekkel. Folyóiratukban (Musikphysiologie und Musikermedizin) rendszeresen beszámolnak a legújabb kutatási tapasztalatokról.
    Mindkét társaság tagjai jelentős szakmai múlttal rendelkeznek, számos publikációjuk jelent meg és rendszeresen részt vesznek kongresszusokon.
A feldkirchi tanácskozáson is jórészt a két társaság tagjai adtak elő.
    Megnyitó beszédében a konzervatórium igazgatója, Anselm Hartmann hangsúlyozta, hogy a zenészek éppolyan megterhelésnek vannak kitéve, mint az élsportolók és emellett még jelentős a pszichikai megterhelés is. Az utóbbi 25 év zene-egészségügyi vizsgálatai kimutatták, hogy a zenészek 75%-a testi és lelki panaszoktól szenved. Ennek ellenére a megbetegedéseket többnyire elhallgatják, nem veszik tudomásul – amíg ez egyáltalán lehetséges. A kongresszus ezekre a problémákra hívja fel a figyelmet, és a megbetegedetteknek kíván segítséget nyújtani.

    A kongresszus első napján a pszichológiai problémákról hallhattunk előadásokat, elsősorban a szereplésekkel járó lámpalázról és félelmekről. Az előadók egyetértettek abban, hogy a félelem az emberi élet természetes, sőt szükséges velejárója, mivel védőjelzést jelent vészhelyzetekben. A félelem csak akkor hátrányos, ha túlzott mértékben jelentkezik.
    Dr. Helmut Möller, a berlini Kurt Singer Zenészegészségügyi Intézet és a Hans Eisler Zeneművészeti Főiskola tanára a félelem 3 formáját különbözteti meg: a védő félelmet, a teljesítménynövelő és a teljesítménycsökkentő félelmet. Míg az első kettő szükséges és előnyös, a harmadik igen kedvezőtlen következményekkel jár. A kéz remegni kezd, izzad és mégis hideg, esetleg merevvé válik, erős szívdobogás jön létre. Koncentrációs problémák és emlékezet-kihagyások keletkeznek. A játék irányíthatatlanná válik, pontatlanságok, intonációs problémák lépnek fel.
    A súlyos lámpaláz okait elemezve a professzor kitért a tanítás-nevelés gyakori vétkeire. A túlzott szülői elvárások, a maximalista tanári követelmények a tanítvány önértékelését tönkretehetik és zenei teljesítmény romlásához, túlzott lámpalázhoz vezethetnek. Ha a hibát, mint személyes kudarcot állítják be, ez a növendék önbizalmát lerombolhatja. Ehelyett új „hiba-kultúrát” kell kialakítani: a hiba arra való, hogy tanuljunk belőle.
    Tanári feladat lenne a testi rátermettség megvizsgálása, mert a nem megfelelő alkat pszichoszomatikus ártalmakhoz és félelem szindrómákhoz vezethet.
    Sokan követik el azt a hibát, hogy megállás nélkül hosszú órákat gyakorolnak egyfolytában. A motorikus tanulási tapasztalatok elemzése során kiderült, hogy nem tanácsos egyhuzamban többet gyakorolni, mint egy órát, ugyanis a pihenők segítik elő a megtanultak tartós rögzítését az agyban.
    A félelem-hajlam elleni stratégia elengedhetetlen része a kielégítő alvás.
    Híres művészek (Horowitz, Casals, Richter) arról számolnak be, hogy az idő múlásával, a tapasztalatok bővülésével nem szűnik a lámpaláz. Ennek oka, hogy az érzelmi és félelmi tapasztalatok az ősi agyterületen (limbikus rendszer) tárolódnak kitörölhetetlenül, ezért az agykéreg tudatos irányításával nem szabályozhatók.
