KOVÁCS DÉNES

1930-2005

    A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vonós tanszékének, az 1998-ban újjáalakult Hubay Társaságnak, volt tanítványainak, kollégáinak nevében veszek most végső búcsút Kovács Dénestől, a kiváló hegedűművésztől, akinek művészete és munkássága az egész világon óriási elismerést váltott ki.
    Csodálatos, gyönyörű, kifejező hegedűhangjával páratlan egyszerűséggel és méltósággal szólaltatta meg különböző korok remekműveit, játéka mindig varázslatos hatást keltett a hallgatóságban, tiszta, sallangtalan hangja utánozhatatlan. A művet szólaltatta meg, pontosan, precízen, olyan gyönyörűen, ahogyan csak Ő tudta. Tanításában is mindig a művel szembeni alázatra nevelt, a legfontosabb a zeneszerző szándéka volt, az öncélú, parttalan egyénieskedés idegen volt számára.
    Elégedetlen volt, saját magával szemben is, ez sarkallta a nagyszerű és még nagyszerűbb teljesítményekre; elégedetlen volt sokszor, rektorsága idején is, amikor elképzeléseit nem tudta mindig maradéktalanul megvalósítani, a művészetoktatásba liberális szellemet vezetett be, sok új, máig sikeresen működő strukturális változást hajtott végre a Zeneakadémián. Elégedetlen volt akkor is, amikor azt érezte, hogy nem mindig kapja meg azt az elismerést, amely megilletné; keserűen mesélte valamikor a hetvenes években, hogy a hazai sajtóban, rádióban egy szóval sem említették meg óriási londoni sikerét, amikor a BBC stúdiójában hosszú hetekig zajló Beethoven-hegedűverseny lemezfelvételeinek versenyén az angol zenetudósok és kritikusok az Ő előadását tartották a legjobbnak és a legszebbnek, megelőzve Yehudi Menuhin és Isaac Stern felvételeit.
    Kitűnő mesterektől, Rados Dezsőtől és a világhírű Hubay iskola kiválóságától, Zathureczky Edétől tanult, akikről mindig nagy szeretettel emlékezett meg. Kiválasztott ember volt, aki Kovács Dénes tanítványa lehetett, emlékeimben őrzöm azt a sok, sokszor 3-4 órás hegedűórát, amikor a 3-4 óra alatt Bach fúgájának vagy Bartók hegedűversenyének csupán 3-4 sorát tanította. Egyedülálló, fantasztikus humora élménnyé, örök emlékké varázsolta a hegedűórákat.
    Halálával óriási művészt, legendás mestert vesztettünk el, olyan embert, akinek köszönettel és hálával tartozunk, aki nem sztár volt, de állócsillag marad, melynek fénye mindig világítani fog szívünkben, helye pedig örök lesz a zeneművészet egén.
    Isten áldja Tanár úr!

Perényi Eszter