„HA NEM HINNÉK, TALÁN NEM IS TUDNÁM CSINÁLNI…”

 Pernye András tanítványai voltunk. Szerencsére sokan vagyunk, akik ezt elmondhatjuk magunkról. Nem lehetünk elég büszkék erre. 1995-ban létrejött egy alapítvány – főként egykori tanítványai jóvoltából, az ő nevével – tehetség- és képességgondozás céljából. Alapvető szándéka, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek tehetségét és zenei képességét előhívja és gondozza. A szellemi fejlődésen kívül nagy hangsúlyt kíván fektetni az Alapítvány a gyermekek lelki gyarapodására és fizikai kondíciójának javítására. A Kuratórium elnöke Tihanyi Gellért klarinétművész, tagjai között pedig zenei és szellemi életünk kiválóságait tudhatjuk.
 Ez az Alapítvány 1997 óta évente rendez egy nagyszabású hangversenyt az Óbudai Társaskörben, ahol minden művész tiszteletdíj nélkül lép fel. Eddig több mint 50 kiváló és elismert szaktekintély adta a nevét az ügyhöz – csak néhány nevet említünk: Ránki Dezső, Falvai Sándor, Kovács Dénes, Perényi Miklós, Várjon Dénes, a Kodály kvartett, a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A felsorolás korántsem teljes. 
 A koncertek kapcsolódnak Pernye András születésnapjához, november 19-éhez. 
 „Nézetem szerint tulajdonképpen minden ember muzikális – idézi az alapítvány ismertetője Pernyét – Csak valami történik vele közben, például az, hogy ráömlesztik ezt a rengeteg zenefajtát valami zörejkulisszaként, és nem is tudja, hogy figyelni kell. Ha elhinnék nekünk, hogy figyelni kell rá, akkor talán maguktól bejárnák azt az utat, amit mi is bejártunk, mindenki a saját zenéjében, de egyben egy kicsit a másik zenéjében is: mert valahogy az ember így születik.
 Persze, lehet, hogy ez messzemenőleg idealista elképzelés, de én valahogy ebben hiszek. Tudjátok, ha nem hinnék, talán nem is tudnám csinálni.”
 Mi is lehet az, ami ezeket a művészeket, s az őket hallgató – mindig nyílt tekintetű és nagyon odafigyelő hallgatókat évről évre összehozza? (A publikumról azért tudok ilyen képet festeni, mert immár hetedik éve műsorvezetője lehetek az eseménynek.)
 Talán az, amit megtanultunk tőle. „A zene hatalmába kerített.” „Meghallottam egy zeneművet, és belebetegedtem. A dolog kerített hatalmába” – nyilatkozta, de árulta el nekünk is nemegyszer. Ahogyan a muzsikát kezelte, egészen egyedülálló volt. „Ha az én életemből kivennék a muzsikát – nem maradna semmi” – mondta. S ezt el kell hinnünk neki – tudva bár félelmetes irodalmi és filozófiai jártasságáról is. Mert annyira zenész volt, hogy a többi tudományt is a hangok és összhangok függönyén át látta. 
 Annyi mindenre rányitotta a szemünket – fülünket, amit akkor be sem tudtunk fogadni. Nekem pl. több évtized kellett ahhoz, hogy megértsem ezt a mondatot: „Bachnak Isten léte olyan természetes volt, mint egy székláb.” Tudom, mindig kérte, hogy bármit mondhatunk vizsgán, csak őt ne idézzük. Nem értettük, miért. Ma már tudjuk: azért kérte ezt, hogy nézzünk jobban szét. Az ő útmutatása alapján keressünk még többet. Hja, csak legalább azt tudnánk ma visszaadni, amit tőle hallottunk. Régi legenda róla – miután rendkívül gálánsan osztályozott minden vizsgán, nehéz volt tőle akárcsak négyest is kapni – hogy az a hallgató kapott kettest, aki nem tudta, hogy Bakfark Bálint Krisztus előtt vagy után élt. Hihetetlennek tűnik, de magam is bizonyíthatom, van ilyen. Főiskolás tanítványaim nagy része gondolkodott el azon, vajon Gergely pápa Krisztus előtt vagy után élt 600 évvel... Az idők változnak, a diákok nem.
 Tőle tudjuk azt is, hogy nem szabad megsértődni. Ha megsértődünk, kitesszük magunkat annak, hogy nem veszik észre.
 Nem állt távol Pernye Andrástól az ún. népszerűsítő zenetudomány sem. Évekig zsűritagja volt a televízió híres neves Ki mit tud?-jának. Az akkori ítészek valóban egy ország véleményét és ízlését formálták. Értékítéleteik meghatározóak voltak. Egy ilyen alkalommal mondta Pernye: „Nem azért muzsikálunk, hogy ne legyen csend!” Belegondolt ebbe már valaki?
 Pernye András 26 éve nincs köztünk. Halála után hat évvel Fodor Ákos költő Jazz c. versciklusában, melynek mottója:

  Azoknak, akiket szeretek
  És 
  Azoknak, akiket nem ismerek – 

így ír Pernyéről:

„csodakamasz”

Ennyi a vers. 

Végül még egy mondás tőle: „Az igazság győz. Különben nehéz továbbélni.”
Talán ebben van a titok? Talán ezért nem ment tovább neki sem 52 évnél??