    A probléma jelentősége ellenére az oktatásban nem veszik komolyan a lámpalázat. Sokan vannak azon a véleményen, hogy csak a sok gyakorlás segíthet, és az igazán tehetségesek nem félnek. Főiskolás hallgatók közt végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a tanulási folyamat alatt nem készítik fel a növendékeket a szereplésre. Sok hallgató érzi úgy, hogy egyedül van a problémájával.
    A zenészek jelentős hányada (34%) keresi a probléma megoldását alkoholfogyasztásban, illetve bétablokkolók alkalmazásában. Ugyanakkor csak 20 százalékuk van tudatában annak, hogy mennyire veszélyesek ezek az eljárások.
    Möller professzor háromféle megoldást javasol a probléma orvoslására:

1. Kognitív stratégiák
a) A korábbi, személyiségromboló tapasztalatok átformálása szisztematikus munkával, pozitív élményekkel.
b) Mentális tréning. A zenei hangzás, mozgások, és légzés hangszer nélküli elképzelése.

2. Testi vonatkozású stratégiák
   Gyorsan elsajátítható az autogén tréning és a Jacobson féle izomlazító módszer. Ennél több időráfordítást igényel a Feldenkrais- módszer, az Alexander technika és a Diszpokinézis. Ezeknél az a lényeg, hogy a szokásos, célszerűtlen gondolkodás-, cselekvés-, és mozgásmintákat sokoldalú önszabályozási rendszerré fejlesszük.

3. Gyógyszeres stratégiák
     Abban az esetben ajánlottak, ha sokáig tart a betegség és esetleg pályára való képtelenség fenyeget. A pszichoterápiai eljárásokkal ellentétben azonban ezek nem segítenek a problémamegoldó képesség fejlesztésében.
    Dr. Susanne Elsensohn pszichológus, a pszichoanalitikus iskola képviselője, korábban koncertező és zenetanári tevékenységet folytató muzsikus azt fejtette ki, hogy a szereplés közben fellépő lámpaláz és az ennek következtében jelentkező cselekvési és memóriazavarok a tudatalatti komplexusok támadása a felettes én ellen. Komplexusok – kellemetlen hatású képzetcsoportok – kialakulhatnak az egész tanulási folyamat alatt. Okozója lehet, ha a növendék sorozatosan olyan darabot kap, amely teljesítőképessége határát meghaladja, és úgy érzi, hogy képességei elégtelenek a pályához. A megfelelő darabválasztás mellett fontos tanári feladat az is, hogy a kritikát építő módon alkalmazzuk és ne a személyiséget megalázóan.
    Dr. Reinhard Haller a szenvedélybetegségek kutató orvosa elhatárolta a normális félelmet a beteges félelemtől. A beteges félelem lehet szituációtól függő és attól független. Megkülönböztet reális félelmet, elhagyatottsági-, egzisztenciális félelmet, pánikot, fóbiát, kényszereket. A félelem jelei megmutatkozhatnak hangulatban, magatartásban (bizonytalanság, nyugtalanság, félelem, aggodalom), és testi tünetekben (fejfájás, erős szívdobogás, szívtáji fájdalom, magas vérnyomás, remegés, szédülés).
    A félelem kialakulásának biológiai és pszichoszociális okai lehetnek.
A biológiai okok közt lehet a genetikai örökség, mely a lakosság 7 % -t érinti. Okozhat félelmet a hormonrendszer egyensúlyának a felbomlása is (pl. pajzsmirigy túlműködés).
    A pszichoszociális okok közt számon tarthatjuk a személyiségmodellek szerepét, kognitív sémákat, valamint a nevelési tapasztalatokat. Nevelési hibáknak, tanult félelemreakcióknak tartós következményei lehetnek.
    A félelem elleni terápia eszközeiként a légzőgyakorlatokat, sportokat, az izomlazító és autogén tréningeket, távol-keleti és egyéb technikákat sorolt fel. A hatástalan stratégiák közé sorolja többek között a félelmi szituáció elkerülését, a félelem letagadását, az alkoholt és a gyógyszerszedést.
