Nemesszeghyné Szentkirályi Márta

zenepedagógus,

iskolaalapító igazgató emlékére

    Emléktábla-avatási ünnepségét tartottuk 2003. október 11-én délelőtt 1/2 11 órakor Kecskeméten, a  Budai utca 14-es számú ház  előtt. E naptól kezdve Nemesszeghy Márta  érdemes művész, a Kodály Zoltán Emlékérem és a Buday Dezső-díj tulajdonosának tiszteletére emelt fehér márvány táblán a következő mondatok olvashatók:

     Ebben a házban élt és dolgozott az 1950-es évek elejétől 1973-ban bekövetkezett haláláig Nemesszeghyné Szentkirályi Márta. Alapító igazgatója volt az ország közoktatásában elsőként Kecskeméten, 1950-ben elindított Ének-Zenei Általános Iskolának (ma Kodály Iskola). Munkássága és hivatástudata például szolgál mind a hazai, mind a külföldi zenepedagógusok számára. Emlékére állították a legelső osztály egykori tanulói az évzáró ünnepségük 45. évfordulóján, valamint a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület.
              
    Egykori tanárunknak  és igazgatónőnknek a Budai utcai ház  közel húsz évig volt az otthona, ahol  családjával élt, és dolgozott. Ennek  falai között keletkeztek az ének-zenei iskolák részére írt tankönyvek, később a Kodály-szemináriumi előadások anyagai. Férjével, Nemesszeghy Lajos ének-zenetanár-karnaggyal itt látták vendégül feleségével Kodály Zoltánt több alkalommal is. Itt tartottak rendszeresen kamarazene estéket, és ajtójuk mindig nyitva állt a bel- és külföldi látogatók előtt.
    Milyen életútja, pályafutása és életszemlélete volt iskolaalapító igazgatónőnknek?
Szüleire mindig példaképként tekintett. (Édesanyja Kecskemét-környéki pedagógus családból származott. Édesapja a kecskeméti  jogakadémia elvégzése után Szekszárdon kapott aljegyzői kinevezést, majd néhány év múlva Szekszárd város polgármesterévé választották). Naplójában így írt róluk: „ ... Mindketten tevékeny és derűs életszemléletű emberek voltak. A nehézségek, bajok, gondok nem törték meg, legföljebb óvatosabbá tették őket. ....(Édesanyám) önzetlensége, derűje, józansága, folytonos tanulás szomja, és apám intellektuális és etikai magasrendűsége, mindkettőjük szép-igénye és tiszta embersége nagyszerű találkozás volt.” (1)
    Nemesszeghy Márta (1923 -1973) tanulmányait a szekszárdi református elemi iskolában kezdte, majd ugyancsak Szekszárdon a Polgári Leányiskolában folytatta.  Tanítónői oklevelét  Budapesten, a II. kerület Csalogány utcai Állami Tanítónőképzőben szerezte meg, amely magyar és német tannyelvű iskolákban való tanításra képesítette. Pedagógusi pályája a Kecskeméti Református Tanítóképzőben kezdődött – éppen ezért kértük az emléktábla-avató ünnepség egy részének megtartását a ma Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar elnevezéssel működő intézményében –, ahol 1942-ben tette le hivatali esküjét. A Tanítóképző Intézet Gyakorlóiskolájának tanára lett. Az 1946/47-es iskolai évben tanulmányi szabadságot kapott, és megszerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az énekszaktanítói képesítést. Ezt követően visszajött Kecskemétre, és „a gyakorlóiskola valamennyi osztályában az ének és karének tanítására kapott beosztást”.