A Budapest, XVI. kerületi Rácz Aladár

Zeneiskola 35 éves jubileumi rendezvényei

    35 éve, 1968-ban jött létre a XVI. kerület – Mátyásföld, Cinkota, Árpádföld, Sashalom, Rákosszentmihály – önálló zeneiskolája, amely később a cimbalom legendás hírű művésze, Rácz Aladár nevét vette fel. Ezt az indokolta, hogy az iskola az elsők között volt, ahol megindult a cimbalomoktatás, majd a cimbalomversenyek szervezőjeként a hangszer oktatásának és művelésének jelentős centrumává vált, ahol nem csak magyar, de külföldi művészek, tanárok és tanulók is rendszeresen kicserélhették tapasztalataikat.
    A nemzetközi tapasztalatcsere az utóbbi években Varga György igazgató páratlan szervezőkészsége révén a többi tanszakra és az iskola egészére is jellemzővé vált. Ezt elősegítette, hogy az iskolában egyre-másra alakultak a különböző hangszerek együttesei és kisebb-nagyobb zenekarok, amelyek az iskola sokoldalúságát, egyben az egyes hangszerek oktatásának magas színvonalát is bizonyítják. A 35 éves jubileumi hangversenyen az iskola alábbi együttesei és zenekarai szerepeltek: Tücsökzenekar, Blockflöte-együttes, Zeneóvodás csoport, Tremolo gitár-együttes, Cselló-együttes, Fuvola-együttes, Stringendi Ifjúsági Vonószenekar, Szimfónikus zenekar, Népzene-együttes, Elektronikus zenei csoport, Ütő-gyüttes, Orff-együttes, Szaxofon-együttes, Fúvószenekar, Jazzmania Big Band. 16 együttes és zenekar, ami egyelőre példa nélküli, ugyanakkor példamutató is a zeneiskolák körében. Általános tapasztalat, hogy az együttesekben, zenekarokban játszó tanulók tovább folytatják zeneiskolai tanulmányaikat, mint a többiek, és többségük felnőtt korban is folytatja az együttes muzsikálást.
    Hogy az együttesekben értelemszerűen nem szereplő zongora tanszak sem szorult háttérbe a vonós- és fúvós hangszerek mögött, annak bizonyítéka – sok versenygyőzelem mellett –, hogy a 35 éves jubileum alkalmából önálló hangversenyt szenteltek a zeneiskola nemrégiben felavatott új épületének új hangversenytermében a most beszerzett új Steinway-zongora bemutatására. Az „avató-hangverseny” szólistája Bogányi Gergely ifjú zongoraművész volt, aki Bartók Improvizációit, Chopin néhány Nocturne-jét és Liszt: Spanyol rapszódiáját játszotta, majd a nagy sikerre való tekintettel ráadásként Chopin három prelűdjét. A hangverseny bevezetőjeként Hana Kasman, a Steinway cég hamburgi részlegének kereskedelmi igazgatója ismertette a 150 éves cég történetét. Elmondta, hogy 1853-ban New York Astoria kerületében jött létre a később világhírűvé vált Steinway zongoragyár, amely mára a hangversenytermek 90 %-a számára biztosítja a hangversenyzongorákat. A zeneoktatási intézmények részére az utóbbi években különleges hangszert hoztak létre, amelyek minősége nem marad el a hangversenyzongorákétól. Ennek egyik példánya került most a fennállásának 35. évfordulóját ünneplő Rácz Aladár Zeneiskolába, amit a Steinway cég nagy örömmel nyújtott át az iskolának, abban a reményben, hogy az további sikerekhez fogja segíteni az iskolát, amelynek eddigi eredményei immár nemzetközileg is ismertek és elismertek.

A jubileumi rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye

volt az a konferencia, amit az iskola „A művészetoktatás helyzete Európában” címmel rendezett a zeneiskolák és művészeti iskolák igazgatói részére október 29-én. Ezen 120-130 igazgató vett részt, és megjelent Dr Szűcsné Hobaj Tünde, az Oktatási Minisztérium főtanácsosa, Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, valamint Ásztai Csabáné, a Szövetség elnökhelyettese, Magyar Margit, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója és Muity Mária, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete Zenepedagógus Tagozatának elnöke. A konferencia meghirdetett célja a tájékoztatás volt az európai művészetoktatás és benne kiemelten a zeneoktatás helyzetéről a közelgő magyar EU-csatlakozás tükrében, a szembesítés azzal, hogy milyen változások várhatók a csatlakozást követően, illetve, hogy mennyiben más az európai művészeti és zeneiskolák helyzete, mint a magyar iskoláké.
    A konferencián három különböző országból, három különböző szinten dolgozó szakember válaszolt a nekik előre megküldött kérdésekre: Luc Ponet zenei főfelügyelő Tengerenből, Belgiumból; Alain Ohl zeneiskola igazgató Singenből, Németországból, valamint Krakovszky László zenetanár Örebröből, Svédországból. A számukra megküldött 50 kérdést a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége Elnöksége és a budapesti zeneiskolai igazgatók munkaközössége állította össze. Ezek az alábbi fő témákra vonatkoztak:

I.     A zeneoktatás szerkezeti felépítése, statisztikai adatok (10 kérdés).
II.     Finanszírozás, működtetés (10 kérdés).
III.     Tanügyi és szakmai kérdések (30 kérdés).

    A meghívott szakemberek minden feltett kérdésre külön-külön válaszoltak, ismertetve saját országuk gyakorlatát az adott tárgykörben. (A három ország kiválasztásában alapvető szempont volt, hogy mindhárom országban magas színvonalú a zeneoktatás, mindhárom régóta EU-tag és valamennyi jóléti ország.)
    Az alábbiakban az egyes kérdésekre adott válaszokat ismertetjük koncentrált formában, tehát ahol a három válasz azonos volt, ott az csak egyszer szerepel. Az áttekinthetőség kedvéért egyes egymást fedő válaszokat összevontunk. Minden esetben kiemeltük a hazánkétól eltérő szervezeti, gazdasági, stb. megoldásokat, az itthonihoz hasonló vagy azonos formákra rövidebben utaltunk. A kérdéseket külön nem tüntettük fel, a válaszok értelemszerűen tükrözik a kérdéseket.

I. A zeneoktatás szerkezeti felépítése, a képzés formái,
szervezetei, statisztikai adatok

    Az intézmények felett a szakmai és törvényességi felügyeletet általában az illetékes minisztérium gyakorolja. Ez Németországban a 16 tartomány minisztériumát jelenti, ami az alább sorra kerülő kérdésekben is jelentős különbségeket jelent.
    Az iskolák, intézmények fő fenntartói a városi önkormányzatok. A művészeti iskolák alaptípusa mindhárom országban a zeneiskola.
    Az intézmények száma változó, nem készül évente országos statisztika. Általában minden városban található zeneiskola. Sem a tanulókról, sem a tanárokról nincs összesítő statisztika.
    Városonként és tartományonként jelentős különbség van a zenét tanulók számában és arányában, aminek oka egyrészt az eltérő hagyományok, másrészt az eltérő lehetőségek.
    A zeneoktatás a magyarhoz hasonlóan alap- közép- és felsőfokú szinteken folyik, azzal a különbséggel, hogy a különböző fokozatok gyakrabban koncentrálódnak egy intézményben.
 
    A tanárképzés általában az egyetemekkel egyenrangú zeneakadémiákon folyik. Az itt szerzett diplomák zeneiskolai tanításra képesítenek, azzal a magyartól lényegesen eltérő különbséggel, hogy a tanár nemcsak a saját hangszerét taníthatja, hanem más hangszereket is, pl a fuvolás harsonát is, stb. (Ez különösen a németországi és a svéd gyakorlatra jellemző.) A képzés időtartama általában megegyezik a magyar képzési idővel. A művészképzés a főiskola 2.-3. éve után kezdődik, és arra újabb felvételi vizsgát kell tenni. Külön zenekariművész-képzés nincs, de a zenekari gyakorlat nagyobb teret kap, mint a magyar képzésben, különösen Belgiumban.

 II. Finanszírozás, működtetés

    A finanszírozás módja a három államban alapvetően különbözik. Németországban általánosnak mondható, hogy a fenntartási költségek 1/3-át fedezi az állam, 1/3-át a helyi önkormányzat, 1/3-át pedig a szülők tandíj formájában. Belgiumban az állami támogatás 90 %-os, amit még a helyi, városi támogatás is kiegészít, tehát itt hárul a legkisebb teher a szülőkre. Svédországban viszont semmiféle állami támogatás nincs (!), a fenntartási költségeket a helyi önkormányzatok és a szülők (tandíj) fedezik, viszont az önkormányzatok az adók rájuk eső hányadát megkapják az államtól, így könnyebben tudják támogatni a művészetoktatást.
    A tanítható növendékek létszámát nem határozzák meg, csak az iskola össz-órakeretét. Az igazgató kötelessége és feladata ezen belül a tanárok és tanulók konkrét óraszámának megállapítása.
    Tehát az igazgató vezetői-irányító önállósága, de felelőssége is lényegesen nagyobb, mint a magyar oktatási rendszerben. Ez más területen is érvényesül, l. még a következőkben.
    Az esetleg más városból vagy kerületből átjáró tanulók a helyiekkel azonos elbánásban részesülnek, tanításuk finanszírozása nem okoz problémát. Németországban valamivel magasabb térítési díjat kell fizetniük.
    Az iskolák finanszírozási rendszere városonként, Németországban tartományonként jelentős különbségeket mutat. A szülők tandíjakban jelentkező hozzájárulása az összes költségekhez Németországban és Svédországban 30-50 % között mozog. (Németországban, mint már utaltunk rá, a tartományok között jelentős eltérések vannak, a volt NDK területén most még magasabb az állami támogatás, mint a volt nyugatnémet területen.)
    A tanárok továbbképzése nem egységes. Általában 3-4 évenkénti konferenciák, tanfolyamok, kurzusok keretében történik, amelyeknek költségeit az intézmények csak részben fedezik, a fennmaradó részt a tanároknak kell vállalniuk.
    Tankönyvre, kottára a tanulók nem kapnak rendszeres támogatást.
    Az iskolák hangszerellátását a fenntartók biztosítják, de a tandíjakból befolyó összegek egy részét is erre fordíthatják.
    A tanulók hangszereit az esetek többségében a szülőknek kell biztosítaniuk. Az iskolák csak egészen kivételesen, egy-egy, az iskolai zenekarban szükséges ritka, különleges hangszert kölcsönöznek, pl. angolkürtöt, basszusklarinétot, stb., más hangszert nem.
    Svédországban a kezdő gyerekek kölcsönzési díj fejében kaphatnak kisméretű hangszert az iskolától, de a normál méretű hangszert már a szülőknek kell beszerezni.
    A tandíjon és a fenntartási támogatáson kívül az iskolák más bevétellel nem rendelkeznek, kivéve néhány alapítványi vagy egyesületi támogatást, de ezeknek sem a száma, sem az öszege nem jelentős. Konkrét kiemelt feladatra pályázatok útján lehet támogatást szerezni.
 
