Továbbképzés a művészeti iskolák

szakszervezeti tisztségviselői számára


2005. november 18-20.

A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) Országos Zenepedagógus Tagozata a zene- és művészeti iskolák szakszervezeti tisztségviselői számára 2005. november 18 – 20. között 3 napos továbbképzést rendezett. A rendezvényre Zamárdi-felsőn, a megújult, szép környezetű Művész Üdülőben került sor, melyen mintegy 60 tisztségviselő vett részt egyes iskolák, megyei szervezetek és a fővárosi kerületek szakszervezeti tagságának képviseletében.
    A továbbképzés célja volt a titkárok, bizalmiak tájékoztatása a művészeti szakszervezet aktuális ügyeiről, törekvéseiről, valamint a tisztségviselők feladatairól, az érdekegyeztetés országos és helyi megvalósításáról. E továbbképzést 2002 óta minden év őszén sikerült megtartani. Szükségességét indokolja a résztvevők száma, nagyfokú érdeklődése, aktív részvétele.

    Előadóként idén is üdvözölhettük
    – Dr Gyimesi Lászlót, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökét, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkárát;
    – Hobaj Tündét, az Oktatási Minisztérium főtanácsosát;
    – Szabó Endrét, a SZÉF elnökét;
    – Ember Csabát, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökét;
    – Dr. Gál Andrea ügyvédnőt, a MZTSZ jogi szakértőjét;
    – Kozma Károlyt, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége főtitkárát; valamint
    – Muity Máriát, a MZTSZ zenepedagógus tagozatának elnökét, a továbbképzés főszervezőjét.
    Dr. Gyimesi László nyitó előadásában a művészetoktatás jelenlegi legégetőbb problémájáról, a finanszízozás 2006-ik évi költségvetési tervezetéről szólt. Ismertette a kialakult helyzetet, a normatívák váratlanul nagyarányú csökkentésének tervezetével kapcsolatban. Vázolta a vélt vagy valós okokat, melyek ide vezettek. (Az alapfokú művészetoktatás színvonalának negatív megítélése az eseti visszásságok hatására; a szakember-ellátottság hiányosságai – a zeneművészeti ágban 80%-os, míg a többi művészeti ágban összességében 26%-os az elfogadott, megfelelő végzettséggel rendelkezők aránya (!); a növendéklétszám és az intézmények számának túl gyors emelkedése; hálózatszerű mammutiskolák bizonytalan színvonalú működése, stb.). A mai helyzet egy folyamat része – minden évben előjön a művészetoktatásra fordítható összeg visszafogásának szándéka a pénzügy részéről, és külön harcot kell folytatni azért, hogy a támogatás nőjön, vagy legalább ne csökkenjen.
    Tény, hogy a költségvetés kétszer annyit fordít a művészetoktatásra, mint 5-6 évvel ezelőtt. A nagyarányú létszámnövekedés önmagában nézve nagyszerű jelenség – ám legalábbis kétséges, hogy a személyi és a tárgyi feltételek is növekedhettek e hasonló mértékben. Romló színvonalat viszont többletköltséggel nem óhajtja az állam fedezni. A költségek növekedéséhez – mint Hobaj Tünde főtanácsos asszony előadásában bemutatta – nagy mértékben hozzájárult a 2002. évi 50%-os pedagógus béremelés. Jelentős mértékben, ugrásszerűen akkor emelkedett a művészetoktatásra fordított támogatás összege.