(2) Az iskolai tanterv a heti két kötelező órán felül  felső tagozatban a választható tárgyak között felsorolta „A társas ének és zene “ tárgyat is. Mivel az éneket ilyen megemelt óraszámban csak mindössze egy osztályban taníthatta, ezért ismerős, 3-6 éves gyermekeket toborzott össze, és tartott nekik zeneóvodai foglalkozásokat. A kicsinyek szereplését Kodály Zoltán is látta díszpolgárrá való avatásának ünnepségén a Kecskeméti Katona József Színház színpadán, és elégedettségét kifejezve a fiatal tanárnőt további munkára buzdította. Nemesszeghy Márta – a békéstarhosi zenetanítás tapasztalatait is megismerve, ahol az ország minden részéből érkezett válogatottan tehetséges gyerekeket tanították – hamarosan megfogalmazta terveit és elképzeléseit egy olyan minden nap éneklő-zenélő iskoláról, ahova a gyermekeket válogatás nélkül felveszik, és ezért mindenkinek hozzáférhető.  Ezzel szándékkal alapította meg a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskolát, amely Kodály támogatását elnyerve,  mégis hatalmas küzdelmek árán indulhatott csak el 1950 őszén, egyetlen osztállyal és egyetlen tanteremben.   
    A 2003-s év  többszörösen is nevezetes  évfordulót jelez: ebben az évben emlékezünk Nemesszeghy Márta születésének 80, sajnálatos korai halálának 30. évfordulójára. De emlékezünk az 1950-ben megalapított Ének-Zenei Általános Iskola legelső végzős osztálya ballagási ünnepségének 45 évvel ezelőtt történt eseményeire is, 1958. június 10-ére.
    Miért különleges és nevezetes  iskolaalapító igazgatónőnk életében ez a nap?
    Erre saját szavaival válaszolhatunk:
„Kedves Búcsúzó Nyolcadikosok! A Ti életetekben, az iskola életében, a magyar zenei nevelésben és az én életemben is egy korszak zárul le a mai nappal. (.....) Nagy öröm ez, hogy ti, az első végzős osztály tanulói új színnel gazdagítottátok a magyar életet. Öröm, hogy magatokkal viszitek a zenei írás-olvasás tudását. Öröm, hogy az első útkereső időszak lezárult, hogy most már évről-évre jönnek utánatok társaitok, akik veletek együtt terjesztik a zene  és a szép szeretetét.”
    Nemesszeghy Márta búcsúztató szavaiból és az emléktábla szövegéből is egyértelműen kitűnik, hogy volt igazgatónőnk egy olyan iskolatípust dolgozott ki és valósított meg a közoktatásban, amely korábban nem létezett: ez volt a minden nap éneklő-zenélő, ének-zenei általános iskola. Ezek az iskolák nagymértékben hozzájárultak a magyar zenepedagógia világhírnevének megszerzéséhez, és ezért jönnek zenei szakemberek a mai napig a világ minden részéből,  hogy  működésüket közelebbről is tanulmányozhassák. Nemesszeghy Márta nevét és munkásságát a nemzetközi zenei nevelésben  számontartják.  Ezt bizonyítja Gilbert De Greeve úrnak, az International Kodály Society -Nemzetközi Kodály Társaság - elnökének, az emlék-táblaavató ünnepségre küldött üzenete. Megtiszteltetés volt a számomra, hogy azt felolvashattam. A nagyszámú hallgatóság lelkes tapssal fogadta a magyar zeneoktatás múltját  és jelenbeli helyzetét meglepő tájékozottsággal és jól ismerő,  nagytekintélyű, nemzetközi zenei szakember szavait. Ezért szeretném felidézni Gilbert De Greeve úr  gondolatait:
