Néhány szó zenepedagógiánkról, illetve fúvóspedagógiánkról

A PARLANDO eddigi számaiban Czövek Erna, Gát József és Irsai Vera zeneoktatásunkról igen értékes vitaindító cikkeket nyitottak meg. Néhány kérdésre, még pedig - a zongorapedagógusok után - a fúvósok részéről magam is rávilágítanék, illetve az előttem írók megállapításait megerősíteném, anélkül, hogy ily rövid hozzászólással az egész kérdéskomplexumot kimeríthetném.

Igen sok problémánk a zongoristákkal azonos és ezért azokat nem érintem, mert az előttem írók azokat részletesen tárgyalták. Mégis vannak olyan dolgok, amelyek a fúvós hangszerek speciális volta, valamint az ezen hangszereken tanulók heterogénségénél fogva külön kérdés sorozatokat vetnek fel.

Elsőként Irsai Vera által nagyon udvarias kérdés formában felvetett problémát érintem, ti., hogy a mai vizsgarendszer egyáltalán megfelelő-e? 27 éves zeneoktatási tapasztalatom alapján bátorkodom kategorice kijelenteni, hogy nem helyes, nem megfelelő. Teljesen helytelen - úgy a szakiskolai, mint zeneiskolai évzáró, vagy egyéb vizsgákon -, hogy néhány kiválasztott, agyon paukolt vizsgadarab meghallgatásával történik a döntés. Hol marad a lapról olvasás - ami nálunk fúvósoknál elsőrendűen szükséges - a nagy anyagismeret, a muzikalitás, megformálás, társas zenélés, általános zenei jártasság, stb.? Úgy a muzsikusok, mint a zenekedvelők számára egyformán szükséges az, hogy ne csak a kiválasztott etűdöket, előadási darabot, vagy legjobb esetben az egész tananyagot tudják, hanem áttekintsék a zeneirodalmat, eligazodjanak hangszerükön és ismerjék legalább a rokonhangszereket is.

Évtizedek során számtalanszor tapasztaltam, hogy zenekedvelők, zenei dilettánsok jobban ismerik a zeneirodalmat, jobban kamara muzsikálnak (nem tónusra és technikára gondolok), mint a hivatásos művészek. Szerintem ez nagyobbára zenepedagógiánk rovására könyvelendő el. Az egyoldalú sztárok kitermelése és az egy-két produkcióra beállított zenezsenik kitenyésztése nem lehet a zenepedagógia hivatása. Zenepedagógiánk céljai sokkal magasztosabbak: általános zenei műveltséggel és ízléssel - esetleg kicsi, de alapos -, hangszertudással bíró zenekedvelők nagy táborának kinevelése (és talán ez a nagyobb feladat), és számszerűleg arányosan kevesebb, de szakmailag minden tekintetben haladó, kimagasló művész- és pedagógusgárda előkészítése. E két feladat felelősségteljes komolysággal való végrehajtása kell, hogy fémjelezze a jelenlegi munkánkat. S ha átgondoljuk, ez a kettős feladat nem csekély.

Végtelen sokoldalúságot, intelligenciát követel a zeneoktatótól Éppen ezért, nem minden esetben válik minden előadóművész jó pedagógussá, még akkor sem, ha hangszerének kiváló virtuóza is az illető. Nézetem szerint igen kell szeretni a növendéket, és szeretni kell tanítani. Aki csak a pénzszerzési lehetőséget látja az oktatásban, az semmi esetre ne menjen zenetanárnak.

A fúvós zenepedagógia az évszázadok óta kialakult zongora- és vonóspedagógia mellett mind ez ideig mostohagyermek volt. Jelenlegi rendszerünknek köszönhető, hogy a többi tanszakokkal egyenlővé tétetett és lassan kijegecesedhetik a metódusa is. Mégis, az ország zeneiskoláit járva az a tapasztalatom, hogy még sem tananyag, sem módszer nem alakult ki teljesen.

Igaz ugyan, hogy a mai pedagógiai felfogás szabad, egyéni tanítást engedélyez, mégis bizonyos alapvető elvek lefektetésére feltétlenül szükséges lenne. Lehetetlen ugyanis az, hogy három éve tanuló fúvós növendék ne ismerje a skálákat és hangzatokat, hangközöket, ne legyen képes prima vista könnyebb dolgokat lejátszani, ne tudja azt, ki volt Mozart stb. Igaz, ugyan, hogy pl. a klarinét tanszakon úgy zeneiskolai, mint továbbképzős fokon elő van írva az egységes tananyag, sajnos, azonban e követelményeknek a legtöbb oktató nem tesz eleget. Hallottam már olyan növendéket, aki az első esztendőben Weber Concertino-t játszott (de hogyan, horribile dictu!), akkor, amikor szép számmal kapható ennek a foknak megfelelő előadási darab. S így sorolhatnék fel igen sok visszásságot.

Ezúton is javaslom olyan fúvósszaktanári ankét sürgős összehívását, melyen tananyag, módszer, valamint egyéb megoldatlan kérdések mind napirendre kerülhetnek.

dr. Berkes Kálmán