Módszertani vázlatok a zeneiskolák összhangzattan tanításához
Hozzászólásként Dobszay László vitaindító cikkéhez
(Folytatás)
V. A
hangnemkitérések, modulációk begyakorlása
A hangnemkitérések begyakorlása nagyon fontos feladat a szolfézs-órákon, mert már a legegyszerűbb hangszeres művekben is találkoznak ezzel a növendékek. Kiindulásul minél több példát dolgozzunk fel a példatárak és a hangszeres anyag megfelelő részeiből. A további elmélyítésre igen alkalmas a moduláció-szekvenciák képzése. Azaz úgy fűzzünk szekvencia sorokat, hogy a téma közben más hangnembe vándoroljon át, és ennek különböző fokain folytassa útját. Ezt az eljárást legjobban szemléltethetjük Mozart következő Menüettjével:
A dallam dó váltásos leéneklése úgy történhet, hogy a g-mollos részt két növendék énekli, az F-dúros részt pedig az egész csoport, a fenti kottaképnek megfelelő kétszólamú formában. Majd rávezetjük a növendéket, hogy a g-mollos hangzatsort változatlanul ismételte meg Mozart F-dúrban. Ezek után készítünk a fentiekből harmóniavázat:
Rendkívül hasznos a hangszeres tanulásban is, ha a harmóniafelbontásból épülő dallamokat ilyen harmóniavázak formájában memorizáljuk először, és csak ezután bontjuk szét végleges formájára. Rengeteg időt és fáradtságot takaríthatnak meg ez által a növendékek, mert jóval kevesebb eljátszás után is már biztosabbá válik a zenei szöveg kívülről tudása. A fenti példán keresztül megismerkedtünk a modulációs szekvencia szerkesztési elvével. Ennek nyomán már rögtönözhetünk is hasonló szerkesztésű dallamokat. Így a fenti harmóniavázból rögtönözve szőjünk egy vidám tizenhatodos ritmusú dallamot:
Az eddigiek mintájára bármelyik T D váltakozású motívumot továbbépíthetjük a reális válasz szerkesztési alva alapján, s így játékosan gyakoroltathatjuk be az összes váltó domináns-fordulatokat, pl. Weber: „Allamande” táncritmusban írt zongoradarabjának témáját a következő módon használhatjuk fel a váltó dominánsokon alapuló dallamfűzésre: a C-dúrban álló témát, változatlanul ismételjük meg d.moll és G-dúrban, majd ismét visszatérünk a kiindító C-dúrhoz.
Hasonló dallamszövés szinte bármelyik hangszeres témából kiindítható, és a többi váltó dominánst is bevonhatjuk a továbbfejlesztésbe.
A leéneklés történhet dó váltással, de dó váltás nélkül is, módosított hangokkal.
Hasonló gyakorlatok akár a skálakör teljes beutazás ára is alkalmasak. Itt lehet pl. a kiindulás egy olyan keringő ritmusú motívum, amely magában rejti a domináns-szeptimnek tonikai feloldását. Miután a motívum befejező hangját újból és újból átértelmezzük az új hangsor V. fokává, így ezzel a kis dallammotívummal körbejárhatjuk akár az egész skálakört. Mindez történhet nemcsak írásban, de zongorabillentyűs, szemléltetős tábláról mutatva is. Hasznos gyakorlatát nyerjük így az összes abszolút hangsor áttekintésének:
Legcélszerűbb házi feladatként feladni az írásbeli kidolgozást. Utasításként megadjuk, hogy a Gesz-dúr elérése után az enharmonikus Fisz-dúrban megismételve, HEAD G-dúrokon keresztül térjünk vissza a kiinduló C-dúrba.
Hasonló végigszövésre bármelyik hangszeres motívum felhasználható,és nagyon hasznos, ha a növendékek hangszeren is megoldják ezeket a gyakorlatokat.
Az eddig ismertetett változatok csak néhányat mutattak meg abból a sok lehetőségből, amelyet a különféle harmonikus, melodikus, ritmikus figurációk nyújtanak. Ezekben a változatokban mód nyílik a különféle frazírozás módok begyakorlására, és a dinamikai és· agogikai formálás szerepének megéreztetésére a dallamok kifejezővé tételében. Emellett játékosan ismerik meg az összhangzattan összes elemeit. Ezekkel annyira megbarátkoznak, hogy szinte magától értetődővé válik a hangszeres művek harmóniai összefüggéseinek felismerése. A növendékeknek szinte anyanyelvükké válik a funkciós rendszerben történő harmóniai gondolkozás.