    Dr. Peter Langer, akinek fő kutatási területe a pszichológiai hatások vizsgálata a szívinfarktus előrejelzésében, kiemelte, hogy beteges félelem abban az esetben keletkezik, hogyha olyan szituációval találkozunk, amelyre nem, vagy nem eléggé vagyunk felkészülve. Emellett a mindenkit érintő félelem mellett egy sor egyéni félelmet tapasztalhatunk, amely mások számára sokszor nem érthető. A félelmet kiváltó élmények, szituációk pszichés változásokat és testi tüneteket okoznak, melyek ördögi kört hoznak létre. Az így leromlott szervezet a környezeti hatásokat még félelmetesebbnek érzi. Ebből a körből kikerülni csak külső stratégia segítségével lehet.

    A konferencia második nagy témacsoportja a fizikális problémákról szólt.
    Dr. Jochen Blum, a frankfurti Zeneművészeti Főiskola zenész-egészségügyi professzora, aki orvosi tanulmányai előtt hegedűkészítéssel foglalkozott, úgy látja, hogy a fizikális panaszok terén legnagyobb számban a vonósok érintettek, azok közül is leginkább a magas vonósok. A legtöbb probléma a kéznél, alkarnál, felkarnál, vállnál és a nyaki gerincnél fordul elő. A problémák kialakulásának okaiként megemlítette az örökölt anatómiai konstrukciót, a nem megfelelő testi felépítést, a helytelen hangszertartást és technikát, a gyakorlási módszer hibáit, a hirtelen megnövekedett játékidőt, a repertoár, illetve a hangszer megváltozását és a munkahely kedvezőtlen körülményeit (rossz szék, szűk hely, levegőtlen terem). A professzor kiemelte, hogy már a korai zenei nevelésben jelentős a megelőzés szerepe és ezért véleménye szerint fontos lenne, hogy a képzésben tekintetbe vegyük a fiziológiai szempontokat a hangszertechnikai és didaktikai kérdésekben és a zenei intézményekben zenész-egészségügyi ellátás legyen.
    Dr. Stefan Paul Scharf, aki ortopéd orvosi tevékenysége mellett viola d’amore szólistaként koncertezik és tanít is, előadásában a zenészek gerincproblémáival és ezeknek a következményeivel, illetve terápiás lehetőségeivel foglalkozott. Kifejtette, hogy a gerinc betegségei, torzulásai sok más betegség okozói lehetnek. Statikus és dinamikus túlterhelések, a hangszerjátékkal összefüggő helytelen tartások okozhatják a gerincoszlop működési zavarait, ferdüléseit. Ezek, különösen, ha kulcsfontosságú helyen vannak, távoli területeken is gondot okozhatnak. Ha például a nyaki gerinc ferdülése az itt kilépő kézidegeket elnyomja, ez a kéz zsibbadását, vagy akár mozgásképtelenségét okozhatja. Hangsúlyozta, hogy a zenészbetegségek megelőzésében és terápiájában fontos lenne az oki kezelés, melynek során az ortopédia és a hangszeres pedagógia és metodika egymást segítené.
    Dr. Archibald H. von Strempel, a feldkirchi tartományi kórház ortopéd főorvosa a kéz betegségeinek sebészeti gyógymódjáról tartott előadást. Ezeknek a betegségeknek az oka a hajlamon kívül a túlzott, vagy aránytalan igénybevétel és a pihenőidők hiánya. A kéz leggyakoribb túlterheléses betegsége az ínhüvelyek és izmok fájdalmas gyulladása. Bizonyos betegségeknél az operáció elkerülhetetlen, mint például a kéztői alagút-szindróma esetében, amikor a kéztői csatorna szűkülete az ott elhelyezkedő inak korlátozott mozgását és az áthaladó idegek károsodását okozhatja. Az operáció során az inakat leszorító keresztszalag átvágásával oldják meg a problémát.