    „...Nagyon szerettem volna személyesen is jelen lenni a Nemzetközi Kodály Társaság Elnöksége nevében Nemesszeghy Márta emléktáblájának avatásán itt, Kecskeméten. Sajnos, egyéb kötelességeim a tengeren túlra szólítottak, de remélem, hogy ebben a rövid üzenetben mégis ki tudom fejezni legőszintébb nagyrabecsülésem Nemesszeghy Márta iránt. Amikor 1972-ben első alkalommal Magyarországon jártam, néhányan legközelebbi barátaim közül – Szőnyi Erzsébet professzor, dr.Eősze László – meséltek nekem erről a legendás asszonyról. Megtudtam, hogy egyike volt a legjelentősebb és legnagyobb hatású személyeknek, akik megvalósították Kodály Zoltán zenei és nevelési elképzeléseit. Nemesszeghy Márta értékes hozzájárulása a magyar zenei nevelési modell egyedülálló jelentőségéhez ma is élő és a jövőben is követendő példa marad.
    1950-ben, amikor az első zenei általános iskola létrejött Kecskeméten, hatalmas felelősséget ruházva Nemesszeghy Mártára, még senki nem gondolta, hogy milyen óriási hatással lesz Kodály Zoltán koncepciója Magyarország zenei életére, majd az egész világra. Jóllehet, Kodály egyik meglepő kijelentésében előre megjósolta, hogy a ‘zenei nevelés igazi eredményei csak évtizedek múltán érzékelhetők nagyobb mértékben.’  Hogy mennyire igaza volt, az mára bebizonyosodott. A Nemzetközi Kodály Társaságnak 16 országban vannak nemzeti affiliált társaságai, tagjai pedig 5 kontinensen.
    Lehet, hogy Kodály elvét, hogy ‘legyen a zene mindenkié’, még nem sikerült egészen megvalósítani, de hála az ő inspiráló szellemének és munkatársai kitartó tevékenységének (akik között Nemesszeghy Márta mindig fontos helyet tölt be) a világon rengetegen részesülhetnek e munka eredményeiből.
    Az emléktábla felavatása szintén egy lépés „vissza a forráshoz”, amely a 14. Nemzetközi Kodály Szimpózium mottója volt 4 évvel ezelőtt ugyanebben a városban, Kecskeméten. Nemcsak Nemesszeghy Márta iránti tiszteletünket fejezi ki, hanem jelzésértékű mindazok számára, akik a gyermekek és fiatalok jólétével és oktatásával foglalkoznak. Jelzi azt, hogy sose felejtsük el Kodály üzenetét, hogy legyen a zene mindenkié, hogy a legjobban képzett tanárok tanítsák a gyerekeket, a rendelkezésre álló legjobb anyagot felhasználva. És ami talán a legfontosabb, tanítsák naponta, rendes iskolai tantárgyként.
    Teljes szívemből kívánom, hogy ez a tiszteletadás Nemesszeghy Mártának újabb impulzusokat adjon a politikai döntéshozóknak és mindazoknak, akik az oktatásban felelősségteljes poszton vannak, hogy megőrizzék a múlt jó eredményeit, tisztelve és továbbérlelve Kodály Zoltán kivételes örökségét, aki mind zeneszerzőként, mind népzenekutatóként, mind emberként inspiráció forrása a számunkra.  
    Nem csak Magyarország és a magyarok számára, hanem az egész világ számára fontos, hogy megteremtsünk egy egészséges és szükséges egyensúlyt az intellektuális és érzelmi nevelésben, hogy segítsen megbirkózni a mai társadalom kihívásaival, amely már a kicsik oktatásában is erősen az anyagiakra és a szakoktatásra koncentrál — fejeződtek be Gilbert De Greeve elnök úr gondolatai.
    Az október 11- i emlék-táblaavató ünnepséget kórusok éneke tette színessé, majd az emléktábla megkoszorúzása következett: a legelső osztály volt növendékei és a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület mellet Kecskemét város alpolgármestere, országgyűlési képviselője - szintén az ének - zenei általános iskola egykori növendéke-, a Kecskeméti Kodály Intézet és Magyar Kodály Társaság helyezett el koszorút. (Az ünnepségen a Kodály Iskola is képviseltette magát, de ők az iskolaalapítás 53. évfordulójára rendezett öt napos rendezvénysorozat keretében később koszorúzták meg az emléktáblát.)