III. Tanügyi és szakmai kérdések

    Az iskolák tanügyi nyilvántartása jóval kevesebb adatot tartalmaz, mint a magyar. E mellett már szinte a teljes nyilvántartás számítógépen van; ez különösen jellemző Svédországban. Sőt, a tanárokkal való, sokoldalú belső kapcsolattartás is E-mailen zajlik, mivel minden tanárnak van saját E-mail címe.
    Az országos nyilvántartás is komputerizált, de nem olyan széles körű és általános, mint a magyar.
    Az értekezletek száma rendkívül eltérő, ezeket általában az igazgató tartja, Az E-mail elérhetőség révén csökkent az értekezletek száma.
    A zenetanárok általában közalkalmazottak. A munkaszerződések megkötésének és megszüntetésének módja a magyarhoz hasonló.
    A tanári továbbképzésre kevesebb az intézményes lehetőség, mint Magyarországon. Ezek nem kötelezőek, azokra jelentkezni kell, és a költségek jelentős részét is a tanárok viselik.
    Szaktanácsadói rendszer nincs, de felkért szaktanácsadó meghívására van lehetőség, ennek költségeit az iskola fedezi.
    A tanárok munkáját az igazgató értékeli, ez azonban nem általános és nem kötelező.
    A tanárok nemcsak a diplomájuknak megfelelő, hanem más hangszert is taníthatnak az igazgató döntése alapján, tehát ez is mutatja, hogy az igazgatók jogköre és felelőssége az iskola működésében lényegesen nagyobb, mint a magyar gyakorlatban.
    A tanulók foglalkozási ideje igen eltérő. Belgiumban és Németországban rendszerint heti kétszer 30 perc, de Svédországban például csak heti egyszer 18 és 1/2 perc. Ez a kezdőknél csoportos tanítást jelent, a tanár egy órában egyszerre három növendékkel foglalkozik! Ezt zenekari óra egészíti ki. A tehetséges gyerekek az igazgató döntése alapján kaphatnak hosszabb órát vagy több foglalkozást, a magyar rendszerű A-B tagozat azonban nem létezik.
    A tanári kötelező óraszám Németország Baden-Württemberg tartományában, amelynek Singen nevű városából érkezett az előadó, heti 33 óra! Ezzel szemben Belgiumban heti 22 óra, Svédországban pedig 20 óra. A tanár kötelező óraszámába csak a tanítási idő számít bele, a felkészülési idő vagy szervezési feladatokra fordított idő nem.
    A tanári óraszámon belül a növendéklétszám igen változó lehet. A magyartól legjobban a svéd gyakorlat tér el: itt a heti 20 órában a tanár óránként sokszor 3 növendéket tanít. /Egyszer 18 és fél perc!/ Így a hangszeres főtárgyi növendékeinek száma akár 40-60 közt is mozoghat! A német és a belga gyakorlat a heti kétszer 30 perces foglalkozással a magyarhoz hasonló, de ezekben az országokban is több növendékkel foglalkozik a tanár hetente, mint itthon.
    Az egyes szinteken az évfolyamok száma nagyjából a magyarhoz hasonló. Néhány esetben azonban az alapfok és a középfok évfolyam-megoszlása eltérő mind a magyartól, mind az ottani általános gyakorlattól.