    Dr. Nicolaus Ell ortopéd kézsebész és több hangszeren játszó aktív muzsikus szintén a kézmegbetegedések konzervatív és operatív gyógyítási lehetőségeivel foglalkozott. Véleménye szerint konzervatív kezelést kell alkalmazni, ha van idő a gyógyulásra, illetve, ha az operáció nem lehetséges, vagy veszélyes. A konzervatív kezelés lehetőségei a sínezés, a helyileg, illetve belsőleg adagolt gyógyszerek, a gimnasztika, a tartásjavítás, a hangszerváltoztatás. Ha pedig a műtét elkerülhetetlen, az orvosnak alaposan kell ismerni a hangszertechnika követelményeit, és ennek alapján szükséges mérlegelnie a várható következményeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy a műtét sohasem egészen veszélytelen. Az operáció utáni rehabilitációhoz igen sok idő és türelem kell.
            A kéz betegségeinek megelőzésére a professzor megemlítette a bemelegítés és az általános kondíció szerepét, a gyakorlási idő fokozatos emelését és a fejben való tanulás alkalmazását.
            Dr. Roland Reiter ortopéd és sportorvos speciális szakterülete a gerinc-elváltozások hatásának vizsgálata a hangszeres játékra és az énekhangra. A nyaki gerinc elváltozásai kedvezőtlenül befolyásolhatják a hangszerjátékot és az énekhangot. Az elváltozás oka lehet veleszületett rendellenesség, sérülés, valamint az aszimmetrikus hangszertartások. A nyaki gerincszakasz csigolyái közül lépnek ki a kezet irányító idegek, így a gerinc elváltozásai (ferdülés, meszesedés) megakadályozhatják az idegpályák normális működését. Ennek következtében a kéz működésében zavar keletkezik, zsibbadás, sőt akár bénulás is bekövetkezhet.
    A hangképzés is igen érzékeny a nyaki gerincszakasz elváltozásaira. A helytelen tartás és egyéb kedvezőtlen élettani folyamatok (pl. pajzsmirigy-túlműködés) az izomzat elmerevedését, elgörcsösödését okozhatja, és ezáltal akadályozza a helyes hangképzést.
    A gerinc egyéb szakaszainak az elváltozásai is káros hatással lehetnek a zenei tevékenységre. A rossz tartás például akár 50%-os a légzésivolumen-csökkenést is okozhat.
    Dr. Thomas Bochdansky a feldkirchi kórház fizikoterápiás és rehabilitációs osztályának vezetője a zene és mozgás kapcsolatáról tartott előadást. Bevezetőként felsorolta a kettő azonos vonásait: az időzítést, a ritmust, az erőkifejtést, a kitartást. A továbbiakban elemezte az agyműködés szerepét a zenélés folyamatában. Hangsúlyozta, hogy az agyban szoros morfológiai kapcsolat van a halló, a látó és a mozgató központok között.
    Minél kifejlettebb a motorikus-muzikális képesség, annál jobban működik a motoros terület passzív zenehallgatásnál is. A zenélés jelentősen megváltoztatja az agyműködést. Zenészek agystruktúrája jelentős funkcionális-morfológiai eltérést mutat a nem zenészekéhez képest. Zenélés hatására jelentősen megnövekednek a szomatoszenzoros és halló területek.
    Dr. Joachim Lahme fogorvos, aki szintén jelentős zenei előélettel rendelkezik, a zenész orvoslás úttörői közé tartozik. 1994-ben megalapította az Európai Művészegészségügyi Társaságot és számos kongresszuson tartott előadást.
    Előadásában a fogazat és az állkapocs helytelen működésével kapcsolatos problémákról beszélt. Ismertette ezeknek a lelki és mechanikai okait. A lelki tényezők közt számon tarthatjuk pl. a stressz okozta görcsöket és merevségeket. A mechanikai okok között szerepel a fogak tökéletlen összeharapása és ferde állása, továbbá a rosszul behelyezett fogpótlások, hidak, protézisek. A fogak és az állkapocs rendellenességei sokféle panaszt okozhatnak: a rágóizomzat, a gégeizomzat és a nyakizmok merevségét, fül- és szembántalmakat, szédülést, migrént, alvászavart. Ha ezeket a panaszokat nem kezelik, akár szakmára való képtelenség is kialakulhat.
    Dr. Wolfgang Elsaesser fülsebész, a feldkirchi kórház osztályvezető főorvosa a hallásról tartott előadást. A hallórendszer ismertetése utána a hallás fejlődéséről szólt. Már igen korán, a magzati élet 22. hetében megfigyelhetők a hangingerekre adott reakciók, és az újszülött már rendelkezik hangmagasság-megkülönböztető képességgel. A továbbiakban a főorvos a halláskárosodásról beszélt. Ennek oka lehet hirtelen erős hanghatás (robbanás, lövés), tartósan nagy zaj, valamint az anyagcsere folyamatok kimerülése. Már 85dB feletti tartós hanghatás halláskárosodást eredményezhet. Ugyanakkor zenekari árokban már mértek 100dB feletti hangerőt is. A zenekari elhelyezkedéstől függően a hallószerv megterhelése különböző lehet. A halláskárosodás egyenesen arányos a hangterhelés intenzitásával, erejével és tartósságával. A hallás védelme érdekében szükséges a speciális fülvédő használata, amely akár 21dB-lel is képes csökkenteni a hangerőt.
            Dr. Christine Klien zenei tanulmányokat végzett munkaegészségügyi orvos kitért a tanítás, a gyakorlás és a zenekari munka hallásterhelésére. Kiemelte, hogy a tartósan 85dB feletti hangerő nemcsak a hallásra, hanem az egész szervezetre károsítóan hathat. A halláskárosodás függ az egyéni érzékenységtől és az öregedési folyamatoktól. A halláskárosodás először a magas hangok észlelésénél és a hangmagasság megkülönböztetésénél jelentkezik. Az előadó megállapítja, hogy a halláskárosodás megelőzése zenei munkahelyeken elégtelen, sőt különböző okok miatt általában elutasítják. A komolyzene halláskárosító hatását általában tabuként kezelik, jóllehet ebben nem a hangzás fajtája, hanem a hangerő a döntő. A hallásvédelem eszközei a muzsikálásnál használható, speciális szűrővel ellátott fülvédő, a próbatermek kedvező kialakítása, a megfelelő szünetek betartása, valamint a zenészek munkaegészségügyi gondozása és rendszeres hallásvizsgálata.
    Dr. Daniela Gut, hegedűs képzettséggel rendelkező fülorvos, a tinnitusról tartott előadást. A tinnitus olyan szubjektíven érzékelt zaj, ami külső megfigyelő, vagy eszköz által nem érzékelhető. A lakosság kb. 10%-át érinti ez a betegségnek nem minősített jelenség. Kialakulásának oka lehet erős zajhatás, a fül különböző betegségei, fertőző betegségek, a nyaki gerinc elváltozásai, az állkapocs zavarai. Hajlamosító tényező a nikotinélvezet és a magnézium hiány. Mivel zenészeknél a fő kiváltó ok a tartós hanghatás, a megelőzés feladata mindenek előtt a hallásvédelem és a csendszünetek betartása. Ezenkívül ügyelni kell a nyak helyes tartására, a nikotinmentes életmódra és a magnézium-utánpótlásra.

    A kongresszus harmadik témacsoportját a különböző mozgásterápiák bemutatói alkották.
    Pia Bucher, a svájci zenész-orvosi társaság elnöke, koncertező harsonaművész és zenetanár, a kineziológia területén működik. Előadásában kifejtette, hogy a zenészeket érő jelentős stresszhatások már a tanulmányok idején is okozhatnak fizikai és pszichikai blokádokat. Fontosnak tartaná, hogy a stressz leküzdésének módszere az oktatás integrált része legyen.