A rendezvény ünnepélyességét fokozta, hogy az illetékesek (Kecskemét Város Polgármesteri Hivatal és a Városi Rendőrkapitányság) a Budai utcát ideiglenesen lezárták a forgalom elől, és így zavartalan körülmények között emlékezhetett, ünnepelhetett a megjelent több száz főnyi gyermek és felnőtt, közöttük ifj. dr. Nemesszeghy Lajos,  a néhai Nemesszeghy házaspár Bécsben élő zenetudós fia, aki maga is hozzájárult az emléktábla felállításához erkölcsileg és anyagilag is.
    Az emléktábla felavatását rövid ebédszünet követte, majd a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán folytatódott az emlékünnepség. Dr. Horváth Ágnes, a Kecskeméti Főiskola rektor-helyettese, az Ének-Zenei Általános Iskola egykori növendéke köszöntette a jelenlévőket és emlékezett volt igazgatónőjére, Nemesszeghy Mártára. Ezt követően a Budapest, XXII. kerület 5. számú Óvodájának zeneóvodásai mutattak be gyermekjátékokat, Dr. Nagy Lórántné Kovács Barbara tanárnő  vezényletével, (ők külön is tartottak egy látványos módszertani bemutatót az érdeklődőknek). Majd a Kecskeméti Kodály Iskola Kicsinyek Kórusa énekelt Ubrizsyné Érsek Éva tanárnő vezényletével. Ezt  követően a Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karának PerlaTon Nőikara énekelt Oroszné Tornyai Lilla tanárnő vezetésével, végezetül a Kecskeméti Kodály Iskoláért Egyesület  Nemesszeghy Márta Vegyeskar énekelt P. Párdányi Judit vezetésével.
    A kórusok szivet-lelket gyönyörködtető szép éneke után könyvbemutató következett. Jómagam „Psalmus Humanus” Ének-Zenei Általános Iskola Kecskemét, 1950. címmel készült könyvet, (Püski Kiadó 2000.), és dr. Szögi Ágnesnek, a Kecskeméti Kodály Intézet tudományos munkatársának, szintén az Ének-Zenei Általános Iskola egykori növendékének IN MEMORIAM ... „Iskolaügyekben harcolni kell, nem szerénykedni” – Nemesszeghyné Szentkirályi Márta naplójából című könyvét (Kodály Intézet, Kecskemét 2003) dr. Ittzés Mihály, a Kodály Intézet tanára mutatta be. Az emlékünnepség baráti-szakmai beszélgetéssel zárult, mindvégig a Tanítóképző Főiskolai Kar szívélyes és barátságos vendégfogadását élvezve.
    Nemesszeghy Márta  zenepedagógusi, iskolavezetői tevékenysége ma már csak az ének-zene tanárok szűk körében  ismert, aki  ének-zene oktatásunknak méltatlanul elfelejtett képviselője. Ezt erősíti meg, hogy tudomásom szerint az országban egyetlen iskola és intézmény sem viseli a nevét. Azonban úgy vélem, hogy példamutató munkásságának és a naplójában lejegyzett, máig érvényes gondolatainak  közelebbről való tanulmányozása  értékes segítséget nyújthat minden zenepedagógus munkájához, és napjaink közoktatásbeli gondjainak kezeléséhez is. Bízunk abban, hogy a tiszteletére rendezett emléktábla-avató ünnepség mindezek megismeréséhez alkalmat adott, és  méltó módon idézte fel  életét, személyét  és munkásságát. 

(1) IN MEMORIAM... “ Iskolaügyekben harcolni kell, nem szerénykedni” Nemesszeghyné Szentkirályi Márta naplójából című könyvét (Kodály Intézet, Kecskemét 2003.), 90, 92. old

(2) K. Udvari Katalin: „Psalmus Humanus” Ének-Zenei Általános Iskola Kecskemét, 1950. 13. old.