GONDOLATOK EGY ZONGORAVERSENY ÜRÜGYÉN

Nem vagyok babonás, nem hiszek a péntek 13 varázsában. Mégis, idén kicsit  keserű volt a szám íze április 13.-án, pénteken. Illetve ez így nem igaz: kimondom, amit gondolok! Nagyon elszomorodtam! 
 Ezen a napon kezdődött el a Zenetanárok 13. Országos Zongoraversenye Szekszárdon. Hosszú évek óta az a megtiszteltetés ér, hogy meghívnak a zsűribe, tehát figyelem ezt a remek versenyt; mit versenyt?! Baráti találkozót!
 Régi jó barátok találkoznak háromévente Szekszárd vendégszerető zenekedvelőivel. Most sem volt ez másképp. A verseny rendezői, szervezői – élükön Lányi Péter zongoraművésszel – idén is kitették a lelküket, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. A csodálatos, szinte nyárias idő, finom ételek, és a varázslatos szekszárdi borok mellett, az Opera Zongoraterem jóvoltából egy kiváló Steinway zongora várta az előadóművész-tanárokat a Művészetek Házában. El is jöttek – tizenketten!
 Mi történt? – hiszen évekkel ezelőtt még 30-40 fős társaság gyűlt össze?? Mi történik, miért az érdektelenség? Pont itt, ahol mindig mindenki jól érzi magát? Nem vagyok gondolatolvasó. Nem tudom a választ. Csak azt tudom, érzékelem, tapasztalom, amit mindenki. Rosszkedv, érdektelenség, káosz és gyűlölet uralkodik el mindjobban az emberek szívében. Hová jutott ez az ország? Költői a kérdés…
 Keresem a választ. Helyette kérdések tömege jut eszembe. Mondjuk ki, ahogy Lantos István a zsűri elnöke is kimondta a verseny végén zárszavában! Kodály Zoltán és Bartók Béla országában a zene oktatása végveszélyben van. A zeneiskolák a létükért küzdenek. Torzulnak a lelkek, gyerekeink képtelenek lesznek megkülönböztetni az értéket a silányságtól. Mit ér ma egy zenetanár? Mennyi megbecsülést kap? Ugye tudják a választ... 
 Mi a dolga ma egy zenetanárnak? Én a beszélgetések során azt vettem ki kedves kollégáim szavaiból, hogy az adminisztráció. Egy zenetanárnak ma ezernyi papírt kell kitölteni köszönhetően, hogy valahol fent a „nagy reformátorok” töménytelen betarthatatlan és értelmetlen rendelkezést hoznak. Egy gyerek zongoraóráját hatféle helyen kell nyilvántartani, iktatni. De ezeket jól lehet ellenőrizni. Lehet rovancsokkal fenyegetőzni, létbizonytalanságot, megalázó helyzeteket létrehozni. Hol a bizalom a pedagógusok iránt? Attól lesz valaki jó pedagógus, hogy minden rubrikát kitölt? Nem a művészi munka fontos hanem, hogy a papírok rendben legyenek? Milyen halvaszületett ötlet, hogy egy pedagógus hetekkel, hónapokkal előre töltsön ki egy papírt, hogy mit fog csinálni azokban az órákban, amiket az óráira való felkészüléssel tölt majd el? Ha nem adminisztrálnia kellene, talán gyakorolna, és eljönne Szekszárdra, hogy megmutassa, az alapfokú zenetanításban is értékes művészemberek oktatják gyerekeinket! 
 A kultúra, a zene oktatása nem rentábilis – gondolják és vallják sokan. Igen, ez így van! Tovább megyek: anyánk szeretete sem mérhető pénzben. Bach és Mozart nem rentábilis! Nem az a dolguk. De az, hogy az országot graffiti-művésznek titulált falfirkász vandálok és futballhuligánok uralják, és tartják rettegésben a normális kisebbséget, az mind annak köszönhető, hogy az oktatásunk évtizedek óta a béka ama kevéssé nemes testrésze alatt leledzik! Ki és mikor veszi ezt észre? Mikor tűnik fel valakinek, hogy túlterhelt, idegroncs gyerekek kerülnek ki az iskolákból? Ki parancsol majd megállást az aktuális új oktatási tanterveknek – amik rendszerint csak komplikáltabbak, de nem jobbak az előzőeknél? 
 Persze, hogy az agyonterhelt és alulfizetett, létbizonytalanságban tartott tanár örül, ha kenyeret tud adni a családjának. Arra már nem marad energiája, hogy gyakoroljon, művészi énjét és lelkét karbantartsa! 
 A versenyre a „régi motorosok” mellett néhány nemrégiben végzett ifjú zenetanár jött el. A nyitóhangversenyen az előző verseny győztese, Kertész Rita játszott – szenzációsan. Modeszt Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című szimfonikus fantáziáját  egy Csernov nevű komponista zongoraátiratában szólaltatta meg. Meg is állapítottuk csendben a produkció után, hogy „ez az előadás idén is első díjat érdemelne.”
 A résztvevők kis létszámát látva a szervezőbizottság és a zsűri úgy döntött, hogy a verseny ezúttal egyfordulós lesz; vagyis a két fordulóra tervezett anyagot mindenki eljátszhatja. A baráti találkozón idén is Liszt emlékének adóztunk. Egy szabadon választott Liszt művet mindenkinek meg kellett szólaltatni. A zsűri – Lantos István, Baranyay László és a sorok írója, Némethy Attila – a következőképp döntött:
 Az elmúlt évek színvonalához hasonlítva a produkciókat, a zsűri első díjat nem adott ki. Második díjat nyert Fenyősy Dorottya, a Győri Liszt Ferenc Zeneiskola tanára. Harmadik lett Tóth Krisztina, a Barcsi Vikár Béla Alapfokú Művészeti Iskola tanára. A számos különdíj is gazdára talált. Az Opera Zongoraterem a Hunnia Records Kft-vel közösen felajánlotta, hogy az ország egyik legjobban felszerelt stúdiójában a verseny nyertese egy CD lemezt készíthet el. A zsűri úgy döntött, hogy ezt a lehetőséget ezúttal nem egy versenyző kapja meg, hanem a legjobb produkcióból készül majd egy válogatás. A Liszt Társaság Szekszárdi Csoportjának 20.000 forintos különdíját – a legszebben megszólaltatott Liszt-mű előadásáért Bálint Anna kapta, a Budapesti Járdányi Pál zeneiskola tanára. A Pecze és Társa Koncert Iroda 20.000 forintos különdíját kortárs magyar szerző művének színvonalas előadásáért Pap József érdemelte ki. Baky Péter festőművész, a Szekszárdi Művészetek Háza igazgatója szép grafikája Málnai Józsefnek, a Dorogi Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanárának lakását díszíti majd. Egy gyönyörű – korlátozott példányszámban gyártott – Liszt szobornak pedig Rózsár Brigitta, az Esztergomi Zsolt Nándor zene- és Művészeti Iskola tanára örülhet. Ő az Ave Mariát játszotta ihletetten.
 Nem lenne szabad hagyni elsorvadni a Husek Rezső zongoraművész által megálmodott 35 éves versenyt. 86 éves Rudi bácsi, és bár a látásával gondok vannak, de most is lelkesen végigülte a produkciókat. Minden tiszteletem azoké, akik idén is vállalták a munkát, a lelkiismeretes felkészülést! Bízom benne, hogy három év múlva több kollégánk érez majd erőt és késztetést ahhoz, hogy eljöjjön Szekszárdra, s megmutassa, hogy milyen fontos számára mindannyiunk közös kincse, a zene!