    A kineziológia szerint „az egészség háromszöge” három tényezőből áll: biokémia (táplálkozás, anyagcsere), biomechanika (tartás, mozgás, csontok, izmok) és psziché. Ha a három közötti egyensúly felborul, akkor keletkeznek a különböző testi, lelki problémák (görcsök, fájdalmak, túlzott lámpaláz). Az egyensúly fenntartása mozgás segítségével érhető el. A kineziológia mozgásanyagában jelentős helyet foglalnak el a keresztező mozgások, melyek véleményük szerint kedvezően hatnak a két agyfélteke harmonikus működésére. Ilyen gyakorlatokból láthattunk néhányat a bemutatón.
    A kineziológia kulcsfogalmai az „eu-stressz” és a „di-stressz” . Míg az első aktivizálja energiáinkat, és kreatívvá tesz, a második dühöt, idegességet és dekoncentráltságot okoz. A fizikai-lelki egyensúly érdekében képessé kell tennünk magunkat arra, hogy a negatív stresszt pozitívvá változtassuk és egyben azt is megtanuljuk, mi az, amit meg tudunk változtatni és mi az, amit nem.
    Alexandra Türk-Espitalier fuvolista, a frankfurti Zeneművészeti Főiskola fizikoterapeuta docense. Fő kutatási területe a zenészek fizikai problémáinak megelőzése. Előadásában hangsúlyozta, hogy fontos felismerni a kezdeti szimptómákat (kemény izomtónus, fáradékonyság, bizsergés, fájdalom), hogy a betegség ne fajuljon krónikussá. A túlterheléses betegségek lefolyásában két szakaszt különböztet meg. Az első a fájdalom-periódus, amikor a hangszeres játék alig, vagy egyáltalán nem lehetséges. Ekkor a fizikoterápia a passzív kezeléseket alkalmazza (hideg, meleg kezelések, ultrahang, masszázs). A második szakasz az erősödési fázis, amelyre a célzott és óvatosan adagolt gyakorlatok és a hangszerhez való fokozatos visszatérés jellemző. Az előadó hasznosnak találja a gyógyulás idején a fejben való gyakorlást, más hangszerrel, illetve más művészettel való foglalkozást és valamilyen edzésmód (pl. Alexander technika) elsajátítását. Hangsúlyozta, hogy a kézproblémák eredete többnyire a vállövtől indul ki, ezért ennek a területnek a gondozása igen fontos. Bemutatott néhány erre irányuló, továbbá a kéz erősítésére szolgáló gyakorlatot.
    Julia Hempel fizikoterapeuta szakterületei a mauálterápia, az oszteopátia és a funkcionális mozgásképzés. A manuálterápia segíti az ízületek és a körülötte lévő szövetek normál funkcióinak megőrzését, illetve helyreállítását. Az oszteopátia oldja a feszültségek által keletkezett elváltozásokat a testben. A funkcionális mozgástanítás a kineziológiából fejlődött ki, célja a mozgásfolyamatok gazdaságossá tétele.
    Mindegyik terápiaforma különböző úton kívánja ugyanazt a célt elérni: harmonikus mozgásokat és mozgásfolyamatokat, a koordináció és a fájdalommentesség újramegszerzését. Az előadó a nyak és a vállöv izmainak nyújtására, erősítésére szolgáló gyakorlatokat mutatott be. Érdekes volt az állkapocs-torna, amely az alsó állkapocs különböző irányú körzéséből állt és a gyakran előforduló fogösszeszorítás lazítására szolgál.
    Karin-Regina Florey hegedűművész és tanár, aki többek között Schiff András Capella Andrea Barca együttesében játszik, a kínai Qi Gong-ban találta meg a számára megfelelő edzésmódot. A Qi Gong ősi eredetű technika, mely a kínai kolostorokban alakult ki. A keményebb formája harci edzettséget nyújt, a lágyabb (melyet az előadó alkalmaz) gyógyító, lazító, a koncentrációt elősegítő hatású.