    A tervezetben szereplő 20 -25%-os normatíva csökkentés iskolák bezárásához vezetett volna. A szakszervezet az MZMSZ vezetőivel karöltve minden tárgyalási lehetőséget megragadott, hogy ez ne következzen be. Úgy döntöttek, hogy szak- szervezetünk nem csatlakozik demonstrációhoz, aláírásgyűjtéshez mindaddig, amíg lehetőség és remény van a tárgyalásos megegyezésre. Az előző években ki-  harcolt pozíciók révén erre sok lehetősége és fóruma van. Ma már tudjuk, a 2006. évi költségvetési törvényben végül megmaradtak a művészetoktatási normatíva múlt évi összegei. Nagy eredménynek mondhatjuk ezt, látva, milyen sok területen csökkentették, vagy elégtelen a meghatározott összeg. Az év folyamán azonban nem lesz könnyű az iskoláinknak, hiszen mindennek nő – vagy nővekedni fog az ára, iskoláink pedig eddig sem voltak „túlfinanszírozva”. Különösen nehéz helyzetbe kerülnek az alapítványi- és egyéb fenntartójú iskolák, amelyek mögött nem áll önkormányzat, amely kiegészítheti a normatíva összegét.
    A jövőben szükséges a művészetoktatás finanszírozásának másfajta elveken alapuló gyakorlatának kialakítására, mely kiküszöbölné az évenkénti hadakozást a pénzügyi kormányzattal... Ez lehetne pl. a támogatás összegének meghatározásánál az iskola színvonalának figyelembevétele.
    Ennek első lépése lehet már a minisztérium elhatározása, mely szerint a most megítélt normatívát az iskolák megkapják, de az év első felében a működés törvényessége szempontjából felmérik az iskolákat. Ahol hibát találnak, a következő tanévre megvonhatják az állami támogatást.
    A közoktatás aktuális szabályozásairól szólt Hobaj Tünde főtanácsos, az OM képviselőjeként, kinek előadását ugyancsak nagy várakozás előzött meg. Elmondta, a minisztériumi munkát is zavarja, hogy minden évben kisebb-nagyobb változások voltak a törvényben, és nincs idő mindig végiggondolni, szakmai szervezetekkel konzultálni a változtatásokról.
    Kiemelte, a költségvetési törvény témájában a szakszervezet vezetése (és az MZMSZ) hihetetlenül nagy munkát végzett, melynek eredményeként maradt a múlt évi normatíva összege.
    Megerősítette a törvényes működés követelményét. Az iskolák a szabályzatok és dokumentációk, a tantervi programok és követelmények, a pedagógiai program és a minőségfejlesztési terv által meghatározott keretek között kell végezzék a munkát. A 2003. évi intézményellenőrzés tapasztalatai alapján az iskolák megsegítésére a minisztérium kiadta a Szabályzatok gyűjteményét, Pedagógiai program- , Minőségfejlesztési program mintát, mely dokumentumok segítenek a törvényes működés kialakításában.
    A minisztérium aktuális feladata most a felsőoktatás szabályozása, a „Bolognai program” bevezetése. Az új felsőoktatási törvény remélhetőleg segíteni fogja a művészeti szakokon is a tanárképzést – az sem lesz baj, ha sok lesz az egyetemi végzettséggel bíró művésztanár – egyelőre sok a képesítetlen (vagy nem megfelelő végzettségű ) pedagógus ezen a területen. Megoldódhat a többszakos zenetanári képzés, melyre főként a vidéki iskoláknak van nagy szükségük (pl. fúvósok).
    Rövidesen az iskolákhoz kerül megvitatásra az Alap- és záróvizsga szabályzat, melyhez kérik a kollégák véleményeit. Elkészült és rövidesen kiadásra kerül a Versenyszabályzat.

    Dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke előadásában ismertette az aktuális, 2006. évi bértárgyalások helyzetét, pillanatnyi állapotát. Kitért a szakszervezeti szövetség álláspontjaira és törekvéseire, a várható kompromisszumos megoldásokra, és a mindenképpen elérendő célokra. A tárgyalásokon sok szempontot kell egyeztetni, a minimálbér összegét, összefüggését a közalkalmazotti bértáblával, a középfokú- és felsőfokú végzettségűek minimálbérének bevezetését. Figyelembe kell venni a munkaadók szervezeteinek, a kormányoldal és a szakszervezetek álláspontjait. Lényeges eleme a tárgyalásoknak az éves bérszint alakulása és a béremelés bevezetésének időpontjaiban való megegyezés.
    A SZÉF szorgalmazza az egységes közszolgálati törvény megalkotását. Ma a közszférában különböző szabályzók alapján dolgoznak az emberek. Egyes álláspontok szerint nem lehet létrehozni, olyan sokrétű a közszférában a munka jellege. Mai álláspont az, hogy legalább az indokolatlan különbségeket küszöböljék ki (pl. miért jár az egyik ágazatnak ruhapénz, miért nem jár a másiknak, stb.).
    Új modellként kívánják létrehozni a Gazdasági és Szociális Tanácsot, mely tudományos és gazdasági szempontok alapján a társadalmi megállapodás szempontjait dolgozná ki. E szervezet pártoktól és kormányoktól függetlenül működne.
    Ugyancsak régóta szorgalmazzák a Szociális párbeszédről szóló törvényt. Ez szabályozná, többek között, a szakszervezetek reprezentativitásának ügyét.   Meghatározná a szakszervezetek fenntartásának anyagi alapjait, melyek jelenleg a tagság által fizetett tagdíjakból és pályázati pénzekből gazdálkodhatnak. Ez egyrészt bizonytalan forrás, másrészt nem igazságos, hogy a szakszervezetek által kiharcolt eredményekből minden munkavállaló részesül, de a terheket kevesen viselik.
    Ember Csaba, az MZMSZ elnöke beszélt a MZTSZ és a MZMSZ együttműködéséről. A két szervezet feladata más, de sok a közös ügy, melyekben együtt lehet és együtt kell dolgozni. Ilyen ügyek pl. a normatívák összege, a törvényi változtatások előkészítése, stb. Előadásában sok olyan kérdést vetett föl, melyek befolyásolhatják a zeneoktatás – művészetoktatás ügyét, és melyekre, ha konkrét válasz azonnal nincs is, (konferenciákon, szakmai tanácskozásokon kellene némelyiket kifejteni, körbejárni,) érdemes rajtuk elgondolkozni. Néhány izgalmas kérdés ezek közül:
    • Rossz a reklámunk. Az a tapasztalat, hogy munkánkról, eredményeinkről kevés hír jelenik meg az országos médiákban és helyi sajtóban.
    • Kevés szó esik berkeinkben a korszerű tananyagról.
    • Tartalmi megújulással foglalkozni kellene. Mit értünk „zene” alatt?
    • Szintetizátortanításunknak kétféle tartalma van. Könnyű és klasszikus zene keveredik.
    • A musicallel nem tudunk mit kezdeni.
    • Kortárs zenét keveset tanítunk.
    • Milyen a látogatottsága a hangversenyeknek? Eljön e a gyerek és a szülő hangversenyre, ha nem a tanuló maga, vagy a tanára játszik?
    • Magyarországon magas a zeneoktatás színvonala – és egyre kevesebb az iskolai zenekar. Zenetanuláshoz való hozzáállás: gyerek nem vállal 4 óránál többet (csak amennyi kötelező).
    • Szükség lenne egy zeneiskolai – zenetanári Kamarára, mely sok olyan dologgal foglalkozhatna, melynek nincs jelenleg fóruma.
    Kozma Károly főtitkár az Európai Unióban megvalósuló érdekérvényesítés módozatairól és a mai magyar gyakorlatról, a szakszervezetek lehetőségeiről beszélt.
    Muity Mária a tisztségviselők aktuális feladatairól, napi ügyekről szólt. Ismertette a múlt évi KT választások során kialakult eredményt: az MZTSZ magas százalékkal érte el a reprezentativitást.
    A képzés programjainak sokrétűsége és az érdeklődés megmutatta, milyen nagy szükség van ezekre a találkozásokra. Az igen jó hangulatú továbbképzésen a Balatont alig láttuk, mert a pergő programok és a hasznos, tapasztalatcsere jellegű beszélgetések lekötötték időnket.
    Végül köszönet a továbbképzés szervezőinek, az iroda munkatársainak és az előadóknak a tartalmas és hasznos találkozóért. Ugyancsak köszönet jár az üdülő gondnokának és személyzetének, akik kiválóan gondoskodtak rólunk ott tartózkodásunk alatt.
    Befejezésül néhány gondolat szakszervezetünk szervezettségéről, melyről sokat beszélgettünk a találkozáson.
    Nem mehetünk el szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy a tényleges tagság létszáma viszonylag kevés. Sok intézményben megszűnt a szakszervezet, vagy kevés a tag. Ugyanakkor a szakszervezet által kiharcolt eredményekből mindenki egyaránt részesül, mind a helyi érdekérvényesítés, mind a művészetoktatás egészét érintő kérdésekben. A tárgyalások nem csak a szakszervezeti tagokkal rendelkező, illetve nem csak a MZMSZ-hez csatlakozott iskolák érdekeit képviseli, hanem fenntartóra tekintet nélkül a művészetoktatás érdekeit és fennmaradását védi.
Ha nincs a szakszervezet, (és nem alakul meg ’90-ben a Magyar Zeneiskolák Szövetsége), nem biztos, hogy a művészeti iskolák ma úgy virágoznának, illetve még működhetnének, mint ahogyan működhetnek. Ha nincs a szakszervezet, nem volna, aki a bérek alakításánál érdekünkben a szavát felemelje, a művészeti iskolák normatíva megállapításánál érdekeinket képviselje. Ugyanakkor mindezt a kis létszámú tagság tagdíjaiból teszi… Az egyenletes teherviselés elvének jobban kellene érvényesülni a művészet-pedagógusok körében is!
    Mindez (természetesen) érvényes a MZMSZ tekintetében is. Ma a művészeti iskolák nagyobb hányada (még) nem tagja szövetségünknek, de nem tudnának létezni a Szövetség eredményes működése nélkül. (A 838 iskolából 320 a szövetség tagja.)
    Felhívjuk a művészeti iskoláink pedagógusainak figyelmét, gondolják végig e kérdést és vállaljanak tevőleges szerepet, szakszervezeti és szakmai tagságot az iskolák életének alakításához!

Pechan Zoltán
tanár, alapszervi titkár, Hódmezővásárhely
Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola és
Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény