Az objektív tények

 2006. március 22.-e és 27.-e között zajlott le a II. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny Szegeden. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Kara – dr. Kerek Ferenc igazgató úr irányításával – idén is mindent megtett azért, hogy a versenyzők, a zsűri és a közönség a lehető legnagyobb kényelemben, figyelmüket a zenére összpontosítva készülhessenek a megmérettetésre. 
 Akik a döntőbe jutottak, azok tudják igazán, milyen nehéz is volt ez a verseny. Volt, akinek három nap alatt kellett teljesíteni a három fordulót, beleértve két zenekari próbát is. 
 A Fricsay Ferencről elnevezett hangversenyteremben a sorsoláson 16 zongorista jelent meg, 4 országot képviselve. A verseny anyaga nem változott az első versenyhez képest. Az elődöntőben most is Domenico Scarlatti egy szonátáját kellett előadni, valamint választani lehetett Liszt Ferenc – és a verseny névadója, Bartók Béla – művei közül, 25 percben. Idén is kötelező volt egy kis válogatást készíteni a Gyermekeknek sorozatból. 
 A második fordulóban a versenyzők egy virtuóz Chopin etűd előadása mellett választhattak még egy etűdöt, Rachmanyinov, Ligeti, Prokofjev, Debussy, vagy Szkrjabin darabjai közül. Ezen kívül Debussy zongoradarabjai mellett ismét Bartók Béla nagyobb-lélegzetű kompozíciói közül tallózhattak a résztvevők. 
 A verseny középdöntőjébe 10, a döntőbe 5 fiatal zongoraművész került: Andrei Banciu, Benabdallah Marouan, Kéry Tamás, Némethi Zsófia és Teleki Gergő. A fináléban a Koczka Ferenc karmester úr irányította Szegedi Nemzeti Színház Zenekarának élén egy versenyművet – Mozart, vagy Liszt zongoraversenyét – kellett megszólaltatni. 
 Sokan vetik fel azt a kérdést, hogy milyen Bartók-verseny az, ahol nem lehet Bartók zongoraversenyét választani? A kérdés feltevőinek igaza van. De sajnos manapság a kényszer nagy úr! 
 Az első versenyen a Szegedi Szimfonikus zenekar működött közre. Ők ezúttal egy spanyolországi meghívásnak eleget téve koncerteztek ebben az időpontban. A kiváló zenekar repertoáron tartja Bartók Béla Harmadik zongoraversenyét is. A verseny rendezőinek választani kellett; vagy egy hónappal előbb rendezik meg a versenyt – ami így egybeesett volna a debreceni Országos Főiskolai Zongoraversennyel –, vagy alkalmazkodnak a helyzethez. Érthető az is, hogy nehéz lett volna lemondani arról a lelki többletről, hogy így épp a verseny alatt éltük meg Bartók Béla születésének 125.-ik évfordulóját. A tényekhez tartozik, hogy Bartók Béla Harmadik zongoraversenyét az első versenyen egy résztvevő választotta, aki végül is nem érkezett meg. Az első és a második koncert zenekari apparátusa pedig egyszerűen nem fér el a Fricsay terem pódiumán. A zenekar felkészültségét, lehetőségeit is figyelembe véve így négy Mozart koncert, a két Liszt zongoraverseny és a Haláltánc közül választhattak a jelentkezők. De a műsor összeállításakor lehetőség volt arra, hogy az első két fordulóban valaki döntő részt Bartók Béla műveiből állítsa össze programját.
 Mint később kiderült a zenekari döntő nagyon nagy feladat elé állította a pályakezdő fiatal művészeket, akik közül volt aki életében először játszott zenekarral. A sors idén is úgy hozta, hogy hárman Liszt Esz-dúr zongoraversenyét játszották. A verseny legfiatalabb résztvevője – Némethi Zsófia – Mozart 453-as Köchel-jegyzékszámú G-dúr zongoraversenyét választotta, Kéry Tamás pedig Liszt Ferenc A-dúr koncertjét; mint később kiderült, ez sajnos nem volt a legjobb választás!
 A zsűri elnöke Baranyay László zongoraművész, a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt. Tagjai: Felicia Stankovici, a temesvári egyetem zenei fakultásának dékánja, Csíky Boldizsár zeneszerző, a Marosvásárhelyi Filharmónia Igazgatója, Peter Florian az osnabrücki Hochschule für Musik professzora és Némethy Attila zongoraművész.

Az eredmények:

Két azonos értékű, 100.000 forintos első díjat kapott Némethi Zsófia és Andrei Banciu. Második helyezést a zsűri nem adott ki. A 60.000 forint értékű harmadik helyet Benabdallah Marouan kapta.
 A Szegedi Tudományegyetem rektori különdíját Kéry Tamás érdemelte ki. Őt meghívta a Marosvásárhelyi Filharmónia egy szólóestre. Ugyanitt fog fellépni majd egy zenekari esten Némethi Zsófia. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara Kéry Tamást kérte fel egy szólóestre. Szeged Város polgármesterének különdíjában – a legjobb szegedi versenyző – Klebniczki György részesült. A Hungaroton Classic lemezcsomagját Teleki Gergő, a Liszt Ferenc Társaság CD csomagját Némethi Zsófia kapta. 
 A verseny támogatóinak köszönhetően a középdöntőbe került versenyzők is különdíjban, pénz- illetve tárgyjutalomban részesültek.
 
