Hetven éves a pápai Bartók Béla zeneiskola

Az Intézmény névadójának jubileumi évében ünnepelte (2006. november 24-25.) alapításának hetvenedik évfordulóját. Az ünnepi programot megelőzően az iskola életét különböző zenei események gazdagították.
 – Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából hangversenyre és a mestert megörökítő emléktábla koszorúzására került sor a Griff szálló tükörtermében
 – A magyar művészetoktatás napi rendezvényen Falaki Csaba igazgató a „Magyar Művészetoktatásért” plakettet vehette át Szekszárdon, a zeneiskola több évtizedes munkájának elismeréseként. E díjat dr. Csapó Gyuláné ny. igazgató már korábban elnyerte eredményes művészeti nevelő-oktató munkájáért.
 A kétnapos rendezvénysorozat a „Zárda” néven ismert 24 helyiséget magába foglaló, igényesen felújított iskolában zajlott. Többek között szakmai előadásokat tartottak (pl. dr. Hoppál Péter, a pécsi Református Kollégium igazgatója, volt tanítvány); növendékek pályázatait díjazták, valamint neves pedagógusokat megörökítő emléktáblát avattak — dr. Németh Márta, a megyei közgyűlés tanácsnoka közreműködésével. A hetven főt befogadó impozáns díszteremben tartott záró koncerten – ahol dr. Hermann István, a Jókai Mór könyvtár igazgatója, kultúrtanácsnok köszöntötte a résztvevőket – az egykori és jelenlegi tanítványok, tanárok a zeneirodalom remekeivel örvendeztették meg a hallgatóságot. Úgy hírlik, a legmeghatottabb pillanatokat a koncert utáni találkozás, kötetlen beszélgetés jelentette. A növendékek közül többen művészi és zenetanári általános vagy középiskolai énektanári oklevelet szerezve öregbítik az iskola jó hírnevét bel- és külföldön egyaránt.
 Az államilag engedélyezett, a város által támogatott zeneiskola 1936 szeptemberében alakult meg. Első igazgatója Kalmár Mihály lett. A zeneoktatás az akkori Állami Polgári Iskolában folyt, hosszú időn keresztül – önálló épülete nem lévén a „zenedének” – sokszor változtatta helyét. A harmincas évek szellemi pezsgése kedvezően hatott a város zenei- és hangverseny-életére is. Tán annak köszönhető Bartók Béla zongoraművész Gertler Endre hegedűművésszel való közös koncertje a pápai Griff szállóban (1937. február 22.).
 Ma is elfogódom, ha arra gondolok, hogy hatvan éve (1946) iratkoztam be a zeneiskolába (Kossuth utca — ma MDF Iroda). A testület tagjai voltak: Kalmár Mihály igazgató, felesége, Kalmárné Bocsánzy Erzsébet, Szabadyné Briglevich Irén, Weiss Ferencné és zongoratanárnőm Hermann Anna. Ancsi néni, ahogyan neveztük, igényes, személyiségünket helyesen formáló zenepedagógus volt, akit szerettünk és tiszteltünk. A tanári- és növendékhangversenyek mindenről tanúskodtak: felkészültségről, tehetségről, örömszerzésről és maradandó élményekről, aminek varázsa napjainkban is megérint. Zenei tanulmányaimat Pécsen fejeztem be, majd munkám során több iskolaigazgatóval, köztük Szekeres Lajossal, Khell Zoltánnal és dr. Csapó Gyulánéval kapcsolatban álltam. Néhány név még az elmúlt évtizedek tanári gárdájából: Nemes László (nyugalmazott budafoki igazgató), Tiboldi Iván (néhai szombathelyi igazgató), Medgyesiné Varga Éva (ajkai igazgatóhelyettes), Wasztlné Sándor Jolán és Poppel Márta.
 Az intézmény Bartók Béla nevét 1955 decemberében vette fel (Jókai út. 9. sz.). A Bartók-domborművet Cziráki Lajos Munkácsy-díjas festőművész készítette. 1965-ben az iskola Esterházy Károly püspök – Grossmann József tatai építész – által építtetett kastély keleti szárnyába költözött. Sokáig ideális helynek mutatkozott, de tanszakainak bővülésével és az épület állagának romlásával 2003-ban kénytelenek voltak elhagyni. 
 A Korona utcai új zeneiskolában kiemelkedő tárgyi feltételek (szolfézstermek, speciális hangszigetelésű zenekari próbaterem, hangstúdió, könyvtár, hangszerkarbantartó részleg) állnak rendelkezésre a tanórai és órán kívüli felkészülésre. Ezért köszönet illeti a fenntartó megyei és pápai önkormányzatot. Reményeink szerint a tehetségfejlesztéshez szükséges anyagiak a jövőben sem szűkülnek. 
 Az évfordulóra összeállított tartalmas kiállítás – plakátok, fényképek, dokumentumok – jól érzékelteti az egykori és a mai színvonalas nevelő, művészi-oktató munkát és a város zenei életére, fejlődésére is kiható eredményeket. 
 „Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi … azon fáradozunk, hogy minden gyermek … ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken …” (Kodály Zoltán) – olvashatjuk a jubileumi meghívón. Kívánom, hogy így legyen!