Összefoglalás
Az ismertetett gyakorlatok, kiegészítve a művek olvasás és hallás utáni felismerését, több egyesített célkitűzés eléréséhez járulnak hozzá, a zeneiskolai osztályok elvégzése során.
1. A növendékek - a hangokkal való játék közben - megismerkednek a dallamvázak és élődallamok összefüggéseivel. Így nemcsak a hangszeres darabok figurációiból tanulják meg kihallani a harmóniavázra egyszerűsített zenét, de ezen túlmenően, saját maguk is szét tudják bontani a dallamvázakat újabb dallamokká, mintegy az előzőnek ellenműveleteként. Így szinte betekintést nyernek a zeneszerzők műhely titkaiba.
2. Az ismertetett módon megtanulják azt is, hogyan lehet saját gondolataikat a zene nyelvén kifejezni. Az ilyen önálló szerkesztési gyakorlatok, amelyek a fentiekben ismertetésre kerültek, legalkalmasabbak lehetnek a rögtönzési kedv felkeltésére.
3. Miután a fenti gyakorlatok keretében feldolgozásra kerülnek az összes dallamugrások, így eleget teszünk annak az elvnek is, hogy minden egyes dallamugrást sajátos szerepében, funkciójában kell begyakoroltatnunk. Mivel emellett mindegyik dallamugrást többszólamú gyakorlattá is kiépítjük, így ez a többszólamú tiszta éneklés fokozatos tökéletesítését is jelenti.
4. Az összes dallamugrás, mint az alapharmóniák részei jelentkeznek, így kialakul a hangköz és hangzat egységes szemlélete. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem szabad pl. külön tanítania szext-hangközöket és hármashangzat megfordításokat. Miután minden egyes ugrás valamilyen funkciót jelenít meg a dallami összefüggésben, így hozzá kell tudni képzelni és hallani a funkciót adó alaphangot. A funkciós zenében nincs elszigetelt külön hangköz, hanem minden dallamugrás a teljes hangzatból kiragadott részletnek tekinthető.
5. A fentiek során behatóan megbarátkoznak a növendékek a harmónianyelv összes elemével, tehát az összes hangzatokkal, a díszítő hangok minden variánsával, valamint a hangnemkitérésekkel, modulációkkal is. Így a harmóniai nyelv tökéletes értőivé válnak.
6. Szinte észrevétlenül tanulják meg a harmóniák összefűzésének törvényeit, és eljutnak oda, hogy egyszerű dallamokat saját maguk is el tudjanak látni kísérettel.
7. A hangszeres anyag ritmikai és előadási problémái is begyakorolást és megoldást nyernek, így a szolfézs- és hangszertanítás is közelebb kerül egymáshoz.
8. A növendékek előtt világossá válnak a harmóniák és zenei formák összefüggései, s így nemcsak közelebb jutnak a zeneművek formai szerkezetének megértéséhez, de saját gondolataikat is megtanulják szabályos formában kifejezni. Az önálló szerkesztésekben túlmehetünk a periodikus terjedelmen, és 2 vagy 3 tagú formákat is építhetünk ki az eddigi egyszerű szövési módokkal. Így a növendékek saját maguk élik át ezen formák felépülését.
9. A növendékekben kialakul a gyakorlatok során annak meglátása, hogy minden harmóniai elem csak a nyersanyagot adja a különböző hangulatok, érzelmek, jelenségek kifejezéséhez.
10. Eljutnak a növendékek a szószerinti értelemben vett zeneértéshez. Mindennapi szükségletükké válik a zene nyelvén való gondolkozás. Egyre többet fogják keresni az alkalmat, hogy éneklésen, hangszeres játékon, zenehallgatáson keresztül minél többet ismerjenek meg mindabból, amit a nagy mesterek mondtak el ezen a nyelven.
Ha mindezek a célkitűzések megvalósulnak, nem lesz többé olyan növendék, aki felesleges tantárgynak tartja a szolfézst, mert a szolfézs tökéletes eszközévé fog válni a jó zenészek és művelt zenehallgatók nevelésének.
Remélem, az itt kifejtett gondolatok és módszertani elgondolások egyre több kartársat fognak arra bírni, hogy szintén közöljék ezzel kapcsolatos meglátásaikat, és gyakorlati tapasztalataikat.