 Az ünnepélyes eredményhirdetés és az ezt követő koncert után a muzsikusok Nagyszentmiklósra utaztak, ahol megkoszorúzták Bartók Béla szobrát, majd a győztesek az esti gálahangversenyen is játszottak. 

Néhány szubjektív megjegyzés

A zsűri tagjai a zenekari döntő után nehéz helyzetben voltak. Hosszasan beszélgettünk, hogy milyen szempontok alapján döntsünk. A verseny egészét vegyük figyelembe, vagy mérlegeljünk csak a döntő fellépése alapján? Végül – ha nehezen is – de az az elv győzött, hogy a versenyzők „tiszta lappal” indulnak a fináléban. A kérdés azért merült fel ilyen élesen, mert úgy éreztük, hogy többen „saját hibájukon kívül” nem teljesítettek a döntőben olyan színvonalon, amit joggal elvártunk volna. A zenekar és Koczka Ferenc karmester úr igyekezett segíteni; nyilván mindent megtettek a sikeres együttmuzsikálásért, hiszen a hét versenymű kottáit, a szólamokat, már hónapokkal a verseny előtt megkapták. De a 24 órán belüli két próba és a döntő – nem csak a pályájuk elején álló fiatal művészeket, hanem a zenekar tagjait is – megviselte. A feszített tempó okozta stressz, a rutintalanság, a koncentráció megléte vagy hiánya — a zenekarral való együtt játéknál mutatkozott meg leginkább. De nem szabad általánosítani! A két első helyezést elért fiatal pianista ugyanis úrrá tudott lenni minden helyzeten. Ők valahogy rá tudták „kényszeríteni” akaratukat a zenekarra. Egy koncertező művész esetében pedig a lélekjelenlét, a talpraesett, higgadt és jó megoldások megtalálása — nagyon fontos, sőt elengedhetetlen. 
 Abban nem is volt semmilyen vita, hogy két versenyző emelkedett ki a mezőnyből. Két teljesen ellentétes karakterű ifjú művész nyerte a teljes értékű első díjat.
 Némethi Zsófia makulátlan, briliáns technikával, egyenletes és magas színvonalon zongorázott mindhárom fordulóban. A törékeny alkatú pianista egyéniségének megfelelő programot választott, és főleg Szkrjabin etűdjeit, illetve Chopin terc-etűdjét vagy Liszt Ferenc La Legierezza koncertetűdjét könnyedén, magabiztosan adta elő. A Szkrjabin etűdökért különdíjat is kapott. 
  Andrei Banciu hihetetlen erőt és magabiztosságot sugall. Néha még a forte és a fortissimo közti különbséget nem érzi, de Bartók Szonátája, Liszt Rigoletto parafrázisa, vagy Szkrjabin disz-moll etűdje így is meggyőző erővel hatott. Nagyon szép, ihletett pillanatokat szerzett Debussy Az elsüllyedt katedrális című prelűdjének interpretáláskor. Játékát imponáló technika jellemzi, de még nem elég változatos, színes a dinamikai skálája. Liszt Esz-dúr zongoraversenyének hatásos előadásával kirobbanó közönségsikert aratott.
 Számomra – és a zsűri többi tagjának számára is – az igazi felfedezést Kéry Tamás játéka jelentette. Az első két fordulóban lenyűgöző, vibráló, izgalmas előadással lepte meg a hallgatóságot. Liszt Scherzo és Induló című darabja a világ bármelyik hangversenypódiumán megállta volna a helyét. E mű előadásáért ő is különdíjat kapott. Hosszú évek óta figyelemmel kísértem a zeneakadémiai vizsgáin Kéry művészi fejlődését. Ma már diplomás művész, aki szuverén egyéniség, nagyvonalú, érzékeny muzsikus. Sajnos a zenekari döntő őt viselte meg a legjobban. Liszt Ferenc A-dúr zongoraversenyének előadása közben nem tudta megtalálni a zenekarral és karmesterével az összhangot és –bár hiába éreztük, hogy ezt a művet is tudja, hogy felkészült pianista – az együttes muzsikálás nehézségein nem tudott úrrá lenni, és ez sajnos a versenymű szóló-részeiben is megzavarta. 
 A döntőbe jutott további két versenyző közül Benabdallah Marouan nagyon magas színvonalon zongorázik, látszik viselkedésén, előadásmódján, hogy fiatal kora ellenére sokat tapasztalt, rutinos pódiumművész. Vele szemben az a kritika fogalmazódott meg, hogy még meg kell tanulnia kicsit alázatosabban közelíteni a zenéhez. 
 Teleki Gergő helyenként kimondottan nagyformátumú művésznek bizonyult, de egyes darabokat túlhajszoltan játszott, és az összpontosításba is olykor-olykor kisebb hiba csúszott. Szimpatikus, jó előadó. Hallani fogunk még róla!
 Összességében többnyire magas színvonalú produkciókat, jó versenyt hallhatott a közönség. Bízom benne, hogy két év múlva ismét találkoznak majd tehetséges fiatal zongoraművészek, hogy Bartók Béla szellemében összemérjék tudásukat, tehetségüket. A mai világban mindenhez pénz – nagyon sok pénz – kell. A kultúrára a családok  költségvetésében – sajnos – gyakran már csak nagyon kevés marad. Éppen ezért megbecsülendő az a hatalmas munka, amit dr. Kerek Ferenc és munkatársai elvégeztek. Köszönet a támogatóknak, a szponzoroknak, a díjakat felajánlóknak és mindenkinek, aki valamit tett ezért a versenyért.