    Nincs kötelező év végi vizsga, viszont igen jelentős a növendékhangversenyek szerepe. A tanulók elsősorban itt bizonyíthatják tudásukat és fejlődésüket.
    Nincs kötelező szolfézs- és zeneelmélet-oktatás sem Németországban, sem Svédországban, a tudnivalókat a hangszeres tanárnak kell megtanítania, viszont van kötelező szolfézs Belgiumban.
    Zenekari gyakorlat és csoportos kamarazene viszont minden iskolában van.
    A tanár helyettesítését magának a tanárnak kell megszerveznie, az igazgató jóváhagyásával. Tehát neki kell gondoskodnia megfelelő helyettesről betegség vagy egyéb akadályoztatás esetén. Huzamosabb távollét idejére természetesen az igazgató szerez helyettesítőt.
    A tehetséges gyerekek igazgatói döntés alapján kaphatnak hosszabb tanítási órát, de külön tagozat e célra nincs.
    Csoportos hangszeres oktatás van, különösen az alsóbb osztályokban, és jellemzően főleg Svédországban.
    Új pedagógiai módszert, esetleg új hangszertípust csak igazgatói engedéllyel vezethet be a tanár.
    Az oktatás tartalmi szabályozása csak Belgiumban központosított és egységes; ez hasonlít leginkább a magyar rendszerre. Németországban ez is tartományonként meghatározott, és lényeges különbségek vannak köztük. Svédországban nincs központi tartalmi szabályozás, csak irányelvek, amelyek aonban nem részletekbe menőek.
    Az iskoláknak nincs egységes tantervük, sem nevelési-pedagógiai programjuk. A szakmai feladatokat a felhasznált kották kiválasztása határozza meg. A tanároknak nem kell írásos tanmenetet készíteniük. Osztályokra bontott tantervi követelmény nincs. Iskolai szakmai program sincs írásban lefektetve.
    A szakmai munka intézményes segítését szolgáló szervezet – pl. szaktanácsadói rendszer, stb. – nincs. A tanárok egyénileg jelentkezhetnek a különböző szakmai továbbképző tanfolyamokra, kurzusokra, amelynek költségeihez legfeljebb részleges támogatást kaphatnak.
    Sem félévi, sem évvégi kötelező vizsga nincs. A tanulók értékelése írásbeli vagy szóbeli véleményezéssel történik, nem osztályzattal. A tanulók fejlődésükről elsősorban a növendékhangversenyeken történő szereplés során adnak számot.
 
    Ellenőrzőjük csak Belgiumban van a tanulóknak, Németországban és Svédországban nincs.
    Tanulmányi versenyek és fesztiválok jelentős számban vannak, az iskolák, a tanárok és a tanulók ezeken bizonyíthatják eredményes munkájukat.. A versenyek és a fesztiválok egyben az iskolák közötti kapcsolattartás jelentős fórumai is, ahol tapasztalatcserére is nyílik lehetőség.
    A szakmai tapasztalatcsere és tájékozódás fontos forrásai a magas színvonalú szakmai folyóiratok, amelyek részletesen beszámolnak pl. a versenyekről és a fesztiválokról, és jelentős számú zenepedagógiai szakmai cikket közölnek.
 
    Újabban nagyon népszerűek az iskolák internetes Web-oldalai, amelyek az egyes iskolák eredményeiről adnak hírt, tartalmazzák az iskolában tanított tanszakok, hangszerek felsorolását, valamint a tanév különböző fontos eseményeiről is tudósítanak. Ezek a Web-oldalak egyben az iskolák közötti kapcsolattartás és a kölcsönös tájékozódás fontos elemeivé is váltak.
 
***

A XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola jublieumi rendezvényei sorába beiktatott konferencia az európai művészetoktatás és a zeneiskolák helyzetéről rendkívül fontos és hasznos tájékoztatást nyújtott a magyar zeneiskolák és művészeti iskolák igazatói és tanárai részére. A tanulságok levonása és a csatlakozással kapcsolatos további feladatok meghatározása még további elemzést igényel, és az elhangzottak nem jelentenek követendő gyakorlatot. A konferencia szervezőjétől és házigazdájától, Varga György igazgató úrtól mégis azt kértük, fogalmazza meg, mit tart az elhangzottak alapján a magyar zeneiskolák legfontosabb és legsürgősebb feladatának az EU csatlakozással kapcsolatban. Véleménye szerint az egyik legfontosabb teendő, hogy a magyar zeneiskolák is zárkózzanak fel a modern informatikai társadalomban már elengedhetetlen elektronikus eszközökkel történő felszereltség terén az európai színvonalhoz, tehát legyen Web-oldaluk, E-mail címük és kapcsolattartási lehetőségük, stb. A másik fontos teendőnek tartja az európai pályázati rendszer megismerését és annak kezdetektől való felhasználását, ami a pályázati formulák és feltételek szakszerű ismeretét jelenti, mert csak így képzelhető el az európai lehetőségek és források felhasználása. Az ezek révén tovább bővülő nemzetközi kapcsolatok pedig minden bizonnyal tovább fogják fokozni a magyar zeneoktatás eredményeit és nemzetközi elismertségét.