    A kínai orvoslás szerint az egészség alapfeltétele az, hogy a világegyetemben létező finom energiák (Chi) az egész testben akadálytalanul áramolhassanak. A lassú, következetesen ismételt gyakorlatok arra szolgálnak, hogy a testben létrejött energiablokádokat feloldják, és ezáltal az egészséget, a test, a szellem és a lélek harmonikus egységét fenntartsák.
    A kongresszus záróaktusaként Ruth és Heinz Grühling dinamikus integráció elnevezésű terápiás eljárásával ismerkedhettünk meg, mely többek között a Feldenkrais módszert fejleszti tovább, ezenkívül felhasználja a legújabb neuro-pszichológiai kutatásokat. A dinamikus integráció a testet egységes egészként szemléli, ahelyett, hogy a részeket külön kezelné. Arra törekszik, hogy a civilizációs körülmények közt elmerevedett és beszűkült mozgásokhoz szokott testet finom impulzusokkal természetes, gazdag mozgáskészletre tanítsa. A terápiás foglalkozások eredményeképpen a szervezet egy újfajta dinamikát tanul meg, mely a szervezet vegetatív funkcióira (elsősorban a légzésre) és a pszichére is kedvező hatással van. Ezáltal egy magabiztosabb önkép alakul ki, továbbá könnyedség és biztonság a hangszerjátékban.
    A feldkirchi kongresszus impozáns körképet nyújtott: zenész-orvosi intézetek, klinikák, egyesületek, rendelők, kutatások, rengeteg publikáció, nagyszabású szakmai tanácskozások évente többször is…. Mint minden kitekintésnél, itt is óhatatlanul előtolakszik a kérdés: Vajon hogy állunk idehaza? Van-e nálunk speciális zenész-orvosi ellátás? Hová fordulhatnak a foglalkozási betegségekben szenvedő zenészek? Sajnálattal be kell vallanunk, hogy zenész-orvoslás, mint szakterület nálunk nem létezik. Panaszos pedig sok van, épp úgy mint másutt, és kompetens szakember is biztosan akadna. Vajon pénzkérdés lenne csupán a zenész szakrendelés megszervezése és ezeknek a rendelőknek a zeneoktatási intézményekhez való csatlakoztatása?
    Szégyenkezésre azonban nincs okunk, mert a zenészek egészségvédelme területén mi is rendelkezünk valamivel, ami példaként szolgálhat mások számára. Nálunk kifejlődött egy olyan ágazat, amelyről kinti kollégáink ma még csak feltételes módban beszélnek: a pedagógiai prevenció. A feldkirchi kongresszus legtöbb előadója hangsúlyozta, hogy a zenei foglalkozási ártalmak megelőzése leghatékonyabban a korai zeneoktatásba beépítve valósulhatna meg. Átfogó pedagógiai koncepció azonban, úgy tűnik, eddig még nem született. Nálunk viszont 1960. óta működik a zenészek munkaképességének megelőző védelmét szolgáló, a zeneoktatásba integrálható pedagógiai program, a Parlando hasábjairól is ismert Kovács módszer. Természetesen messze vagyunk még attól, hogy mindenki hozzájuthasson, akinek szüksége van rá, de működő modellek ma már minden oktatási lépcsőn megtalálhatók. Létezik egyetemi posztgraduális tanárképzés, felsőoktatási képzés, szakközépiskolai alkalmazás és országszerte számos zeneiskolában alsó fokú oktatás.
    A feldkirchi kongresszusnak sok értékes tanulsága mellett legfontosabb üzenete az a figyelmeztetés, hogy a zenélő emberek egészséggondozása nem elhanyagolható téma. Jó lenne többet foglalkozni vele minálunk is.